Székesfehérvári Szemle 2. évf. (1932)
32 MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ , MÚZE UMI ÉRT ESÍTŐ Múzeumunk gyarapodása. Az adonyí ásatás. Megelőző számunkban (10. 1.) már jeleztük, hogy Adonyban bronzkori temetőre akadtak, ahonnan néhány lelet is került a múzeumba. (Lt. sz. 8410—18.) A lelőkörülmények megállapítása és az esetleg szükségesnek jelentkező ásatás megejtése végett május 10-én utazott ki Marosi Arnold múz. igazgató, amit Tremkó György főjegyző tett lehetővé azáltal, hogy munkásokat biztosított az ásatáshoz, ami négy napot vett igénybe. A helyszíni szemle alkalmával megállapítást nyert, hogy a leletek Adonytól délre az ország* út 54. kilométer köve után a 700—800. szelvénydúcok között kerültek felszínre, az új és régi út által bezárt terület déli sarkában. E területen ugyanis kubikos munkálatok voltak és eközben csontvázakra, edény töredékekre akadtak, A kiásott terület felszíne érdekes képet mutatott. Az agyagos sárga földben többé-kevésbbé köralakú fekete foltok tűntek föl, melyeket felásva tűzhelynyomok, állatcsontok, edénytöredékek, néhány csonteszköz vetődtek napvilágra, jelei az ősember ittlakásának. A fekete földet kihányva szabályos, mintegy másfélméter átmérős, köralakú mélyedéseket kaptunk : kétségtelen maradványai az ősember méhkasalakú földalatti lakásának. Sajnos, ezek a gödrök csak egy-két ásónyom mélyek voltak. Eredetileg másfél-két méter mélyek lehettek, a kubikusok földlehordása folytán azonban csak a fenékrészletük maradt meg. Az üregekben talált 8—9 csontváz azt mutatja, hogy a putrik lakói mindjárt lakásuk mellé temetkeztek. Sajnos, a csontvázak tönkrementek nagy kárára a tudománynak, miután őskori csontvázlelet aránylag kevés ismeretes. E sírok ugyanis az edények alapján a bronzkorból valók, akkor pedig főként az urnatemetkezés volt a szokás. Szerencsére N. Bányai útmester két koponyát megmentett és ezeket át is adta a múzeumnak. Maguk a leletek nem sokat érők. A hasznavehetetlen cserepek közül kevés jellegzetes darabot válogathattunk ki és oszthattunk be a múzeum adonyi leletei közé. Ezek a következők : agyagedényke hasi részlete hoszant hármas barázdákkal, 2 egyszerű füles pohárka, 6 edényfültöredék, 7 egyszerű díszítésű edénycserép, bögre oldaltöredéke peremén bütyökkel, edényperemrészlet mészletétes dísszel, tűzpirámis, csiszoló kő, csöves bronztöredék, lyukas csonttű, mészbetétes edénytöredék körbenfutó barázdákkal és rombikus mintákkal, 2 emberkoponya. (Lt. sz. 8460—8485, 115/1932.) Bronzkori leletek Daja-pusztáról (Adony). Daja-pusztáról már őriz néhány őskori régiséget múzeumunk, melyek 1926-ban Pletser Ferenc ajándéka folytán kerültek ide. Ezek a következők : hosszanti barázdákkal díszített hamvveder, mag. 53, szájb. 31 cm., 5*7 cm. hosszú fejes bronztű, mészbetétes pohárka alsó fele. 7 cm. magas, vöröses színű mészbetétes edényke, mészbetétes edény töredékei és két füles pohárka. (Lt. sz. 6954—6958.) Ugyanő 1929-ben 11'7 cm. hosszú, őskori rézfokost (Lt. sz. 7672.) adományozott. Mostani adonyi ásatásunk alkalmával 9'7 cm. hosszú bronztűvel, kezdetleges alakú, 6'5 cm. hosszú bronzvésővel, 34 cm. magas rovátkákkal díszített urnával gazdagította múzeumunkat. (Lt. sz. 8455— 57.) Wolf uradalmi intéző urnafödőként szereplő körkörös barázdákkal és rovátkákkal díszített táltöredéket adott át. (Lt. 8458,) Hálás köszönet az adományokért. Kelta sírlelet Felsőtöbörzsökön (Sárbogárd). A nagyhörcsöki uradalom már eddig is számos értékes lelettel gyarapította régészeti gyűjteményeinket. Legújabban gróf Zichy György, az uradalom jelenlegi vezetője járult hozzá a gyarapításhoz, megengedve, hogy egy Felsőtöbörzsökön véletlen folytán előkerült leletet beszállítsanak a múzeumba. A lelet részei : 83'5 cm. hosszú kétélű vaskard, pengéje 68 cm. ; 32 cm. hosszú tokos lándzsa széles pengével ; gerezdéit vaskarika piros zománc nyomokkal, A leletekhez tartozó urna összetörött és elkallódott. A tárgyak jellegzetes kelta leletek a Krisztus előtt harmadik századból. (Lt. sz. 8432—8434.) Római mérföldkő Rácalmásról. E mérföldkövet, mely már harmadik múzeumunkban Rácalmásról, f. év február havában szállítottuk be. Megszerzése Ridlinger Mátyás, rácalmási ny. igazgató-tanító érdeme. Az ö jelentése alapján fordultunk kérésünkkel a kő tulajdonosához, özv. Vörös Sándorné, rácalmási lakoshoz, ki azt készséggel engedte át a múzeumnak. A mérföldkő pontos lelőhelye a Rácalmás—Dunapentele közti országúton a 65. sz. kilométer kő után 450 m,, az országút szélétől nyugatra 75 m. özv. Vörös Józsefné földjén. Felirata szerint a kő Aquincumtól a 45.000 lépésnyi távolságot (45 római mérföld) jelezte. Lelőhelye is megfelel ennek a távolságnak, tehát megmaradt eredeti felállítási helyén. A mérföldkő Alexander Severus (221—235) korából való. Jelenleg a három rácalmási mérföldkő a múzeum alsó udvarán az épület fala mellett látható. (Lt. sz. 8435.) Bazilika-kövek. Mikor egy-egy régi ház lebontásra kerül, falaiból majd mindig kerülnek elő középkori faragványos kövek, melyek csak a ba* zilika romjaiból juthattak oda, Ez történt a Szé*
