Székesfehérvári Szemle 2. évf. (1932)

SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLË aztán elmúlt a félév, elmehetett. Ha azonban ma­radt, heti bére 25 pénz lett. A győri és székes­fehérvári csizmadiáknál (12. art.), ahol 4 évig kel­lett az inasnak a mesterséget tanulnia, a 4-ik év­ben 10 pénz heti bérben részesült. Az inas a tanulási idő alatt nem hagyhatta el mesterét. Ha megszökött s egy másik mester felfogadta, ezt a mestert 4 frtra büntették. Az ösz­szeg a céhládába került és az inasnak vissza kel­lett mennie mesteréhez ; ha nem akart vissza­menni, egészen eltiltották a mesterségtől és a ke­zesek tartoztak bírságot fizetni. (Győri és székes­fehérvári csizmadiamesterek céhl. 14. art. — Budai és bicskei csizmadiamesterek céhl. 12. art.) Ha valamelyik mester elcsalta egy másiknak az ina­sát, 2 frtra büntették. (Győri és székesfehérvári csizmadiamesterek céhl. 11. art.) Ha a tanulási idő közben az inas mestere meghalt, akkor a céh gondoskodott róla, hogy az inas vagy az özvegynél vagy más mesternél ki­tanulhasson. (Vali csizm. céhl. 4. art.) Ha az inas megbetegedett, gondosan ápol­ták, hisz családtagnak tekintették. Ha meghalt, tisztességesen eltemették s utolsó útjára, céhszo­kás szerint, az összes céhtagok elkísérték. (Po­zsonyi és Fejér megyei takácsok céhl. 20. art. — Székesfehérvari szűcsök céhl. 9. art. — Nagy­szombati és székesfehérvári kovácsmesterek céhl. 14. art.) Ha valamelyik inas pénzért akart mestersé­get tanulni, 3 évig kellett szolgálnia, mesterének 30 forintot fizetnie, felszabadításakor pedig a céh­nek 4 frtot. (Budai és bicskei csizm. céhl. 14. art.) Amelyik mester egy inast kitanított, utána 1—4 évig nem fogadhatott fel másikat. (Az 5 megye mészárosai céhlevelének 26. art.) Ha a tanulási idő letelt, az inast felszaba­dították. Richter Mátyás. (e^=a= ESS =Ö Fej érmegye római mérföldkövei. A fejérmegyei mérföldkövek három példá­nyát a székesfehérvári múzeumból már ismertet­tük. (Székesfehérvári Szemle 1931. 7—9. sz.). Jelen közleményünkben folytatólagos sorszámmal azokkal foglalkozunk, amelyek vagy kint a megye területén vagy Budapesten a M. N. Múzeumban ismeretesek. 4. Ezek közt első az Alexander Severus császár 34. mérföldköve Aquincumtól számítva. Mérete. Magasság 165, átmérő 50, betűma­gasság az 1. és 8. sorban 13, a 2—7.-ig 6 cm. Hol tolatták? Iváncsa pusztán (most nagy­község) Fejér megyében 1807-ben. Nem messze a Dunától, déli partján az Iváncsa pataknak, amely a Dunába szakad. Itt az iváncsai laposon, sőt még feljebb a Duna mentében is jól látszott 1808­ban az az elhagyott út, amelynek alja kővel van kirakva, teteje meg murvával vagy apróra zúzott köveccsel borítva. Ezt akkor Sz. László útjának nevezték ; de a híddal együtt még a római csá­szárság kezeműve. Ez a kőhíd valaha ott állott, ahol az elhagyott útdarab az Iváncsa patakot át­szelte. A kőhídnak alsó végén, vagyis a patak déli partján gulyások vették észre, hogy a viz elmossa a földet valami kő mellől. Ásni kezdték és két kőoszlopot találtak fekve egymás mellett. Mindkettőt hamarosan átszállították Baracskára (Fejér m.), Pázmándy Károly főbíró kastélya elé. Innen 1815-ben bevitték Budapestre a M. N. Mú­zeumba. Észrevétel. Ez az oszlop feltűnően jókarban maradt ránk, habár rajta is olvasható Severus Alexander. Itt semmit sem faragtak le. Egyéb­ként is e korszaknak legszebbjei közé tartoznak a betűi. Felírás : 1, IMP CAES 2. M • AVREL ' SEVERVS 3. ALEXANDER PIVSFE 4. LIX ' AVG " PONTIF MA 5. XIMVS • TRIB . POTESTAS 6. VIIII " COS ' III ' PATER PA 7. TRIAE ' RESTITVITAB • AQ 8. MP XXXIIII Olvasás : 1. Imperator Caesar 2. Marcus Aurelius Severus 3. Alexander pius fe 4. lix augustus pontifex ma 5. Ximus, tribunicia potestas 6. VIIII, consul III, pater pa 7. triae, restituit ab Aquinco 8. milia passuum XXXIIII Magyarul: A jámbor, szerencsés, felséges Marcus Aurelius Severus Alexander parancsnokló császár, a legfőbb pap, néptribunus kilencedszer, consul harmadszor, a haza atyja, helyreállította Aquincumtól 34 ezer lépésre. Irodalom. Kulcsár István : Hazai Tudósítá­sok 1808. év 43. számában. — Miller : A. M. N.. I. 250. 1. — Mommsen: С I. L. III. köt. 1873. 3721. — Ez egész ismertetésünk a Rómer—Des­jardins (A M. N. Múzeum római feliratos emlékei 1873.) 52. lapjáról való. A lelőhely részletes meg­határozása Lichtneckert József 85. jegyzetéről Kulcsártól származik. Jegyzet. Mivel Severus Alexander a nép­tribunus hatalmat 230-ban viselte kilencedszer és egy évvel előbb nyerte el a harmadszori consul­ságot, azért ez a mérföldkő Kr. u. a 230. évből való. Eredeti helyéhez közel került a föld alá és így ismét a napvilágra. 5. Fejér megyéből a M. N. Múzeumba ke­rült második mérföldoszlop szintén az Aquincum­tól mért 34. római mérföldet jelölte és Maximinus császár idejéből származik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom