Székesfehérvári Szemle 2. évf. (1932)
MÜZEÜMI ÉRTESÍTŐ 35 Щ|В1М|_вМ»>>аашм1ашЬЕ_____ la»—__——_________—— _i—__• ^ — _ — __-— ,„__________,_______,____, mertetve az Aquincumi Múzeum 1930, évi ásatását, abban néhány Dunapenteléről származó őskeresztény emlékrőlís megemlékezik, melyek lelőhelyük miatt minket is érdekelnek és emellett ritkaságszámba menő adatok Fejér megye őskereszténységéből Ez adatok sírleletek, melyek között nagyon ritkán fordulnak elő keresztény jellegű tárgyak (például keresztény jelenetes ládaveretek, Krisztus monogrammos mécses stb.). A dunapentelei késő-római temető több száz felásott sírja közül körülbelül tízben volt keresztény jellegű tárgy, pedig a temetőben kápolna (cella memoriae) is volt. A IV. század szegényes viszonyai okozták egyrészt, hogy a sírba nem igen helyeztek értékes dolgokat, vagy nagyon is ritkán, másrészt a kereszténység terjedésével is összefüggésben van, minthogy az egyház erősen tiltakozott e pogány hagyomány követése ellen. Dunapentele egyik ily őskeresztény emléke, mint annyi más régiség megyénk területéről, külföldre került. A berlini Museum für Völkerkunde szerezte meg azt az értékes és érdekes dunapentelei ládaveretet, amelyen a Jópásztor alakja, de emellett a császár pogány istenségek által való dicsőítése is látható. A lovon ülő császár (a Constantínus-dinasztia valamelyik tagja) kezét nyújtja az előtte álló, koszorút tartó Victoria felé s mögöttük katonák tartják a hadi jelvényeket, egy másik medailonban a császár a kezében glóbuszon álló kis Victoriát átnyújtja a hajóorron álló Constantinopolis megszemélyesítőjének és közben Róma megkoszorúzza a császárt (Dr. Nagy Lajos : I. m. 31. 1. 21. kép). Múzeumunkban egy kis nyakba való aranycsüngő képviseli Dunapentele őskeresztény emlékeit. A köralakú, vékony arany szalag közepén Krisztus görög nevének kezdőbetűi láthatók, kerületén felakasztásra szolgáló fül. 1911-ben került a múzeumba és állítólag Kincses István öreghegyi szőlőjében feltárt sírban találták. (Lt. sz. 2433.) Talán ide sorolható még egy halalakú, cserépből készült, függőmécsesünk is. A hal ugyanis ilyen őskeresztény szimbólum, Ez is dunapentelei lelet, 1914-ben került a múzeumba. (Lt. sz. 4029.) M.A. Garibaldi emlékeink. Garibaldi olasz szabadsághős (1807—1882.) halálának 50 éves évfordulója alkalmából Budapesten a múzeumkertben szobrot állítottak, a Nemzeti Múzeum pedig Garibaldi-emiékiállítást rendezett. Ez ad okot arra, hogy mi is felhívjuk a figyelmet múzeumunk idevágó emlékeire, melyek a IV. sz. teremben vannak kiállítva. E tárgyak nagyrésze Herendy Vilmos magyar szabadságharci emigráns és Garibaldi vezérlete alatt szolgált, olaszországi magyar legíóbeli főhadnagy örököseinek letétje. A kiállított tárgyak között szerepel egy album II. Viktor Emánuelnek, Garibaldinak és a magyar légió tisztjeinek fényképeivel, II. Viktor Emánuel Italia egyesítésére (1869—61.) kiadott ezüst emlékérme olasz nemzetiszínű, zöld-fehér-piros színű szalaggal, garibaldista névjegy. A másik két érem egyike az 1848/49-ki szabadságharc honvédjeinek emlékérme és a Ferenc József által kiadott 1898-kí signum memoriae, A múzeum őrzi Herendy Vilmos Bolognában, Anconában kelt légionista okmányait is. Garibaldista emlékeink másik részé a Reé-családtól származik. Az egyik Reé János (1812—62.) székesfehérvári timármester arcképe garibaldista egyenruhában, ki mint hadnagy szolgált a légióban, a másik Reé János garibaldista társainak csoportképe egyenruhában. A magyar-legió egyenruhája: kék nadrág, sujtásos kék kabát és píros sapka volt. A tiszteknél píros nadrág, fűzöld kabát és ezüstbojtos zöld sapka, derékon zöld-fehér-piros tiszti öv karddal. Móri csataképek. Az 1848-ki szabadságharc móri csatájának egy színes fametszet és kőnyomat őrzi emlékét a múzeumban. Míndakettő a IV. terem ablak melletti falán látható. A hozzájuk fűződő esemény szomorú lapja a szabadságharc történetének. A csatára deeember 29-én állt fel 5620 emberével és 24 ágyujával Perczel Móric a móri magaslaton. Másnap, dec. 30-án a Kisbér felől közeledő Jellasics 16,000 fegyveressel és 54 ágyúval támadt reája. A túlerő eldöntötte az ütközet sorsát. A büszke honvéddandárnak vége lőn. Csak töredéke menekülhetett Székesfehérvárra és innen Seregélyesen át Budára. A vesztett csata azonban az ellenségnek is megnyitotta az utat Pest felé és az országgyűlést arra birta, hogy Debrecenbe tegyék át az ország székhelyét. Fejérvármegye zászlói. Fejérvármegye három zászlóját őrzi letétként a múzeum. Az egyiket már ismertettük képét is közölve (Szfehérvárí Szemle 1931. 2. sz. 2. 1.) Ez a két szárnyú közepén piros, szélén sárga damaszt selyem lobogó a III. t. bejárója felett látható és miként a rajta levő évszám 1742 mutatja, az akkori nemesi felkelésen szerepelt, A rajta csüngő zöld szalag felirata : „Maria Theresia comitatui Albensi Ao 1779", a másik oldalon : „Pro Deo, Rege et Patria," Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy dr. Lauschmann Gyula kéziratában (Fejérvármegye a török uralom bukásától a 18. század végéig 275,1.) az 1797-ki inszurrekciót ismertetve azt írja : „az inszurrekció hadi jelvényéül nem a régi. még 1742-ből megmaradt zászlót használta a vármegye, hanem újat készíttetett. A királyné ugyanis aranyszövésű, zöld selyemmel tüntette ki Fejérvármegyét és a szövet egyik oldalának felírása volt : Maria Theresia Comitatui Albensi, a másik pedig : Pro Deo, Rege et Patria. A vármegye, miután Marich Tamás és gróf Schmidegg Tamás személyesen megköszönték a királyné kegyét, ebből az értékes szövetből készítette zászlaját, amely alatt a nemesi hadsereg táborba indult. Az ünnepélyes átadás a jegyzőkönyv szerint június 24-én volt." A valóságban a királyné, II. Lipót felesége nem zászlót, csak szalagot küldött a régi zászlóra, amely ma is rajta van és a fenntiek szerint felirata teljesen ugyanaz, amit Lauschmann mond. A vármegye másik két zászlója 1800-ban készült. Ezek egyike, a nagyobb a III. számú terem átjárója felett van kifeszítve. Kétszárnyú, zöldselyem szövetén az egyik oldalon az ország-
