Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

4 SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE vagy tájékozatlanul dadog e kérdésnél: mert a jezsuita-rezidencia s templom nem Grabner Mihály alkotása ; viszont alapos indokolásra vár Rieder Jakabnak a püspöki palota építésében való részvétele ; ez irodalomból csak annyi biztos levéltári okmányok alapján, hogy a mai székesegyház főoltárát a bécsi származású Franz Anton Hillebrandt tervezte. Ilyen kevés és megbízhatatlan adat előzményeivel, amelyek mindössze e három német nevű, osztrák származású építőmesterrel jelezték e város 18. századi építésének történetét, kivált az említett Grabner nyomában való levéltári kutatásunk számos ismeretlen építő-, kőmíves-mestert hozott felszínre, akik nemcsak e városnak, de a környékének az építkezéseben is alapvető munkát végeztek. Székesfehérvár újjáéledő fejlődése folyamát követve e kőmíves-mesterek a következő történeti rendben bukkannak föl régi följegyzések, akták nyomán. A város visszafoglalását követő első években találkozunk a nyilván bevándorolt német Adam Klotz és a svájci Schwarzenbergből származó Iodocus Schmidt homályos alakjaival; ők ketten alapítják 1694 januárjában a helybeli kőfaragó és kőmíves céhet ; ugyanez évben építette a városi Breuhaus épületét Schmidt, aki 1714 márciusában halt meg. 1695 áprilisában házasodott e városban Jacobus Mayr azonosnevű győri kőmíves mesternek a fia; 1699-ben Palotán dolgozott gróf Zichy István számára s valószínűleg azonos azzal a murarius Jacobussal, aki 1706 tavaszán végezte a szent István-templom szentélyének a renoválását és incrustatióját. 1695 szeptemberében kötött házasságot e városban Joannes Mayr (Murarius Bavarus Kuttlingensis) ; 1697 februárjában lépett házasságra Martinus Gunder (Murarius Styrus ex Rottenmann) Strasser Éva hajadonnal az időközben városi szenátorrá lett Adam Klotz mester tanúsága mellett; 1702 februárjában nősült ugyanitt Gregorius Sarger (ungarus ex Monte Mariano), akinek Jacobus Mayr volt a házassági tanuja. Amidőn 1702-ben a rozzant szent István plébánia-templom, a mai székesegyház őse került javítás alá, e munkához a plébános jezsuita superior a Bécsben működő Leonardus Sauer és Joannes Georgius Schviker architectusokat hívta meg, akik a templomot tető alá hozván és augusztus 30.-án toronnyal koronázván dolguk végeztével visszatértek Bécsbe még ez év őszén, így Schviker október 17.-én. Ha e bécsi mesterek igénybevételének az oka az előbb vázolt és e városban megtelepedett kőmíves mestereknek ilyen nagyobbszabású építkezéshez való szaktudás hiányosságából eredett volna, úgy a kuruc-labanc vihar elültével ez az ok is csakhamar megszűnt egy linzi mester idekölt^zésével. Okmányaink szerint ugyanis 1713 szeptember 8.-án a már ismert Jodocus Schmidt mesternek Orsolya nevú leányát feleségül vette Paul Hatzinger (alias Hätzinger) kőmíves mester, aki Linzben született 1686-ban vagy ekörül és székesfehérvári polgárrá pedig 1713 október 20.-án lőn. Ez a mester munkájával belekapcsolódott a környékbeli földesurak építkezéseibe is. így tudjuk, hogy a gróf Zíchy-család számára 1726-ban rendbehozta a zsámbéki kastély templomát, 1732-ben építette a palotai vendégfogadót, 1734—35-ben viszont a palotai várkastély renoválásával foglalkozott, míg 1738-ban özvegy gróf Zichy Jánosné megrendelésére házat épített Kálóz faluban. Amidőn a székesfehérvári városi tanács 1739-ben a pestis elmúlásáért fogadalmazott hálából új szent Sebestyén-kápolna építésébe fogott szeptember 8.-án történt alapkőletétellel, a fentmaradt hézagos nyugták szerint Hatzinger építette ezt a kápolnát még 1741-ben is. 1742 tavaszán megkezdett munkával Franz Kotz kőmíves mester társaságában Hatzinger végezte a ferencrendiek székesfehérvári templomának átalakítását és szentéllyel való megtoldását, amely templom 1745 augusztus elsején részesült felszentelésben. 1743— 44 folyamán ugyancsak Hatzinger építette föl a szent István-templomnak vihar által ledöntött déli tornyát az északi torony mintájára, amelyet viszont 1742-ben Johann Peter Reichenhueber ácsmester javított. 1746—47-ben építette a városi kórházat. 1754 augusztus elsején harmadszor is nősült. Meghalt 1756 februárjában hetven éves korában. Hatzinger működésének ideje alatt más kőmíves mesterek is telepedtek meg Székesfehérvárott ; így az említett Franz Kotz 1727 július 3.-án lett városi polgárrá, akinek háza is volt, amelynek tatarozására 1729 márciusában kölcsönt vett föl a várostól ; Kotz munkásságáról csak annyit tudunk, hogy a jezsuiták telkén állott török tornyot, minaret ő bontotta le 1741 áprilisában és a következő években résztvett a ferencrendiek templomának építésében. 1729 decemberében pedig Simon Pührmiller (Maurer von Landt ober der Entz gebührtig) lett városi polgárrá ; majd 1742 novemberében a helybeli születésű Johann Wittmann szerezte meg a városi polgárjogot ; 1743 februárjában a mainzi Grosshaybachból való Franz Fürst lett székesfehérvári polgárrá, aki 1756 novemberében halt meg Székesfehérvárott 47 éves korában s akiről eddig csak azt tudjuk, hogy 1745-ben a városi Breyhauson dolgozott. E mestereknél, úgy látszik, nagyobb készültséggel rendelkezett az osztrák Khinburgból származó Martin Grabner kőmíves mester, akit a tanács 1751 február 5—én vett föl a székesfehérvári polgárok közé ; a következő évben már üres háztelket vásárolt; 1755 augusztusában vállalkozott gróf Zichy János mindennemű építkezésének a vezetésére ; 1760 folyamán építette a katonai Haupt-Wacht épületét, renoválta a városi lövöldét, majd Igaron Hrabovszky Antal számára magtár-épületet épített, amelyen még 1761-ben is dolgozott. Mindezeknél fontosabb, hogy ő építette a szent István-templomot, a mai székesegyházat, 1763 május végén 63 éves korában bekövetkezett haláláig. Május 31.-én a városi tanács ülésén Grabner végrendeletének a nyilvánosságra hozatala után, amely ellen senkinek nem volt ellenvetése, a tanács az összes városi kőmíves mun-