Székesfehérvári Szemle 2. évf. (1932)

4 SZÉKESFEHÉRVÁM SZEMLE À szülő vagy gyám aztán lefizette a fiúért a céhszabályokban előírt felvételi dijat (Aufnahmsgeld), amely céhenként változott. A székesfehérvári csizmadiáknál (12. art.) valamint a budai és bicskei csizmadiáknál (8. art.) 25 pénzt kellett fizetni; a pozsonyi és székesfehérvári kőfaragóknál és kőműveseknél (7. art.) 3 frtot a céhládába, egyet pedig a mestereknek italra ; a pozsonyi és Fejér megyei takácsoknál (9. art.) 1 frtot a céhládába, egy font viaszt a templom részére és egy kanna bort a mestereknek; ugyanannyit fizetett a mester is, aki felfogadta inasnak. A szülőnek vagy gyámnak ezenkívül két megbízható kezesti s kellett állítania, akik bizonyos összegig — 4—32 frtig — jótálltak, hogy a fiú inaséveit — 3—4 évet, elhalt mesternek a fia 2 évet — teljesen, megszakítás nélkül, ki fogja tölteni (Székesfehérvári szűcsök céhl. 8. art. — Pozsonyi és Fejér megyei takácsok céhl. 9. art. — Pécsi és Baranya megyei vargák céhl. 16. art. — Csákvári takácsok céhl. 4. art.). A XVII. században az is előfordult, hogy csak az atya kezeskedett 5 frt erejéig inas fiáért. Ha ez a négy kellék megvolt, a céh semmiféle akadályt nem gördített a szülő óhajának teljesítése elé. A céhmester a fiút a nyitott céhláda előtt felvette a céhbe, azaz atyja vagy az illető mester részére inasnak. Erre némelyik céhnél a céhmester felolvastatta és megmagyarázta a fiúnak azokat a szabályokat, amelyeket az inasnak meg kell tartania. Ezek előírták az inas napi rendjét, azután, hogyan viselkedjék a házban mesterével, mesternéjével és a legénnyel szemben ; milyen magaviseletet tanúsítson a templomban és az utcán ; mily tisztelettel tartozik a céhtagok, a városi elöljárók és az idősebbek iránt. Ahol ilyen szabályok nem voltak, ott a céhmesternek volt ilyenkor néhány jóakaratú, buzdító és intő szava a leendő inashoz. Ezek után a céhmester beíratta a tanuló felvételét a céhkönyvbe. A beírás minden céhnél bizonyos formula szerint tőrtént. Ilyenformán: 1667. február 18-án N. N. mester a becsületes céh előtt, két kezes jelenlétében, felfogadta N. N-nek a fiát, N. N-t, 3 vagy 4 évre inasnak. A felvételi díjat lefizette. Ha egy mester a saját fiát tanította a mesterségre, azt csak be kellett jelentenie a céhnek s amikor tetszett, felszabadíthatta. Mindennek csak a felét fizette (Pozsonyi és Fejér megyei takácsok céhl. 9. art.). A nagyszombati és székesfehérvári kovácsoknál (29. art,) a mester a kipróbált inast két mester előtt szegődtethette. Erről természetesen a céhmestert értesíteni kellett. A céhmester tudta nélkül egy mester sem fogadhatott fel inast s egynél többet senki sem tarthatott (Székesfehérvári csizmadiamesterek céhl. 16. art.). Csak a budai és bicskei csizmadiamesterek céhlevele (7. art.) említi, hogy senkinek a mesterek közül ne legyen szabad két mester]egénynél és két inasnál többet tartani. Miután a 10—12 éves fiút ünnepélyesen felvették inasnak, nemcsak a céhnek, hanem a mester családjának is tagjává lett s attól a pillanattól fogva mindenben alá kellett magát vetnie úgy a céhszabályok, mint a házi rend követelményeinek. A céh legifjabb és a család új tagjára sok mindenféle kötelességet róttak a céhszabályok és a házi rend, amelyeket minden ellenvetés nélkül tartozott teljesíteni. Az inas élete nem volt más, mint a különféle kötelességeknek teljesítése. Az inas kötelességei. Az inasnak a tanuló évek alatt illedelmesen kellett viselkednie, a mesternek, mesternének és a legénynek engedelmeskednie, parancsaikat teljesítenie és irántuk tisztelettel viseltetnie (Nyítra, Bars, Komárom, Esztergom, Fejér megye mészárosai céhlevelének 33. art. — Székesfehérvári kőfaragók és kőművesek céhl. 7. art. — Székesfehérvári molnár mesterek céhlevelében levő „Az molnár mester legénynek rendi"). Tartozott megtartani — természetesen tanító mesterének felügyelete alatt — a céhlevélben a céhtagok részére előírt vallásgyakorlatokat, t. i. vasár- és ünnepnapon szentmisét és prédikációt kellett hallgatnia, azután a céhmiséken és az Ürnapi körmeneten résztvennie (Pozsonyi és Fejér megyei takácsok céhl. 1., 2. art. — Csákvári takácsok céhl. 1,, 3. art. — Vali csizmadiák céhl. 1. art. — Pécsi és Baranya megyei vargák céhl. 1,, 2. art. — Az 5 megye mészárosai céhl. 2. art,). Tetszés szerinti ünnepnapokat nem csinálhatott magának (Az 5 megye mészárosai céhl. 33. art.). Továbbá erkölcsös életet kellett élnie. A székesfehérvári molnár mesterek céhlevele („Az molnár mester legénynek rendi") ugyanis megköveteli, „ha az inas valami Isten ellen való vétekben találtatik, lopásban, lélekmondásban, paráznaságban vagy egyéb gonoszságban, a vele lakó legény tartozik azt mesterének, a mester pedig a céhmesternek megmondani és a céhmester az ő esküdteivel törvény szerint megbünteti." De viszont az inasnak is kötelességévé tették a céhszabályok, ha valami kevésbbé erkölcsös dolgot lát vagy tapasztal a céhtagoknál, azonnal jelentse mesterének, az pedig a céhnek, hogy az illetők rtiéltókép megbűnhődjenek. Ha nem tenné és a dolog kitudódik, a vétkessel egyforma büntetésben fog részesülni (U. ott. — Az 5 megye mészárosai céhl. 34. art.). Mindenkor hűnek és megbízhatónak kellett lennie. A lopást rendkívül szigorúan büntették a céhek. Ha az inast lopáson érték, kizárták a céhből. A budai és bicskei csizm. mesterek céhl. 12, art. szerint „ha valamely inas lopásban találtatnék, az ő inastársai üssenek rá kettőt-kettőt s bocsássák békével." A székesfehérvári molnár mesterek céhlevele („A tanuló molnár inasnak rendi" 3. pont.) pedig azt mondja, ha az inas akkor követne el lopást vagy a tisztesség elleni vétséget, amikor inas éveiből már csak egy hét volna hátra, „annak az ő inas esztendei semmivé lesznek." A vevő és eladó közönséggel szemben ille-