Székesfehérvári Szemle 2. évf. (1932)

20 SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE és Wickenburg István gróf tagjaink. Nyugodjanak békében ! Míg a súlyos gazdasági életre való te­kintettel 5 tagunk jelentette kilépését ; ugyanakkor két új tag vétetett fel sorainkba. Az alapító ta­gok száma 59; a rendes tagoké 278 helybeli és 173 vidéki; összesen: 451. Közgyűlés. Rendes közgyűlésünket 1931. május 10-én tartottuk, amelyen csak a választmány kebelében történt megüresedést töltöttük be dr. Paulovits Béla vár. tanácsos, Schneider Miklós várm. levél­tárossal és dr. Szegfű Ignác theol. tanárral. Vá­lasztmányi ülésünk volt 5 rendes, 1 rendkívüli. Jótevők. Egyesületünk működését ebben az évben is támogatták jótevőink anyagi segítséggel : Székes­fehérvár város 2000 P-vel ; Fejérvármegye 1500 P-vel ; a Vármegyei Népműv. Bizotts. 100 P-vel; a Nemzeti Bank 50 P-vel ; a Székesfehérvári Ta­karékpénzt. 30 P-vel ; a Fejérmegyei Takarék 20 P-vel ; Dieballa Mária 10 P-vel és dr. Milosevits Miklós 4 P-vel. Fogadják e helyen jótevőink őszinte köszönetünket. KE Anyagi helyzet. A nehéz gazdasági viszonyok a múlthoz vi­szonyítva a lefolyt évben már a mi muzeumunk életén is éreztették gyengítő hatásukat. Anyagi forrásaink megapadtak nem azért, mintha támo­gatóink nem viseltettek volna ügyünk iránt az eddig tapasztalt jóindulattal, de a náluk is elma­radt jövedelmek miatt ennek nem felelhettek meg. A 700 P állami és 2000 P városi segélyt még teljes egészében megkaptuk, a vármegye azonban 5000 P segélyéből csak 1500 P-t tudott kiutalni. A tagdíjbefizetések 345 P-vel csökkentek, az ado­mányok 863 P-vel, aminek magyarázata, hogy a válságos helyzetben rendkívüli vételek eszközlé­sére nem fordulhattunk jótevőinkhez oly nagy­arányú támogatásért, aminők a jobb időkben oly szép számban akadtak, összes bevételünk 6757 P volt, tehát az 1930-ki 12,337 P-hez viszonyítva majdnem felényire csökkent. Ebből is mintegy 900 P-t még az építkezésből maradt számláink, adósságaink törlesztésére fordítottunk. Ez anyagi legyengülés azonban nem vette el munkakedvünket. Oka ugyanis nem a múzeum fenntartói eddigi áldozatkészségének megcsappa­nása, hanem a megváltozott helyzet, amelynek nehézségeit az élet törvényének megfelelő alkal­mazkodással igyekeztünk leküzdeni. A nagy cél lebegett előttünk, hogy mint a helyi kultúrának számottevő tényezői, a történelmi és a vele együtt­járó nemzeti érzésnek őrei, eme hivatásunk telje­A királysírok maradvá­nyainak hazaszállítása. Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Egy évvel ezelőtt egy indítvány hangzott el a közgyűlés előtt szeretett elnökünk, gr. Széchenyi Viktor ajkáról. Vájjon nem lehetne-e visszaszerezni a fővárosba felküldött és a bazilika területén ta­lált királysírok csonttetemeit és azoknak méltó helyet juttatva, városunk régi hivatását újra ápol­hatnók ! Pontos kutatás után arra az eredményre jutottunk, hogy a csontok utolsó darabja is ott nyugszik a budavári koronázó-templom (Mátyás­templom) kriptájában, honnan azonban az akkor felvett jegyzőkönyvek jogfenntartása alapján a nemzet egésze visszaszármaztathatja őket Fehér­várra, hol méltó elhelyezésükről gondoskodhat­nánk és városunk eredeti jellege némi ősi vonás­sal gazdagodhatnék, hova elzarándokolhat a nem­zet teste és életre keltené az alvó fehérvári lelket ! Ennek a gondolatnak sikerére kérem a jó Isten áldását. Talán Szent István halálának cen­tenáriumára ezt az óhajunkat is tetjesülve láthat­juk majd ! Ügy legyen ! Székesfehérvár, 1932. évi május 22-én. Dormuth Árpád titkár. Ж0 sítésében eddigi színvonalon maradjunk, amit fo­kozottabb belső munkálatokkal igyekeztünk elérni. Munkatársak. A múzeum személyi ügyeiből hálás köszö­nettel emeljük ki Marosi Arnold igazgató m. kir. kormányfőtanácsossá való kinevezését, ami egy­ben a múzeum iránt való elismerésnek is kifeje­zése. A múzeum munkálataiban résztvettek Ma­rosi Arnold múzeum-igazgató vezetése mellett : Dormûth Árpád, könyvtárőr a könyvtári anyag leltározásával és rendezésével, Radeczky Dezső és Mayer Lipót, mint tb. múzeumőrök a madár- és rovargyűjtemény karbantartásával. Üj munkatársul szegődött hozzánk Joachim József, elemi iskolai tanító, ki a magyarázó feliratok és a részletes katalógus elkészítésében való segédkezést vállalta magára. Altisztünket, Lencsés Józsefet bevezettük a cédula katalógus összeállításának munkálataiba, hogy ezáltal teljes áttekintést szerezzen a múzeum anyagáról és azt összeegyeztesse leltárunkkal. Ez­által az egyesületi teendők, a takarítások, prepa­rálások és ásatások mellett állandó munkát tud­tunk számára biztosítani, amit elismerésre méltó szorgalommal igyekezett teljesíteni. Hálás kegye­letünket akarjuk leróni akkor, midőn itt munka­társaink sorában dr. Horváth Kálmán és gróf Somssich János elhunytáról is megemlékezünk. Az egyik nemcsak mint ügyvezető alelnök viselte lel­kén a legnagyobb szeretettel a múzeum ügyét, «<уя «о» «о» «о» «о» ко» <«>» «о» A Fejérvármegyeí és Székesfehérvári Múzeum­egyesület igazgatói jelentése 1931. évről

Next

/
Oldalképek
Tartalom