Székesfehérvári Szemle 2. évf. (1932)
14 MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ keztetni ifjú gróf Zichy Nándornak a kőre vonatkozó eme feljegyzése : „Maga Zichy Pál sírköve, már az én gyermekkorom óta, mint tudom, a fejérmegyei szentmihályi kastély mellett van. Hogy került oda, nem tudom. De minthogy Kinizsi Pál és Kamisáci Horvát Márk sírkövei mellett feküdt, valószínű, hogy Nagyvázsonyból került a Zichy Pál síremléke is oda." (Gróf Zichy István közlése. Kinizsi és K. Horvát Márk sírköve jelenleg a budavári Nagyboldogasszony templomban van elhelyezve). Zichy Pál főbb életrajzi adatai a következők : született (sírköve szerint) 1645-ben, — 1664ben Zrínyi Miklós, a költő udvari szolgálatába lépett. Vitnyédy István levele szerint „józan, ... jó Őeák, magyar, német, olasz" nyelvet tudó fiú volt. Zrínyi Miklósnál volt annak haláláig és Bethlen Miklós önéletírása szerint a halálos vadászaton is résztvett. 1667-ben vette el feleségül báró Károlyi Katát, báró Károlyi Ádám és Tököli Mária leányát. 1683-ban báró Esterházy János győri vícegenerálís substitutusa és két magyar gyalogezred parancsnoka volt. Sírkövén is kiemelt királyhüségére jellemző, hogy akkor (1683-ban), mikor a dunántúli magyar urak legnagyobb része hűséget esküdött Tököli Imrének, ő, kinek felesége annak első unokatestvére volt és így különösen kedves felvételre talált volna, inkább elbujdosott családjával és pusztulni hagyta vagyonát, semhogy a rebellisek közé álljon és megszegje hűség esküjét. Nem egészen üres frázis tehát : Aereus homo ferreo in saeculo. Hazaszeretetének és hűségének jele, hogy mint a győri vicegenerális Jnelyettese, az ellenségnek esett áldozatul 1684. június 8-án, valószínű a Budavár ostromával végződött előnyomulás alkalmával. Síremlékét felesége, báró Károlyi Kata állíttatta 1685-ben. A Károlyi L. művéből citált részlet első bekezdése szerint (Pag. 5. Cryptae.,.) még egy Zichy Pál és Zichy István temetkeztek a győri kriptában. Ez a Zichy Pál, a mi sirkövünk Páljának nagyatyja volt, ki mint Bethlen István foglya szenvedett királyhűségéért és mint győri lovassági generális 1689-ben fejezte be életét. A mellé temetett Zichy István (1616—1693), fia volt. Ugyancsak győri vicegenerális, ő szerezte meg 1649ben Nagyvázsonyi és kapta a grófi cimet, melyet aztán fia, a mi sírkövünk Zichy Pálja is örökölt. A cikkünkben felhasznált adatokat, miként már jeleztük, gróf Zichy István, a megszállt Nógrád megyében fekvő, divényi szenioratusi birtokok jelenlegi gondnoka volt szives velünk közölni. Szíves fáradozásáért és előzékenységéért ez utón is fogadja-hálás köszönetünket. Dr. Polgár Iván, Marosi Arnold. Mammutcsontváz a Sárréten. A nyár folyamán a Nádor-csatorna nagyhörcsöki szakaszán munkálatok voltak és eközben mammutcsontokra akadtak. Belőle egy medencecsont részletet gróf Zichy Aladár megbízásából Pichler mérnök úr volt szíves múzeumunknak beszállítani. (Lt. sz. 227/1931.) Kisebb közle mények. Őskori halomsír Pötöllén. A Táchoz tartozó pötöllei határban érdekes leletre akadtak a tél folyamán. Vértessy László birtokán a tanyától északnak mintegy 500 méterre egy kisebb domb emelkedik ki a térszínből. Feltűnően szabályos alakja már külsejével is gyanút kelt, hogy nem természetes képződmény. A környékbeli munkások is észrevették ezt és akadtak, kik a kincsvágytól űzetve, engedélyt kértek a halom feltárására. Vértessy László ezt megengedte. A munka eredménye, hogy három-négy méter mélységben a halom közepén kőrakásra akadtak. Erre Vértessy L., hogy a tudományt kár ne érje, a munkát beszüntette és jelentést téve a székesfehérvári múzeumnak, tőle kért útbaigazítást a további teendőkre. Ennek alapján Marosi A. múzeumi igazgató január 17-én helyszíni szemlét tartott, megállapítva, hogy a sír közepén talált, ragaszték nélkül egymásra helyezett kövekből rakott, egy méter széles fal, mely az eddigi jelek szerint kört- vagy négyszöget alkot, minden valószínűség szerint őskori, különösen keltasírokban szokásos sírkamra, ahová a tetemet, égetés esetén az urnát szokták elhelyezni. Hogy csakugyan így van-e, az a további kutatások folytán fog kiderülni, amihez Vértessy László készséggel megígérte támogatását. Feltevésünket, hogy valóban sírkamrával van dolgunk, ama körülmény is erősít, mert az e-féle sírhalmok Fejérmegyében több helyről ismeretesek. Ilyenek a százhalombattai, a pátkai, a csurgói halomsírok. Sőt Székesfehérvár határában és pedig a pötöllei halom közelében is van egy. Ez a sárbogárdi út mentén, a Kuruczhegyen túl látható, u. n. őrhalom, melyet 1892ben, az Országos Régészeti és Embertani Társulat Székesfehérvárott tartott ülése alkalmával tártak föl. A székesfehérvári és fejérmegyei régészeti egylet 1893-ban kiadott évkönyvének (397 1.) erre vonatkozó beszámolója a következő : „Szeptember 19-én délelőtt a társaság újból kirán dúlt a város határába, hol a „Kurucz" és „Őrhalmon" az ásatások már a kora reggeli órákban megkezdődtek. A Kurucz-balom csakugyan becses lelőhelynek bizonyult. A nagy kiterjedésű halmon ugyanis keresztmetszés tétetvén, az egész hányt sziklakőből készült kerítéssel körülvéve találtatott, a halom közepén pedig urnák voltak elhelyezve, melyeket azonban a földkéreg összenyomott." Ugyané tájon 1931. őszén emberi csontváz részeket is találtak. Kimenve, a szétszórt csontok egy feldúlt temető képét tárták elénk, helyenként több együtt fekvő koponyával. Néhányat be is hoztunk a múzeumba. Ezek a csontvázak azonban nincsenek összefüggésben a halommal, amely több mint 2000 éves jellegzetes keltaemlék, mig a csontvázak, anyagukat tekintve, legfeljebb két-háromszáz évesek. Magyarázatukra elfogadható dr. Lauschmann Gyula feljegyzése, hogy e temető Székesfehérvárt körülzáró és e tájon táborozó kurucok temetkező helye volt, amit a Kuruchegy elnevezés is igazol, M, A.
