Székesfehérvári Szemle 3. évf. (1933)

SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLË 53 származó kelyhét még ma is ismerjük. A székesfehérvári püspökség megteremtésével Inotát 1788-ban kiszakítják a palotai plébániából s mint fihalét a csóri plébániához csatolják. A csúcsíves, csínos, kis kápolnához Nagy Ignác, székesfehérvári püspök építteti a mai templomtornyot, a hajót csak 1844-ben. A templom építői : Vida Dániel és Alhand Mátyás voltak s munkájukban segédkezett Fehérvári Ádám. 1818-ban építik meg az iskolát az inotai völgyben, a mai 154. sz. ház alatt, mely azonban már 1861-ben Venosz Imre csóri plébános idejében a Templom utca 11. sz.-ba költözik. 1854ben renováltatja a vallásalap a templomot, uj ablakokat, ajtókat és harangsüveget csináltat. Az 1868. évi Can. Vísitáció szerint ekkor még meg volt a régi harangláb a templom mellett s a község Réti-pusztával együtt 250 + 10 = 260 róm. kat. lelket számlál. 1890-ben komolyan foglalkoznak azzal a gondolattal,! f hogy a templomot lebontják és a Sasdombon építik föl újra, mivel mostani helyén igen sokszor tesz benne kárt a száguldó bakonyi szél s föntartása igen sok áldozatba kerül. Mindenesetre följegyzésre méltó, hogy a szükséges munkát és fuvardíjakat a község lakói vallás különbség nélkül, osztatlan lelkesedéssel vállalták, mégis a teiv nem valósul meg, az egyházi hatóság bölcs és helyes állásfoglalása miatt. 1903—04-ben a templomot újból renoválják, eddigi deszka mennyezetét téglával boltozzák s a torony sisakot kap. Ugyanez évben gyűjtést rendeznek a templom fölszerelésére, szerzik be a mostani padokat, templomi lobogókat és harmóniumot. Maga a hegyen épült, temetőben álló templom, mint előbb mondtam már, tulajdonképeu az ódon csúcsíves kápolnából lett átalakítve s jelenleng négy főrészből áll : Ezek : 1. a szentély, mely nem más, mint az egykori csúcsíves kápolna, 2. az ujabb keletű, lapos boltozatú hajó, 3. a vele egyidős, különbejáratú torony és 4. a legújabb keletű sekrestye. Az egyszerű, de rendkívül nemes patina jú, csúcsíves szentély kis kápolna formájában, a hagyomány szerint még a törökvilágból maradt ránk. Építési ideje teljesen bizonytalan, megjelelenése alapján azonban föl kell tennünk, hogy az hitéletünk első évszázadaiból való. Templommá való átalakítása előtt ajtaja nyugatnak, vagyis a mai templomhajó felé nyílott s egyik ablakával délnek, a másikkal északnak tekintett. Ezek közül az átalakítás következtében az északi ablak befalaztatott s helyébe egy ajtó került, mely a sekrestyébe nyílik. A rendkívül finom vonalú csúcsíves keresztboltozat konzolokon nyugszik s úgy ezek, mint a boltozat záróköve valamikor dús faragású lehetett. Itt találjuk az egyszerű oltárt, mely Szent István tiszteletére van szentelve. A szentélyt egy pompás rajzú gótikus diadalív választja el a stílustalan templomhajótól, mely otromba ablakaival és ajtajával semminemű összhangban nincs a többivel. A templom karzata, két durva oszlopon nyugszik, mely oszlopok három félkörívvel vannak áthidalva az oldalfalak, illetve egymás között. A két oszlop mögött találjuk a befalazott egykori főbejáratot s a karzat falépcsőjét. A templomtorony minden stilus nélküli s a főbejárat elfalazásával teljesen elkülönített á templomtól. Végül a templom északkeleti oldalán, a szentélyhez biggyesztve találjuk a szegényes sekrestyét, mely nem hagy sok mondanivalót. Általában a kis templom rendkívül szegényes fölszerelésű de annál több magasztos gondolatot és áhítatott keltő. Az egyházi teendőket, mint előbb mondtam már 1788-ig a várpalotai, 1788-tól pedig napjainkig a csóri plébánosok látták el. Tanítók voltak : Papp József — Exner 1874, Izsai Nándor, 1880 — Izsai Izabella 1886—87 1961. Lukács Antal — 1898. Fülöp Gyula — 1898. Kersler Gyula — 1900. Lukács Antal —1904. Wohlmúth Ernő — 1905. Szleptsán István 1905-1909. Winkler Gabriella 1909—1912. Pécsy Jenő kántortanító 1912től, a világháború idejének leszámításával napjainkig. Pécsy Jenőt, nemcsak mint pedagógust kell kiemelnünk, de mint agilis közfunkcionáriust is, kinek nevéhez a község legújabb életében számtalan nemes alkotás fűződik. Az inotai róm. kat. egyház történetére vonatkozó adatokat egyébként nagyrészt Pécsy Jenő szívességéből közölhetem, ki szorgalmasan gyűjtögeti az egyházára vonatkozó följegyzéseket. A mai község« Inotáról szóló kis munkám talán nem lenne teljes, ha befejezésül nem szólnék a község legujabbkori csöndes eseményeiről s jelen életéről. 1849 után a földesúri jog megszűnt ugyan, de a kimondottan jobbágy községben még hoszszú ideig a Zichy család a földesúr. Birtokaik egyrészét, Réti-pusztát a 19. század végén a Belga-bank, majd gr. Szögyény-Marich Géza, később pedig Nádasdy Ferenc gróf veszi meg, ki aztán, Réti-pusz át Nádasdladányhoz csatolja. A bírtok másik része a katonai kincstár kezébe jut, mely a háború alatt, 1917-ben hatalmas baraktábort létesít Inotán. A község ma a bakonyaljai kis falvak csöndes, eseménytelen életét éli, bár fejlődésében különösen a legújabb időkben határozott lendületet látunk. Ennek rugóját elsősorban a szomszédos várpalotai bányamű és legújabban a péti vegyigyár lüktető munkájában kell keresnünk, mely állandó s biztos keresethez juttatja a község földtelen zsellérjeit és szorgalmas munkásait. Természetesen a község lakosságának zöme még ma is földmivelő, ki azonban különösen a téli dologtalanságban szívesen szegődik napszámos munkába. A község tisztára magyarajkú lakosai tehát elsősorban földmivelők és állattenyésztők,