Székesfehérvári Szemle 2. évf. (1932)

SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE 25 díjak, kiadványok 100'— P, Kamat 10'— P, Adományok a Székesfehérvári Szemlére 450'— P. összesen 7.850'—P. — Kiadás. Igazgatói tiszteletdíj 800'— P, Titkári tiszteletdíj 300'— P, Altiszt illetéke 960'— P, Őrködésí díjak 90'— P, Társadalmi biztosító 50'— P, Biztosítás 146'88 P, Építkezési adósságtörlesztés 500*— P, Gyűjtemények igazgatása, fenntartása 353'12 P, Berendezési tárgyakra 90'— P, Iroda, posta, kiadványok 200'— P, Világítás 100 P, Fűtés 200'— P, Vízdíj 250'— P, Székesfehérvári Szemlére 400"— P, Rendelkezési alap 3.100'— P. összesen 7540'— P. A múzeumegyesület tisztikara és választmánya. Az egyesület május 30-án tartott közgyűlésén megválasztott tisztikara. Elnök: Gróf Széchényi Viktor főispán. Alelnökök: Dr. Havranek József alispán és dr. Csitáry G. Emil polgármester. Ügyvezető alelnök: Dr. Képes János kir. közjegyző. Igazgató: Marosi Arnold m. kir. kormányfőtanácsos, ciszterci reálgimnáziumi tanár. Titkárok: Dormúth Árpád reáliskolai tanár és dr. Say Géza festőművész. Ügyész: Dr. Szüts Gedeon. Ellenőr : Ruff Béla. A választmány egy évi időtartamra a következőleg alakult meg : Dr. Bezdek József, dr. Berzsenyi Zoltán, Csikós Endre, Huszár Dezső (Sárbogárd), Jancsó Sándor, dr. Kaltenecker Viktor, Klökner József, dr. Lakatos Dénes, Magdics István, Márton Jakab, Mátrai Rudolf, dr. Mészöly József, dr. Paulovits Béla, Pék János, Pfínn István, Philipp István, dr. Polgár Iván, Rauscher Béla, Schmidl Ferenc, dr. Szabó Elemér, vitéz dr. Szarka Géza, Szegfű Ignác, Weíchart Valdemár, Wertheím Pál, Mayer Lipót belmunkatárs, dr. Kiss Jenő tb. múzeumőr, Radeczky Dezső tb. múzeumőr. Számvizsgáló bizottság tagjai : Almássy János, Manger Emil, Polczer Gyula. Indítványok. Szent István halálának közelgő 900 éves évfordulójára való tekintettel Marosi Arnold múz. igazgató javaslatára az egyesület átirattal fordul Székesfehérvár és Fejérmegye törvényhatóságaihoz, hogy e centenárium méltó megünneplésének gondolatát tegye magáévá. Az indítványt a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel elfogadja, annál is inkább, mert ennek keretében megvalósíthatónak látja, gróf Széchényi Viktor főispán, az egyesület elnökének múlt évi indítványát az árpádházi királysírok maradványainak visszahozatalára és méltó elhelyezésére vonatkozólag. <P Paumgartner és Buffleur. ^> A jezsuták művészi fáradozásából fölépült székesfehérvári nepomuki szent János-templom plasztikáját, faragott dekorációját a helyi szájhagyomány jezsuita fráter munkájának tartotta. E hagyomány névtelenjét Pauer János a székesfehérvári püspöki egyházmegyéről latínnyelven irott művében (1877.) átvitte az irodalmi köztudatba, e templom sekrestyéjének gazdag faragású berendezését tulajdonítván az ismeretlen jezsuita fráternek : „Opus est fratris e Societate Jesu." A reákövetkező irodalomban az anonymus frátert is elérte a névtelen mesterek fátuma : hol fölmerült, hol elmerült az említése, pedig a helyi szájhagyománynak igazi, történeti magva volt. Tudott tény, hogy a jezsuita atyák és fráterek, coadjutorpk közül számosan voltak építészetet, szobrászatot, festészetet gyakorló művészek. E Szemle (1931. 4, szám) hasábjain is már kiemeltünk az ismeretlenség ködéből művészetet űző jezsuita coadjutorokat Codelli, Werle, Magis festők személyében, akik mind egyideig a jezsuiták székesfehérvári rendházában fejtettek ki művészi tevékenységet. Hozzájuk csatlakozik — most először a névtelenség homályából kilépve — mint kor- és kartársuk Paumgartner Bernát jezsuita fráter, aki hivatása szerint szobrász volt. Kutatásaink alapján ugyanis tudjuk, hogy Székesfehérvárott már a 18. század elején élt Paumgartner Tamás, aki 1705 júniusában kötött házasságot özvegy Haaser Borbálával ; e család törzséből származott Paumgartner Mátyás kőműves (f 1779. jún. 5.) és a szintén kőműves Paumgartner János (f 1785. febr. 26). Azonban e kőművesekkel azonos vezetéknevű jezsuita szobrász nem volt sarjadéka a Székesfehérvárott lakó Paumgartnercsaládnak. Paumgartner Bernát Szakolcán született, ahol akkor a jezsuitáknak szintén volt rendházuk ; a Jézus Társaság fráterei közé mint statuarius, szobrász lépve, a coadjutori noviciatust, az újonc próbaidejét a jezsuiták trencséni rendházában töltötte 1731—1732.-ben, amely rendháznak és templomának a művészi fénye az 1708. évi tűzvész után többek között az egy személyben építész, szobrász és feső Tausch Kristóf jezsuita frátertől és a szintén jezsuita fráter Bader József festőtől származik. A trencséni rendháznak a rectora ezidőben (1728. nov.—1738. febr.) a székesfehérvári eredetű Vanossi Antal volt, aki Paumgartnert ujoncévei befejeztével a trencséni rendházban alkalmazta janitorként a következő 1733—34—35. év ideje alatt. Később Paumgartner a jezsuiták bécsi rendházában működött, mert innen érkezett 1743 március 28-án a jezsuiták győri rendházába