Székesfehérvári Szemle 3. évf. (1933)

SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE 41 ——^———— i—i————.————— mit Einem garten so dem Emerico Parragi Verliehen und assigniret worden", vagy a 16. sz.: Kovacz István den 22 July 1688. hat die Con­cession noch nit". Egy harmadik így szól: NB. dem Buda Jamarus Ist ein Unnumerirtess, öedes Hauss den 11. Juny gegeben worden, so Hiemit ad notam genommen wierdt". A régi, törökkorbeli lakosok neveit nem közli, csak sejteti, hogy voltak, amennyiben a 62—66. sz. öt házat említve megjegyzi, hogy ez­időben ezen nuderákban is tartózkodtak emberek. ..Worunter sich doch Leuth der Zeit aufgehalten", illetőleg: „Worunter sich Leüth aufhalten". Ez igen felületes megállapítás, mert egy 40 évvel későbbi adatból névszerint is tudunk né­hány török világkori lakost. Az 1727. é. újabb (az első elveszett !) telekkönyv szerint a Molnár, Tüke és Kovács családok igen régiek. Rácz Farkasról és Hori Mátyásról megjegyzi, hogy házaikat már a török alatt bírták : „Und Weillen er und seine Ehewirthin Erwähntes Haus annoch von vorigeren Türkischn Krieg besizen (L. 135. és 136. sz. a.) Az alább felsorolt lakosok között idegen alig van. Számuk oly csekély, hogy ezen külvá­ros házaiból még a belvárosiaknak is jut. Kivált a katonatisztek foglalnak le házakat, kerteket, így a 6 — 7 sz. házikókat Biszterczky ezredes, a 10—12 számuakat Cheverelli várparancsnok óhajtja : „wiel der Commendant Cheverelli be­sitzen". Az udvari kamara részére is lefoglalnak négy házat. Való, hogy 20 év múlva, ezen csekély számú lakosságból már csak néhány családot találunk itt, de minthogy a török-veszedelemnek immár csak az árnyéka, emléke kisért, a menekültek­nek új. jobb otthont kereső kései unokái s a be­lli. Béla és neje sírmellékleteí. Tudva­levő, hogy a székesfehérvári királysírokból egye­dül III. Béla és neje, antiochiai Anna kőkopor­sója maradtak fenn sértetlenül. A bennük talált csontvázak és mellékletek most a budavári ko­ronázó templomban vannak díszes szarkofágban, a mellékletekről azonban a Nemzeti Múzeum másolatokat készített. A várostörténelmi kiállítás alkalmából a székesfehérvári múzeum szintén el­készítette a másolatokat, melyek most a IV. sz. teremben láthatók. E mellékletek a következők : kisebb korona és pirosköves gyürü a női csont­vázról ; a férfi csontvázról : korona, nyakékszer lánccal, pirosköves gyürü, kormánypálca kar­docska, karperec és két sarkantyú. (Lt. sz. 8791 — 8800). A másolatokat a budapesti Winterman­tel és Szombathy-cég készítette pakfónból. Csak a nyakék és az aranyozott gyürük vannak ezüst­ből. Az eredeti aranygyűrűk itt csak aranyozottak és piros kövük is utánzata az eredeti grá­nátnak. hívott idegenek újra benépesítik a puszta falva­kat, tanyákat. Városunknak ez a része is hamar fejlődésnek indul, s alig egy emberöltő elmultá­val lélekszámban is felülmúlja a Belvárost. Ki­vált a posztó- és bőriparral foglalkozók telepe lesz és egyben igazi fészke a — bár szegény, de józan és dolgos-szívós magyarságnak. PALOTA- és RÁCVÁROS — 1688 — Angan (Ángyán) Dávid — Bertali Gergely — Buda Jamárus, Veszprém — Büchler Mátyás, •fazekas — Dobos Lukács. Vásárhely — Feyrvári Ferenc — Gáma Benedek — Gerlisitz István, szabó — Hannold János — Horváth Miklós — Kegel György, mészáros — Göthely (Kéthelyi?) — Kiss György, vásárbíró — Kovács István — Kovács János kovács — Lendvay János, voivoda — Lukácsy György — Leonardus her de grid (?) — Olasz Tamás, szűcs — Urban (Orbán ?) György — Parraghy Imre — Polesik István, szabó — Ridviczky Mihály — Sártory János, gyógyszerész — Simontornyai Mihály — Slusky Vratislav de Chlum — Szűcs János, szűcs — Töttösy László, bíró — Ugi Vencel, Vásárhely — Ujfalussy Já­nos, mészáros, Sopron — Wächter Antal — Wehr­ling János, provisor, Buda — Wieser Kristóf, csász. sütőmester — Wolff György, szabó. Itt csak az eredeti jegyzékben foglaltakat közlöm, de bizvást idevalók még a már említett Hori, Rác, Molnár és Tüke családok. Ph. Faragványos kövek. A városi mérnöki hi­vatal anyagraktárát átvizsgálva annak kövei kö­zött érdekes XV. századi vörösmárvány sírkőtö­redékre akadtunk. Sajnos felirata teljesen elpusz­tult, címerének is csak kis része maradt fenn, mely csőrében kígyót tartó hosszú nyakú madár­fejet ábrázol. A madár nyaka, csőre alapján gó­lyának látszik. A raűbecsű faragvány a múzeum előcsarnokában elhelyezett kövek közt látható (Lt. sz. 8802). Másik ugyaninnen beszállított faragvá­nyos kő empir stilű pillér részlet (Lt. sz. 8803) és régi bélyeges téglák (Ll. 8804—8807.) Románstílü keresztecske Cecéről. A ce­cei Menyőd-puszta, ahonnan már őriz a múzeum egy zománccal diszitett, XIII. századi nőalakot, Béri-Balogh Gyula szíves ajándékából ujabb ha­sonló korú lelettel gazdagította ritkaságuknál fog­va értékes középkori műtárgyainkat. A bronzból öntött, nyakbaakasztható keresztecske hosza 5, szélesége 4'1 cm. Alakja, naiv felfogású Krisztus teste biztos jele az Árpádok korából való szár­mazásának. A IV. sz. terem III. Béla síremléké­nek tárlójában látható. (Lt. sz. 8834.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom