Székesfehérvári Szemle 2. évf. (1932)

MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 51 Leopoldó Pollack és Pollák Mihály с cikkében citált (235. 1.) müve : Fejérmegye székesfehérvári székházának építéstörténete (Magy. Épít. Egyl. Közi. Havi Füzetei 1927, 109. o.). Bierbauer másik idevonatkozó dolgozata : A klasszícisztikus építészet emlékei Székesfehérvárott (Magy. Művészet 1930, 469. 1.). Bory J. Prohászka érmei. Bory Jenő, ki már több alkotásaival szolgálta a Prohászka-kultuszt, legújabban emlékéremmel gazdagította ezek sorozatát. Az érem gondolata 1931-ben vetődött föl, a kivitelre a Prohászka-templom javára 1932ben rendezett sorsjáték adott alkalmat, midőn a templomépítő-bizottság a Bory Jenő által felajánlott éremmodellt elfogadva, annak kiadását elhatározta. Az érem előlapja Prohászka fejét ábrázolja balratekintő oldalnézetben a következő körirattal : PROHÁSZKA ' OTTOKÁR • SZÉKESFEHÉRVÁR ' XV ' PÜSPÖKE'•• 1858-1927. A fej alatt a művész neve : Bory. A hátlapon a Prohászka templom sugárkoszorúval körülvett képe van, alatta felirás : • OTTOKÁR • PÜSPÖK ' • |- SZÉKESFEHÉRVÁROTT • ÉPÜLŐ • | • EMLÉKTEMPLOMA ' | ' 1932. Az érem bronzból és négy alakban készült : a templomépítőbizottság számára számára 1 db 13 cm. átmérős, kisorsolásra, eladásra 30 db 7'5 cm. átmérős, 200 db 5'3 cm. átmérős példány és 3'3 cm. átmérős példányok. A két nagyobb alak a budapesti Mátyási-cégnél készült öntvény, a két kisebb veret. Verőtöveí a budapesti Ludvig-cégnél készültek és a templomépítőbizottság tulajdonai. Az érmekből a három kisebb példányt önköltségi áron engedte múzeumunknak, a legnagyobbnak, amelyből csak egy példányt adtak ki, eredeti gipszmintáit adományként kaptuk meg. (Lt. sz. 8559—8563). Washington-emlék. A múzeum emlékgyüjteményét érdekes darabbal gyarapította Nedeczky Ferenc Csórról. Az emléktárgy 43 cm hosszú bot, fején ezüstlemezburkolattal és a következő felirattal: Von Washington Grab Mount Vernon 1845 Ludvíg. A bot eredetére vonatkozólag közöljük az adományozó levelét, melyet Dr. Képes János,! ügyvezető, alelnökünkhöz intézett. „Ezt a bot fragmentumot nagyatyámnak, Nedeczky Ferencnek hozta Amerikából barátja, Ludvigh János (szül. 1812 Ó-Bébán), az 1848-i országgyűlésen Iglót képviselte. Életéből a következőket tudom: 1849 ápr. hóban Szemere helyébe őt rendelte Kossuth Görgey hadtestéhez kormánybiztosnak (megfigyelőnek), ott meggyőződött róla, hogy Görgey elmozdítását a tisztikar és a hadsereg nem engedné meg. Ezt jelentette Kossuthnak, aki azonban félremagyarázta jelentését és kormánybiztosi állásából visszahívta. A forradalom leverése után emigrált, később barátai amnesztiát eszközöltek ki részére, visszatérve Késmárk, majd Szegednek lett országgyűlési képviselője. Ludvigh 1845-ben járt kint Amerikában és ott a Mount Vernonon vágta le Washington sírjáról ezt a botot nagyatyámnak, akivel a forradalom után is, bár mindketten másmás vizeken eveztek, jóbarátok maradtak. Ludvigh János meghalt 1870 július 21-én Budapesten. A botdarabot a fejérmegyei Múzeumnak ajándékozom, kérlek, juttasd rendeltetési helyére, ott lesz legméltóbb helyen. Csór, 1932 aug. 18. Szíves üdvözlettel híved, Nedeczky Ferenc." A székesfehérvári Iphigéniarelief. A Székesfehérvárról közölt faragványos kövek egyik legértékesebb darabja az a római dombormű, mely egy hajóra szálló nőt és két ifjút ábrázol. A dombormű Iphigériiának Taurisból való kiszabadítása Orestes és Pylades által. Pauer szerint a bazilika alapjaiból került elő, jelenleg a püspökkert hársfasorában látható. Tulajdonkép sírkőtöredék. Hasonmása a Nemzeti Múzeum ugyanezen jelenetet ábrázoló, de épebb faragványának (Arch. Ért. 1889, 159. L). A kő értékességét igazolja irodalmi földolgozása. Nálunk először Pauer közölte : História Dioecesis Albaregalensis, Albae-Regíae, 1877, Tab. X. és ennek alapján Károly János Fejér-vármegye történetében (II. k. 13. 1.). A német irodalomban Majonica-Schneider (Arch, epigr. Mitt. I. 1877. S. 165.), Arnold Schober (Die römische Grabsteine von Noricum und Pannoniem Wien 1923, 173 u 205 S.) foglalkoztak vele. Legújabban Fraz Miltner „Mitteilungen des Vereines Klassicher Phlilogen in Wien 1930" folyóiratban közölt róla hosszabb ismertetést „Ein Iphigenierelief in Stuhlweissenburg" címen, bemutatva a dombormű fényképét is. BazÜika-kövek. öskoronázó templomunk faragványos köveinek számát legújabban a Ferenc József Nőnevelőíntézet gyarapította két pompás darabbal, melyek a Ferenc József-tér 6. számú ház falából kerültek elő. Az egyik kockaalakú mészkő románstílú díszítményekkel. Homorúan kivájt és vízszintesen recézett éllapján emberi alak töredékes domborműve látható, felette egymásfelé hajló indák háromosztatú levélvégződéssel. A homorú mező egyik oldalát szőlőfürtöt és háromosztatú leveleket viselő, kigyózóan haladó inda, a másikat veseídomú medailonok díszítik belsejükben két-két egymástól távolodó hármaslevél. Méretei : magassága 57, alapterülete 47X54 cm. Nagysága, alakja, hármas díszítése alapján a főbejárat alapköve lehetett (Kt. sz. 8557). — A másik szintén mészkőfaragvány gyenge hajlású ívrészlet, melyet hármas díszítése szintén a kapubetét alkatrészei közé utal. Letompított élét széles szalagokkal kereteit akantuszlevelek díszítik, a levelek közepén gyöngylyukas szalaggal. A két oldalmező egyikén sakktáblaszerű dísz, a másikon háromosztatú levelekben végződő indák vannak. Méretei: hossza 64 cm., oldallapjának területe 48X31 cm. (Lt. sz. 8558). Jezsuita alaprajzok. Tudvalevő, hogy a török hódoltság után a franciskánusok mellett a jezsuiták voltak az elsők, kik a városban megtelepedtek és berendezkedtek. Rendházuk a mai cisztercita rendház volt, szőlőjük a mai püspöki szőllő, majorjuk a Felsővárosban, gyógynövénykertjük a mai Gőbel János-tér keleti házsora mögött feküdt, melynek Szent József kápolnája a ma is meglevő emeletes ház helyén állott.