Székesfehérvári Szemle 3. évf. (1933)
SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE 41 ——^———— i—i————.————— mit Einem garten so dem Emerico Parragi Verliehen und assigniret worden", vagy a 16. sz.: Kovacz István den 22 July 1688. hat die Concession noch nit". Egy harmadik így szól: NB. dem Buda Jamarus Ist ein Unnumerirtess, öedes Hauss den 11. Juny gegeben worden, so Hiemit ad notam genommen wierdt". A régi, törökkorbeli lakosok neveit nem közli, csak sejteti, hogy voltak, amennyiben a 62—66. sz. öt házat említve megjegyzi, hogy ezidőben ezen nuderákban is tartózkodtak emberek. ..Worunter sich doch Leuth der Zeit aufgehalten", illetőleg: „Worunter sich Leüth aufhalten". Ez igen felületes megállapítás, mert egy 40 évvel későbbi adatból névszerint is tudunk néhány török világkori lakost. Az 1727. é. újabb (az első elveszett !) telekkönyv szerint a Molnár, Tüke és Kovács családok igen régiek. Rácz Farkasról és Hori Mátyásról megjegyzi, hogy házaikat már a török alatt bírták : „Und Weillen er und seine Ehewirthin Erwähntes Haus annoch von vorigeren Türkischn Krieg besizen (L. 135. és 136. sz. a.) Az alább felsorolt lakosok között idegen alig van. Számuk oly csekély, hogy ezen külváros házaiból még a belvárosiaknak is jut. Kivált a katonatisztek foglalnak le házakat, kerteket, így a 6 — 7 sz. házikókat Biszterczky ezredes, a 10—12 számuakat Cheverelli várparancsnok óhajtja : „wiel der Commendant Cheverelli besitzen". Az udvari kamara részére is lefoglalnak négy házat. Való, hogy 20 év múlva, ezen csekély számú lakosságból már csak néhány családot találunk itt, de minthogy a török-veszedelemnek immár csak az árnyéka, emléke kisért, a menekülteknek új. jobb otthont kereső kései unokái s a belli. Béla és neje sírmellékleteí. Tudvalevő, hogy a székesfehérvári királysírokból egyedül III. Béla és neje, antiochiai Anna kőkoporsója maradtak fenn sértetlenül. A bennük talált csontvázak és mellékletek most a budavári koronázó templomban vannak díszes szarkofágban, a mellékletekről azonban a Nemzeti Múzeum másolatokat készített. A várostörténelmi kiállítás alkalmából a székesfehérvári múzeum szintén elkészítette a másolatokat, melyek most a IV. sz. teremben láthatók. E mellékletek a következők : kisebb korona és pirosköves gyürü a női csontvázról ; a férfi csontvázról : korona, nyakékszer lánccal, pirosköves gyürü, kormánypálca kardocska, karperec és két sarkantyú. (Lt. sz. 8791 — 8800). A másolatokat a budapesti Wintermantel és Szombathy-cég készítette pakfónból. Csak a nyakék és az aranyozott gyürük vannak ezüstből. Az eredeti aranygyűrűk itt csak aranyozottak és piros kövük is utánzata az eredeti gránátnak. hívott idegenek újra benépesítik a puszta falvakat, tanyákat. Városunknak ez a része is hamar fejlődésnek indul, s alig egy emberöltő elmultával lélekszámban is felülmúlja a Belvárost. Kivált a posztó- és bőriparral foglalkozók telepe lesz és egyben igazi fészke a — bár szegény, de józan és dolgos-szívós magyarságnak. PALOTA- és RÁCVÁROS — 1688 — Angan (Ángyán) Dávid — Bertali Gergely — Buda Jamárus, Veszprém — Büchler Mátyás, •fazekas — Dobos Lukács. Vásárhely — Feyrvári Ferenc — Gáma Benedek — Gerlisitz István, szabó — Hannold János — Horváth Miklós — Kegel György, mészáros — Göthely (Kéthelyi?) — Kiss György, vásárbíró — Kovács István — Kovács János kovács — Lendvay János, voivoda — Lukácsy György — Leonardus her de grid (?) — Olasz Tamás, szűcs — Urban (Orbán ?) György — Parraghy Imre — Polesik István, szabó — Ridviczky Mihály — Sártory János, gyógyszerész — Simontornyai Mihály — Slusky Vratislav de Chlum — Szűcs János, szűcs — Töttösy László, bíró — Ugi Vencel, Vásárhely — Ujfalussy János, mészáros, Sopron — Wächter Antal — Wehrling János, provisor, Buda — Wieser Kristóf, csász. sütőmester — Wolff György, szabó. Itt csak az eredeti jegyzékben foglaltakat közlöm, de bizvást idevalók még a már említett Hori, Rác, Molnár és Tüke családok. Ph. Faragványos kövek. A városi mérnöki hivatal anyagraktárát átvizsgálva annak kövei között érdekes XV. századi vörösmárvány sírkőtöredékre akadtunk. Sajnos felirata teljesen elpusztult, címerének is csak kis része maradt fenn, mely csőrében kígyót tartó hosszú nyakú madárfejet ábrázol. A madár nyaka, csőre alapján gólyának látszik. A raűbecsű faragvány a múzeum előcsarnokában elhelyezett kövek közt látható (Lt. sz. 8802). Másik ugyaninnen beszállított faragványos kő empir stilű pillér részlet (Lt. sz. 8803) és régi bélyeges téglák (Ll. 8804—8807.) Románstílü keresztecske Cecéről. A cecei Menyőd-puszta, ahonnan már őriz a múzeum egy zománccal diszitett, XIII. századi nőalakot, Béri-Balogh Gyula szíves ajándékából ujabb hasonló korú lelettel gazdagította ritkaságuknál fogva értékes középkori műtárgyainkat. A bronzból öntött, nyakbaakasztható keresztecske hosza 5, szélesége 4'1 cm. Alakja, naiv felfogású Krisztus teste biztos jele az Árpádok korából való származásának. A IV. sz. terem III. Béla síremlékének tárlójában látható. (Lt. sz. 8834.)