Székesfehérvári Szemle 3. évf. (1933)

MÜZEUMI ÉRTESÍTŐ 63 val gazdagította a vajtaí leletek számát és öreg­bítette a múzeum eddig támogatásával szerzett érdemeit. Római edények Tárnokról, Csőszről és Fövényről. Tárnok több római lelettel szerepel az irodalomban, így az Arch. Értesítő 1870-ben római sírokat említ (III, 59, 1.), az Arch. Közle­mények pedig római feliratos követ, szobrot, római sírt és kőeszközöket közölt (VI. k, 110 és 183. 1.). Az itt említett római feliratos kő, Paulínus Princeps fiainak sírkőtöredéke Romer Desjardins­ben.js megvan (384. sz.) Mommsen is közli 1913 (C. X L. 3373) egy másik tárnoki kővel együtt (C. J. L. 3370). Kiegészíti e leleteket muzeumunk­ban két sárgamázas korsó és egy mécses, melye­ket Rehorska tárnoki tanító volt szíves megsze­rezni. A tárgyak a járványkórház közelében az ott elhaladó ut árkában feltárt sírból valók. (Lt. sz. 8947—49.) — Csőszről Márkus Imre ajándé­kozott két agyagkorsót, egy agyagbögrét és két bronzkarperecet, (Lt. sz. 8818—20) melyek háza táján mint sírleletek kerültek felszínre (V. ö. Szfvári Szemle 19ß3, 32. 1.) — Egy Fövényről származó római pohárka (8830) Gévay-Wolff Károly ajándéka. Római és népvándorláskori leletek Bics­kén. Bicskének régen ismert római emléke az az ékes kősírláda, melyet Aelius Verinus előkelő római polgár készíttetett nejének Ulpia Antoníllá­nak, Ulpius Candidianus centuríó leányának. A koporsót 1814-ben találták, jelenleg a Nemzeti Múzeumban van. (Mommsen 3368, Romer-Des­jardins 87. sz. XIII. t, Károly J.: Fejérv. tört. III. k. 205. 1.) Ujabb adat az a durva faragású, ho­mokkőből készült kis sírláda (hossza 105, szél. 40—50, magas. 22—50 cm.), mely Szauter Jó­zsef szigetdülői földjén került elő, Ugyanitt a szomszédos földeken épületalapfalak is valának. Göllner gyógyszerésznek a Mány felé vezető ut­menti földjén római edénycserepek találhatók nagy számban, — Hogy Bicskén népvándorlás­kori leleteket találtak, erre Lichtnecker József jegyzetei hívták fel a figyelmet. Szerinte innen származik a Nemzeti Múzeumnak egy ezüst be­rakásos avar kengyele, az alcsuti ut elágazásánál fekvő kályhás agyaggödörben pedig egész teme­tőt találtak, Az ottani ásatások alkalmával ennek valódiságát sikerült megállapítanunk, Vitéz Hor­váth József fazekas mester jelentése szerint e Lichtneckert-féle leletek tulajdonkép a rétföldi­dülő téglaégető agyagbányájában kerültek elő, sőt Horváth a bányával szomszédos, saját földjén is ásott ki sírokat. Ez adatok alapján 1933 október 27—28 Horváth telkén próbaásást végeztünk négy sír feltárásával. A csontvázak az erős korhadtsá­guk miatt nem voltak megmenthetők, fekvésük : a fej nyugati, a láb keleti irányban feküdt. A sírok mélysége Г50—1.85 m. A sírok tartalma: 1. sir: A fejnél 2 fülbevaló, a nyaknál gyöngy­szemek, a jobb vállnál bronzkarika, a medencé­nél kova és vastörmelék (csiholó maradványa). — 2. sir: A balkéznél vaskés (15 cm. hosszú), a medence balfelén sarlóalaku vastárgy, vaskarika és 5 drb. kovakő, a medence jobbján trapézala­kú bronzcsattkarika. — 3, sír : A nyaknál gyöngy­szemek. A koponyánál bronzfülbevaló töredéke, a bal lábnál vastörmelék. — 4. sír : jobb lábnál vastörmelék. (Lt. sz. 8940—8943). Gróf Batthyány Lajos emléktárgyai. A várostörténelmi kiállítás legmeghatóbb jelensége az 1848-ki szabadságharc egyik legnagyobb vér­tanujának, gróf Batthyány Lajosnak emléktárgyai voltak. E nemzeti ereklyéket a vértanú unokája, gróf Batthyány Lajos Polgárdiból engedte át ideig­lenes kiállításra, de kérésünkre azok továbbra is ott maradtak és még mindig megtekinthetők. Köz­tük legbecsesebb az a mellény, melyet kivégez­tetés alkalmával viselt. Két puskagolyóktól szár­mazó lyuk jelzi rajta a szomorú eseményt. Hite­lességét igazolja gróf Batthyány Lajos özvegyé­nek névjegyén sajátkezű írása : „Ezen mellényt, mely Lajos testén volt, mikor agyonlőtték, Taká­csiné adta Elemér számára emlékül". A nemzeti színű mellényt, irattáskát a lelkes honleányok készítették és ajánlották föl Batthyány-nak» A kendőt mint övet használta törökös, házi köpe­nyéhez. A tárgyak között van még szivartartó doboza, szemüvege és egy kis fafaragvány, me­lyet 1851-ben egy aradi fogoly küldött emlékül Batthyánynének, Fiáth-emlékek. A várostörténelmi kiállítás alkalmából F. Dieballa Mária Fiáth György, tü­zérfőhadnagy letétjeként újabb családi ereklyékkel növelte családjának a múzeumban őrzött emlék­tárgyait (L. Szfvári Szemle 1931. 5. füzet). Ez emlékek : 1. Fiáth Pompejus, a szabadságharc vér­tanujának levele atyjához (Chodoron 1846) ; 2. Fiáth György levele fiához, Fejérvár 1847 szept. 7. ; 3) Lenkey százados levele F. Pompejus-hoz, Mármarossziget 1848 június 8. ; 4. Kiss János költeménye : Fiáth hamvam a Petőfi és Jókai által szerkesztett „Életképek" 1848 dec. 24-kí számában. Fiáth György levelének érdekes kor­történetét leírja, hogyan fogadta István főherceg Budán Fejérmegye deputácioját, amelynek Ő is tagja volt. A bicskei takács céh emléktárgyai. Bics­kén Medgyesy József takácsmesternél sikerült felfedeznünk az ottani takács céh emléktárgyait, melyeket, hogy el ne kallódjanak, megvásárolva most már a székesfehérvári múzeum őriz. A sárga feliratos mezővel díszített zöldmázas céhkorsó Galuska András főcéhmestersége alatt 1847-ben készült, a meglehetősen rongált céhláda 1819-ből való, a céhszabályokat 1817-ben írták alá, Emlékérmek, régípénzek. Ezen gyűjtemé­nyünk újabban dr. Képes János ajándékából gya­rapodott értékesebb darabokkal. Ezek V. Ferdi­nánd ezüst koronázási emlékérme Pozsony 1830, az 1867-ki koronázás két ezüst érme, az egyik I. Ferenc József, a másik Erzsébet királyné ké­pével. Ugyancsak az ő adománya I. Ferenc Jó­zsef arany forintja 1869-ből. Ozv. Báró Jenőné ajándéka 1867-ki koronázási emlékérme, I. Ferenc József és Erzsébet 25 éves házasságának, József Nádornak emlékérme. Szebenyi István 2 ezüst

Next

/
Oldalképek
Tartalom