Székesfehérvári Szemle 2. évf. (1932)

MÚZEUMI gondosabb őrizetére, ami meg is történt oly mó­don, hogy az most római termünkben külön ál* ványt kapva annak díszét és értékét emeli. A faragvány a fövenyi római telepről származik és gróf Zichy János ajándéka folytán került a mú­zeumba. A harmadik újólag kiállított szobrunk a római terem utcai ablaka mellett van. Aeneas­nak Trójából való menekülését ábrázolja vállán atyjával másik kezével fiát vezetve. A kő Duna­penteléről Gáspár Károly, főjegyző ajándéka. Ugyanez a mitológiai jelenet látható az I. és II. terem bejárója melletti sarok álványon is, mely Fövényről való. A fövenyi római telep helye. A székes­fehérvári múzeum fövenypusztai római leletei, melyek 1911-ben gróf Zichy János adománya folytán kerültek a múzeumba, 1903 táján a Fö­vény-puszta határában létesített szőlő földmun­kálatai közben kerültek felszínre. Ez a hely, mi­ként azt helyszíni szemlével megállapítottuk, a Tácról Fövény-pusztára vezető út mentén a Ná­dor-csatornán átvezető domboldalon fekszik, a katonai térkép 105. magassági pontja körül, ahol az út kétoldalán elhúzódó szántóföldek tele van­nak római téglatöredékkel és mikor a grófi sző­lőben 1903 táján a pálinkafőző házat építették, ép tégla sírokra ís akadtak. E helyet máskép faluhelynek ís nevezik. Ugyanis a mai Tác la­kosságának eredetileg ez volt a lakóhelye és csak a XVIII. század elején költözött át mai la­kóhelyére. A szentkorona-utcai arany éremlelet. A Szentkorona-utca (Bank-u.) 7. számú házának építése alkalmával 1929-ben az ott állt régi épü­let pince falazatában 15 db, arany, 1 db. ezüst és 1 db. rézéremből álló leletet találtak. A lelet akkor a rendőrséghez, onnan pedig ideiglenes letétként a múzeumba került, majd pénzügymi­niszteri rendeletre, mint kíncsleletet becslés vé­gett fel kellett küldenünk a M. kír. Főfémjelző és Fémbeváltó hivatalnak, ugyanakkor a múzeum kérte, hogy az éremleletnek a M. N. Múzeum kiválasztási jogának gyakorlása után fennmaradó része a megállapított becsérték ellenében enged­tessék a székesfehérvári múzeumnak. Az ügy a fémbeváltóhivatal 1932. okt, 10-én kelt átiratával nyert elintézést, amely szerint a M. Nemzeti Mú­zeum a leletből saját gyűjteménye számára 3 db török és 1 db velencei aranyat tartott meg 52 P 36 fillér értékben, míg 11 db arany, 1 db ezüst, 1 db rézérmet a székesfehérvári múzeum kapott meg 144 P 16 ^fillér megállapított becsérték el­lenében.* Az éremlelet összes értéke tehát 196 P 52 fillér, melynek egyharmadát [65'52 P) az ál­lamkincstár, egyharmadát (65'50 P) a háztulajdo­nos Auerbach Nándor, egyharmadát pedig a ta­lálók Lendvaí István (8'71 P) és Kovács Mihály (56'79 P) kapták meg. A leletnek a székesfehér­vári múzeumban őrzött darabjai : 10 db. török arany I. Szülejm an (1520—66) korából, 1 db. velencei arany Andréas Gritti (1522—35) dozse uralkodása idejéből, 1 db, kis török ezüstérem és II. Rákóczi Ferenc Libertas-os rézpénze. * ÉRTESÍTŐ 65 Simor János szobra. Fábián Gáspár, vá­rosunk szülötte, budapesti építész-mérnök meg­szerezve Stróbl Alajos hagyatékából a székes­fehérvári születésű Simor János hercegprímás szobrának gipszmodelljét, azt múzeumunknak adományozta. Ezzel ismételt tanújelét adta szülő­városa múzeuma iránti áldozatkész szeretetének és egyben igazi müértékkel gyarapította művé­szeti gyűjteményünket, miután a szobor a mester egyik legkiválóbb alkotása. E szempontok mel­lett azonban más, igazán messzeható, eszményi cél ís lebegett szeme előtt a szobornak hozzánk való juttatásával ; a megye és város nagy emberei emlékének a múzeumban való megörökítése. És valóban, ha van város, mely e téren nagyot al­kothatna, az elsősorban Székesfehérvár, Hisz mú­zeuma, ha csakugyan gyűjteménye lehetne mind­azon nagyságok szobraínak, képeinek, kik itt szerepet játszottak, az itt lefolyt történeti ese­mények művészi megörökítésével együtt valósá­gos pantheommá emelkedne, melyben egy év­ezredes nemzet élete tükröződne elénk. Hálás közönét Fábián Gáspárnak nagybecsű adományá­ért és magasröptű szándékáért ! Gróf Wickenburg István éremgyűjte­menye. A múzeum iránt érzett nagyrabecsülés­nek kifejezője az az éremgyűjtemény, melyet a Velencén megtelepült Wícícenburg család, mint gróf Wickenburg István volt fiumei kormányzó, v.'b.-t. tanácsos hagyatékát ajándékozott neki. A gyűjtemény értékét emeli és muzeális feldol­gozását nagyon megkönnyíti a hozzá tartozó ka­talógus, melyet Bathányi Ernő fiumei tanár állí­tott össze 1915-ben. összeegyeztetve a katalógust a tényleg meglevő példányokkal 3 magyar arany (1 forintos 1887, 10 koronás 1890, 20 koronás 1901), 8 ezüst, 4 réz és 1 nikkel példány kivé­telével a gyűjteményben a katalógusban felvett anyag mind megvan. E szerint az átvett érmek száma a katalógusban jelzett 1414 db. helyett 1398, ebből 8 arany, 340 ezüst, nem nemes fém 1050 db. Aranyérmek : francia 20 frankos 1895, osztrák 20 koronás 1893, 10 koronás 1905 és 1907, magyar forintos 1742, német 10 márkás 1875 és 1888, hamburgi 20 márkás 1833. Az érmek országok és nemzetek szerinti megosztása : görög 7, barbár 1, római 305, spanyol 53, francia 34, angol 36, olasz 106, schweizi 14, osztrák 320, magyar 130, német 161, belgiumi 17, hol­landiai 14, dániai 1, svédországi 1, orosz 25, lengyel 18, török 31, szerb 17, montenegrói 6, bulgáriai 2, román 9, újgörög 13, kínai 7, japán 3, előindiai 3, sarawaki 1, amerikai egyesült állami 5, mexikói 5, argentínai 6, brazíliai 5, dél­afrikai 2, szent érmek 5, emlékérmek 8, külön­félék 11, meghatározatlan 15. Az értékes ado­mányért fogadják az adományozók e helyütt Ís hálás köszönetünket. Csizmazia- és cipészpecsétlők. Múzeu­munk két csizmazia pecsétlőt őriz. Az egyik fel­irata : CSÓKA : KÖI : DOM : CSÍZ : CZEH : PÖ­CSETYE. Tehát valamikor a csókakői domínium csizmazia céhének tulajdona volt. Évszám nincs

Next

/
Oldalképek
Tartalom