Székesfehérvári Szemle 3. évf. (1933)

•^ш 18 SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLË Titkári jelentés a Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület 1932. évéről. Mélyen tisztelt Közgyűlés! „Nessun maggior dolore che ricordarsí • Del tempo felice nella miseria" . . . (Nincs nagyobb fájdalom, mint visszaemlékezni a nyomorban a boldogabb időkre) — sóhajt fel Dante Infernojában. Valahogy úgy vagyunk mi is, mint a nagy olasz költő, ki száműzetésének keserű kenyerét ette és eszébe jutott Arno-parti szülővárosának gazdagsága, a boldog ifjúkor szépsége, Beatrice égíes alakjának emléke. Néhány évvel ezelőtt egyesületünk és múzeumunk életében még ragyogó tervek, messzi kilátások nyugodtan bontakoztak ki és egy új virágkor hajnalát köszöntöttük, melyben teljessé válhatott volna az egyesületnek alapszabályaiban lefektetett teljes célkitűzése, hogy városunk kulturális életének minden megnyilvánulását felölelje. Ma meg kell elégednünk azzal, hogy szűkre szabott aayagi lehetőségeink határain belül a meglévő állapotot tisztességesen fenntarthassuk és az adott körülményeket felhasználva építsük fel terveinket, szabjuk meg teendőinket. A Múzeumegyesület munkaköre és munkájának elismerése. Régészet és helytörténet, történeti multunk ápolása, városszépítés, kulturális és tudományos életünk ismertetése, a közművelődés előmozdítása és céltudatos könyvtárpolitika városunk határain belül azok a feladatok, melyek megvalósításáért dolgozunk s me

1

yhez bármely testvéregyesület, kultúrintézmény segítségét szívesen fogadjuk s mihez bárkinek készséggel nyújtunk segédkezet. Hogy ebbeli munkánkban nem a népszerűség hajhászása és olcsó reklámeszközök vezettek bennünket, hanem komoly, céltudatos terv és lelkiismeretes munka, azt legjobban bizonyítja az a leg nagyobb elismerés, mely a Közgyűjtemények Országos Felügyelőségelrészéről érte Egyesületünket és a múzeum működését, „mely a jelenlegi súlyos anyagi viszonyok ellenére sem veszített semmit a régi, megszokott méreteiből", sőt a nehéz viszonyok ellenére is oly értékes folyóirattal gyarapította a tudományos'életet, mint a „Székesfehérvári Szemle." A „Székesfehérvári Szemle" II. évfolyama, E folyóiratunk immár III. évfolyamába lepett. Az elmúlt esztendőben tagjaink önkéntes hozzájárulása útján adtuk ki a lapot. A gyűjtés eredményeként 475 P folyt be 186 helybeli és 78 vidéki tagtól, mely összeg teljes egészébea fedezte az évfolyam minden költségét. A választmány határozata folytán csak azoknak a tagoknak küldöttük, akik egyrészt hozzájárultak a kiadás költségeihez,"^másrészt előző évi tagsági kötelezettségüknek eleget tettek. A helytörténet ápolása : Szent István centenárium előkészületei. Irodalmi tevékenységünkön kívül a helytörténet ápolását célozta az a memorandumunk, melyet multévi közgyűlésünkön Marosi Arnold és gróf Széchenyi Viktor elnökünk által előterjesztett indítvány kapcsán nyújtottunk be Székesfehérvár és Fejérvármegye törvényhatóságaihoz Szent István halálának közelgő 900 éves évfordulójának méltó megünneplésére vonatkozólag. Memorandumunkat mindkét törvényhatóság magáévá tette, előkészítő bizottságba kiküldötte tagjait, sajnos anyagi tekintetben a mai viszonyok mellett egyik törvényhatóság sem foglalt kész állást, azt az alkalomtól tette függővé, habár évenkinti kisebb tartalékolással előreláthatólag tekintélyes összeget lehetne addig összegyűjteni, melylyel egyszerre megoldható volna számos az idegenforgalommal is összefüggő égetően szükséges probléma, mint a királysírok, a Szent István szobor és a bazilika kérdése, Prohászka Ottokár emléke. Miként Szent István alakja úgy forrott öszsze városunkkal Prohászka Ottokár emléke is. Itt élt közöttünk több mint húsz esztendeje a nagy püspök és szórta teli kézzel lelkének vigaszvirágait, szavának erősítő kenetét mindnyájunknak. Múzeumunk Prohászka emlékszobája ott őrzi nemes életének emlékeit, most pedig halálának ötödéves fordulóján ismét felidéztük szellemét, Egyrészt szabadtanítási előadásaink keretében három előadással hódoltunk emlékének Dr. Potyóndy Imre, Dormúth Árpád és Marosi Arnold mélyenjáró tanulmányai kapcsán, másrészt a Proh. Ottokár Emléktemplom Épitőbizottságával karöltve az Uránia mozgószínházban"rendeztünk sikerült Prohászka emlékünnepélyt, ahol Marosi Arnold a nagy püspök életéből vett diapositiv képek és a temetési menet filmjének bemutatásával tette ismét elevenné a fájdalmat, melyet az ő elvesztése jelentett nemcsak a magyar ^ katolicizmusnak, hanem a nemzet egészének egyaránt. — Az ünnepélyen közreműködött Városi Dalegyesület és a 3. honvédgyalogezred zenekarának ezúttal is kifejezzük az Egyesület köszönetét. A városi levéltár rendezése. A helytörténet sikeres tanulmányozásának előfeltétele a tudományos kutatás lehetősége. Ennek előmozdítását célozza a nagy közületek, mint város, egyházmegye, megye életének körülményeit megőrző levéltár. Dr. Schoen Arnold műtörténész, mint a XVIII. század kulturképének kutatója, ki városunk múltjának számos kérdésére fényt derített és levéltári kutatásai [folyamán összeköttetést tart egyesületünkkel, hívta fel