Székesfehérvári Szemle 4. évf. (1934)

Múzeumi értesítő. A székesfehérvári honfoglaláskori kardok. Székesfehérvárról eddig öt honfoglaláskori kard ismeretes. Közülök kettőt a M. N. Múzeum, hármat a Székesfehérvári Múzeum őriz. Az első 1892-ben a Demkóhegy ma már házakkal beépített homokbányájában került felszínre. Ugyaninnen származik a N. Múzeum másik kardja is, melyet Lichtneckert József ásott ki 1903-ban. A Székesfehérvári Múzeum példányai közül egy a sárkereszturi országút mentén 1916-ban feltárt temetőből, kettő az 1924-ki rádiótelepi ásatásokból való. Az 1892-ben talált kardot Nagy Géza ismertette először az Arch. Ért-ben (1892, 302—304 1.), majd a Fejérvármegyei és Székesfehérvár Városi Tört. és Rég. Egyesület 1893-ki évkönyvében (275 1.). Utána Hampel közölte (Alterth. I, 485. k. és II. k. 580. 1.) Legújabban Fettich N. emlékezett meg róla. „Adatok a honfoglaláskor archeológiájához" с dolgozatában (Arch. Ért. 1931, 48—112. 1.), ahol ismertetve a kenézlői kardot (U. 0. 83. I. 56. k.), mint vele azonos tipusú és eredetű szablyát, a demkóhegyit is megemlíti. (U. o. 103. 1.). A két kard ugyanis nemcsak formailag, de technikailag is megegyezik egymással, amennyiben keresztvasuk a demkóhegyié bronz-, amazé ezüstberakásos. Ugyanilyen a hevesmegyei Csák-Beregrőlszármazó szablya is(HampeI :I. m. II. 849. 1.) E fémberakásos díszítés Fettich szerint tulajdonkép a skandináv vagy normann kardok technikájának átvétele. Eréven a székesfehérvári kard rokon a bécsi Schatzkammer-ben őrzött, u. n. „Nagy Károly-kard"-dal (Hampel : I. m. 1. 490 á, Arch. Ért. 1931, 41. és 42. k.), ami egyben származását, korát is elárulja. Fettich ugyanis oroszországi anológiák alapján kimutatja, hogy e kardok a magyarság lebediai tartózkodásával függnek össze. A most ismertetett demkóhegyi kard egyélű kissé hajlott pengéjű, tehát szablyatipus kissé előre görbölő markolattal. Ezzel szemben az 1903-ban talált demkóhegyi kard pengéje kétélű 93 -