Székesfehérvári Szemle 3. évf. (1933)
III- évfolyam* Í933. 3—4. szám. SZÉKESFEHÉRVÁR SZEIRLE A FEJÉR VÁRMEGYEI ÉS SZÉKESFEHÉRVÁRI MÚZEUMEGYESÚLE^ Felelős szerkesztő: MAROSI ARNOLD Segédszerkesztő: DORMUTH ÁRPÁ D Szerkesztőség: Székesfehérvár, Bognár-utca 3. DP. Csifáry Б. Emil polgármester megnyitóbeszéde a Múzeum várostörténeti kiállításán. Amikor a város kulturális munkájából mindenkor oroszlánrészt vállaló Fejérmegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület elé terjesztettem azt a kérésemet, hogy Szent István ünnepségei keretében rendezze meg a várostörténelmi és kulturális kiállítást, kettős cél lebegett szemem előtt. Az egyik és magától értetődő célom az volt, hogy üunepségeink programmját gazdagabbá és értékesebbé tegyük s ezáltal a nagyközönség részéről mutatkozó érdeklődést fokozzuk. A másik pedig, ami talán rejtve volt, de sokkal fontosabb, mélyebben járó az elsőnél, arra irányult, hogy a kiállítás anyagán keresztül feltárjuk, megismertessük a város múltját, társadalmi, gazdasági és kulturális életének történetét és a sok emlék közül előhozzuk és mindnyájunk büszke öntudattal \ vallott kincsévé tegyük a fehérvári lelket. Mert itt élünk e városban és legtöbben alig tudunk róla mást, mint amit régi dicsőségről a sokszor hallott csillogó, de legtöbbször üres szólamok elmondanak. — Vagy amit a történetírás mai módszerétől messzeeső, csak az egyes eseményeket és nem azok indítóokait ismertető történelmi tanulmányaink során megtanultunk. — De nem ismerjük, vagy nem teljesen ismerjük a fehérvári lelket, amely egy évezreden keresztül életet varázsolt a kövek közé, amely magyarázatot tud adni, világosságot tud vetni arra, hogy az évszázadok folytonos fizikai és szellemi harcában miként fejlődhetett ki e városban az a csodálatos képesség, hogy tűzön, vízen keresztül, az ellenséges ostromok és sanyargatások, az újra és újra jelentkező súlyos megpróbáltatások dacára is fenn tudta magát tartani s az egymást felváltó korok, változó áramlatok uralkodó eszméit ugy tudta magáévá tenni, megszűrni, vagy átalakítani, hogy az elhintett magok a fehérvári földben gyökeret vertek, éltek és virágoztak, Várostörténetünk sötét hátteréből ki kell tehát emelnünk, újból fényessé téve magunkévá kell tennünk a fehérvári lelket. Nemcsak azért, hogy a nagyon szomorú horizont dacára rendületlenül bizakodókká tegyen bennünket a magyar jövő és a város sorsa iránt, hanem, hogy multunk tökéletes ismeretében, az ezeréves szellem erejével felfegyverkezve, szilárd alapokra rakhassuk le életünk munkáját. Mert amint a jó orvosnak ismernie kell betegét, hogy tanácsot adhasson az elveszített és vágyva keresett egészség visszaszerzésére, ugy a városunkért folyó munkában nekünk is meg kell szereznünk, fel kell használnunk azokat a tanulságokat, amiket ezer év munkájából, küzdelméből, szenvedéséből és öröméből a fehérvári lélek igazgyöngyökként kitermelt. Ez a várostörténelmi és kulturális kiállítás, amit a Fejérmegyei és Székesfehérvári Múr zeumegyesület meglepően szép eredménnyel létrehozott, kettős célomat maradéktalanul valóra váltotta. Mert meggyőződésem szerint nemcsak a nagyközönség és az idejövő vendégeink legnagyobb érdeklődését fogja kiváltani, hanem a múlt emlékei és a jövő célkitűzései szeiencsés egybefogásából elő fog törni, szét fog áradni és egészséges közszellemet fog kitermelni a történelmi város lelke. Amidőn a város közönsége nevében hálás szívvel mondok köszönetet a kiállítás rendezéséért a Fejérmegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesületnek, a fáradhatatlanul lelkes múzeumi igazgató úrnak : Marosi Arnold Őméltóságának és lelkes munkatársainak, a kiállítást abban a reményben nyitom meg, hogy a közönség nagy tömegekben fogja felkeresni, meleg szeretettel és érdeklődéssel fogja végignézni s ennek nyomán a fehérvári lélek parancsszavára odaadó áldozatkész segítőtársként fog felajánlkozni ahhoz a munkához, amely az 1938. évi jubileumi év nagyszabású várostörténelmi és kulturális kiállítását lesz hivatva létrehozni ... . :- •. Ára 1 pengő.
