Székesfehérvári Szemle 2. évf. (1932)

8 SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE 7. Maximinus császár mérföldköve Baracson. Méret. A hengeralakú kő most a talaj felett 170, egészben véve 243 cm. magas ; átmérője fent 50, kerülete 163 ; a feliratos mező 132 magas és 97 széles ; betűmagasság 8—9'5 cm. Hol találták? Baracs község határában (Fe­jér m,), az ősi római duriaparti út mentében, az Annamatia néven ismert római castrum nyugati szélén. A telek a megtaláláskor Derecskéi Lajos szőleje volt, most a Szitányi földbirtokos család tulajdona. Mi ott láttuk 1924-ben a présház dél­keleti sarkán; akkor tervben volt, hogy Szitányi Béla tulajdonos beviszi a lakása elé, a kapube­járat egyik oldalához. Felirata : 1 IMP CAES 2. С ' IVL ' VERŐ MAXIMINO 3. PIO ' FEL ' INVICTO • AVG ' 4. PONT 'MAX'TRIB­РОТ' 5. Ill ' IMP ' V • COS ' PROCOS ' 6. P'P'E'C'IUL'VERO'MAXIMO 7. NOBILISSIMO • CAES ' 8. PRINCIPI ' IVVENTVTIS 9. AVG ' N • FILIO ' GERMANI 10. CIS ' DACICIS ' SARMA 11. TICIS ' MAXIMIS 12. СОН ' I ' T ' G 13. MAXIMINIANA 14. AB • AQ • MP 15. LV Olvasása : 1. Imperátori Caesari, 2. Caio Julio Vero Maximino, 3. Pio felici invicto augusto, 4. pontifici maximo tribunicia potestate 5. tertium, imperátori quintum, consuli pro­consuli, 6. patri patriae et Caio Julio Vero Maximo, 7. nobilissimo caesari, 8. principi iuventutis, 9. àugusti nostri filio Germani­10. eis Dacicis Sarma­11. ticis maximis, 12. cohors prima Thracum Germanica, 13. Maximiniana. 14. Ab Aquinco milía passuum 15. quinquaginta quinque. Észrevétel. A 8. sorban a princeps iuven­tutis a császári korban = a császár fia = az ifjúságnak a vezére = a mi Felségünknek a fia = С Jul. Verus Maximus = a tiszteletbeli csá­szár. — Hogy megtisztelő emlékkel van dolgunk, hirdeti a dativusos használaton kívül az is, hogy a szászár és fia összes címével együtt szerepel a feliraton. — A kő anyaga lyukacsos mészkő. Megmaradt teljes épségben, csak a kopás miatt szövege már nehezen betűzhető. Az oszlop ere­detileg fehérre volt meszelve, a betűkön sok he­lyen, de főleg a 14. és 15. sorban most is szépen látszik az eredeti pompejí-vörös festék annak ellenére, hogy 1872 után feketére festették. Később ezt lemosták, de a kő megbarnult, írásos dom­borulatát moha fedi. A felírat magyarul : A kegyes, szerencsés, győzhetetlen, felséges Caius Julius Verus Maximi­nus parancsnokló császárnak, a legfőbb papnak, harmadszor néptribunusnak, ötödször imperator­nak, consulnak, proconsulnak, a haza atyjának ; és Caius Julius Verus Maximus legnemesebb csá­szárnak, az ifjúság vezérének, a mi Felségünk fiának, a két nagy germaniainak, daciainak és sarmatiaínak a thraxok Maximinus-féle, germániai első cohorsa (zászlóalja). Aquincumtól 55 ezer lépésre. Irodalom. Leírta e követ dr. Rómer Flóris 1872. aug. 20.-án. — Közli a Rómer Desj. i. mű 53. lapján. — Arch. Ért. VI. (1872) 310—312. 1. — Dr. Kuzsinszky Bálint ókori Lex. I. 141. — Buday: Felírattan 274. és 353. 1. Jegyzetek. Mit tudunk Fejér megyének arról a helyéről, ahol ez a mérföldkő állott és reánk maradt ? Annamatia (néha így is : Anna malta) neve után ítélve eredetileg kelta telep ; később római táborhely Dunapentele és Dunakömlőd (Intercísa és Lussonium) közt; Dunaföldvártól északra, a mostani Baracs község területén. A Dunapart felett állt a hajdani római castellum ; ezen át vezetett a római út, míg a mai út a domb alatt megy tovább. Az erődnek most is szembe­tűnik a területe, mert minden oldalon a környék fölé emelkedik. Hossza észak-déli iránya, mostani 200 lépés, szélessége kelet-nyugati vonalban 100 lépésnyi. Felforgatott talajában tömérdek cserép­edény, épülettörmelék, kődarab összetörve ; ekével, kapával vagdalva. Sok római tárgy került már innét ki. Köztük 3 mérföldkő is (Ók. Lex. I. 141.). Az egyik (C. I. L. III. 10640.) Philippus páter császár és neje Otacilia Kr. u. 244—248., a másik (u. o. 10641.) Decius Traianus idejéből való, „a harmadikat (u. o, 10639.) Maximinus és Maximus császárok (238) tiszteletére emelte a coh(ors) I. T(hracum) G(ermanica)." A negyedik századbann dalmata lovasság lakott e táborban. Az itt említett 1. és 2. mérföldkőről később fogunk szólni. A harmadik a mi most tárgyalt kövünk, amelynek szövegéből azt tanuljuk, hogy a Maximinus császár idejében (235—238.) a róla elnevezett zászlóalj állomásozott itt. Mi volt ez a cohors ? Ezt kezdetben Thráciából sorozták, felső Germaniábán tartották, majd a dáciai had­járatba küldték, ekkor tüntették ki a civium Ro­manorum jelzővel; visszahelyezték Germaniába, aztán felső Pannoniába; végül alsó Pannoniában díszítik fel a „germániai" névvel. A kő korát magából a feliratból megmond­hatjuk. Először a consulok névsora szerint Maxi­minus császár csak egyszer volt consul éspedig a 236. évben. Nem lehet tehát 238-ról keltezni. Sőt a 238. év derekán már meghalt Maximinus. Má­sodszor a néptribunus hivatalt harmadik ízben 236. dec. 10-től viselte egy évig. Emellett szól az is. hogy itt a közelben, Dunaföld vártól délre (Tolna m,), a Bakaszállások körül egy másik mér­földköve is jött napfényre Maxíminusnak. E kövön még nincs meg a mi 3. sorunk Invictoja, de a néptribunusság második, azért egyszerű a követ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom