Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE 3 erősít abban a hitben, hogy képünk 1. ábrája megfelel a valóságnak. Méreteiről a Szőgyény-Marich-u, szélessége, alapfalak s analog példák adhatnának megközelítő fogalmat. Ez a kapu még kőhajító gépek ellen készült könyv II. kötetében (L. No. 149/

fol. 34.) a következő bejegyzést találtam. „Lorenz Klössl und Theresia dessen Ehewirtin übernemen in der Succession von Ignaz Frankh das Väterliche Hauss pr. 1400 f. An einer seiten frey, dann an der Anderen neben den Wachthauss bei dem Palotter я i??ibO'micves2PR€M0KHPus így érthető, hogy a 15. és 16. század ágyutüzét nem állhatta sokáig. A kiszökő félköríves részek annyira megrongálódhattak, hogy a betolakodott török az épen maradt (X és Y) részeket csak hevenyészve, sík fallal egészítette ki. így alakulhatott ki a 16. században a 2. ábrán bemutatott képe : kisebb alapú, szögletes és alacsonyabb tornyokkal. A 17. század viharában ez a két torony is elpusztult, mert az 1691. é. rajzon már csak a középső részt (3. ábra C) látjuk. Ez a rész volt eredetileg a legdíszesebb, mert ormát — a hagyomány szerint — magyar királyok (domborművű ?) szobrai ékesítették . . . Az új telepesek még sokáig gyönyörködhettek (?) e kapu ékes maradványában. Meddig állott még — pontosan nem tudjuk. A régi telekThor liegend, So zusam 92 Quadrat Klaffter^haltet. Albae-reg. die 14-a Jan. 1776." Tehát 1776-ban még állott a Palotai kapu'; sőt állandó őrsége is volt. Az őrház a SzőgyényMarích-u. 7. sz. házával szemben lehetett. A kapunak már eredetileg is volt külső védőműve (Barbacan). Ilyen a már említett (FF) régi védőfalak s a kissé későbbi keletű (15. sz. végi) — a rajzon sajátságosan eltolt — bástya (К). A déli fal mellett egy, a várárokba nyúló földnyelv (G) látható, melynek cölöpös földgátja a déli (gyengébb) oldalát, az északit a természet : az u. n. Ingovány védte s a mohácsi vész idején készülhetett. A 18. században a török rendes, szabályos formában átépíti s a túlsó parton is; alkot még egy védőművet (hídfőt). Ph. & =HH= ^) Székesfehérvár 18, századbeli építőmestereiAz árpádkori múlt fényében tündöklő Székesfehérvár oly siralmas romhalmaz közepette szabadult meg 1688 májusában a török hódoltságtól, hogy a fölszabadulásért hálát adó istentiszteletet a város piacán, szabad ég alatt volt kénytelen megtartani a celebráló veszprémi püspök, mert a kisméretű szent Anna- s a Corvin-kápolnánál nagyobb épületekből kő-kövön nem maradt, így romokon és részben romokból épült Székesfehérvár a 18. század folyamán arra a barokk arculatra, amely a későbbi építkezések dacára még ma is döntően determinálja ennek a városnak második alapításából eredő történeti jellegét. Különösen a város magvát képező belváros épületeinek barokk-jellegét tanulmányozva léptennyomon kutatjuk, kérdezzük : Kik építették ezeket az épületeket, ezt a várost ? Senkisem tudja ; még a várossal foglalkozó irodalom is hallgat,