Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

14 MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ _______ • • • - —-» a medencénél csat, bal combnál kés csontnyéllel, a lábnál két edény (8357). 40. sír. A korhadt csontváz medencéjénél szíjvéget alkotó bronzlemezek, a jobb combon 25 cm. hosszú kés. felette vaskarika (8358). 41. sír. Korhadt csontváz, mellette a nyaknál bronzgömböcske töredékei, 2 kis bronzkarika, deréktájon láncszerű vastöredékek (8359). 42. sír. A csontváz jó, de mellékletek nélkül. 43. sir. A csontváz korhadt, mellékletei a jobb karnál 2 nyílhegy, az egyik feltűnően nagy (lemeze 5 cm. széles, 8 cm. hosszú) a dereknél csontcsat, gyöngyszem, bronzlemezke, gyürüsfejű vasszeg, két kova és vastöredékek (8360) 44. sír. Korhadt csontváz fejénél két függő ezüstből, a nyakékszer alkatrészek : egy nagyobb ezüst gömb, egy kisebb feltűzhető ezüstgömb, egy ugyanilyennek töredéke és 6 fehérrel tarkázott piros üvegszerű gyöngyszem (8361). 45. sír. A koponya kivételével korhadt csontváz, derekánál egy hatalmas, pántos vascsat maradványai, az egyik darabon két bronz gomb (8362). 46. sír. A korhadt csontváz fejénél törött agyagbögre (8363). 47. sír. A korhadt csontváz nyaktáján 3 gyöngyszem, a medencénél vascsat (8364). 48. sír. A csontváz korhadt, melléklet a deréktájon csattöredék, a lábnál vörös foltos agyagbögre 3 barázdás szalaggal (8365). 49. sír. A csontváz korhadt, melléklet a fejnél két fülbevaló, a nyakon 5 szem gyöngymaradvány üvegből, a dereknél agyag orsógomb (8366). 50. sír. Lelőhelye 1908. sz. ház (Nagy Pál tulajdona) kertje, ahol egy próbaárkot húzva akadtunk reá annak bizonyságául, hogy a temető ide is kiterjed. Az itt talált korhadt csontváz mellékletei : a ballábnál késtöredék, a medencénél csatrészek, a fejnél egy csipkés szélű bögre. összehasonlítva az 1929. évi ásatást a jelenlegivel az eredmény, míg akkor 27 sírból 8 csontvázat sikerült megmentenünk, most 24 sírból csak 2 teljes csontváz és 2 koponya hasznavehető. A csontanyag tehát itt silányabb. A leleteket illetőleg a régebbi ásatásnál feltűnő az edények aránylagos nagyobb száma. A 27 sír közül 17 tartalmazott összesen 21 edényt, míg a most feltárt 24 sírból csak 5 volt bögrés, 10 edénnyel. Egyéb leletekben amazok ezekhez képest szegényesek és azt a benyomást keltik, hogy oda a telep szegényebbjei, míg a temető idén felásott részébe jobbmódúak temetkeztek. Ilyen jobbmódú, előkelő egyénnek kell tartanunk a 27. a) sír tulajdonosát, kit lovával együtt temettek el. Gergelyi jelentése szerint az embercsontváz mellett nem találtak semmit. Annál kiadósabb volt a lócsontváz a rajta talált zablával, kengyelekkel és lószerszámdíszekkel. Különösen értékes a zabla, mely nem a népvándorláskori sírokban gyakori, egyszerű, karikás, u. n. csikószabla, hanem a ritkább hosszúszárú, feszítő zabiák közé tartozik és minden alkatrésze fenmaradt. A száj két oldalán függélyesen húzódó szárainak felső vége kihajló, alsó részük tojásdad alakú lemezzé lapul. Megvannak az ép szájrudak végén a gyeplő bekapcsolására szolgáló karikák is. Nagyon érdekes és eddig ismert leleteink között újszerű a kantárszárakhoz való erősítés módja. Erre szolgáltak azok a szájrudak végénél fent is, lent is kiugró páros lemezű pántok, melyek lemezei közé beeresztett kan társzárszíj jak nittelő szegekkel voltak megerősítve. A Hampel áttal közölt zabiák közül a regölyi (Alterth. d. LMitt. I. 585. a.) hasonlít leginkább hozzá, de a miénknél rongáltabb és a kantárszárerősítő szerkezet is hiányzik róla. A két kengyelből egyiknek csak fülrészlete maradt fenn, a másik ép, csak talpából hiányzik valami. Almakerek alakjával jellegzetes avar típus. Szárai szögletesek, lent kiszélesedő talplemezben folytatódnak. Füle nyakkal kapcsolódik a szárakhoz, hosszúkás négyszögalak, szélén kiemelkedő párkány. Hasonmása a szeged—öthalmi lelet (Hampel J : Alterth. I, 499. á.) A lószerszámdíszek analógiáit a kunágotai, nagymányoki, madarasi (Hampel J : Alt. III. 262, 270, 272 t.) avarsíríeletekből ismerjük. Alakjuk szerint három csoportra oszthatók. 1) 17drb. félgömbalakú, sima gomb (átm. 2'4 cm.) Néhány darabban a belsejüket kitöltő megszenesedett fa is fennmaradt közepén gyűrűs fejben végződő bronzszeggel. A bronzkupakok belső felületén látható nyomok szerint a belsejüket kitöltő fa szögecsének fejével voltak hozzájuk forrasztva. A szerszámszíjjakra való ráerősítés a fából kiálló szegvégek odanittelésével történt. 2) 5 drb. keresztalakú bronzveret ; három egyenlő águk félgömbalakú, a negyedik hosszabb nyúlvány legyezőszerűen szélesedik és redőzött. Hosszuk 5, szélességük 4'3 cm. Két példányban itt is fennmaradt a belsejüket kitöltő faanyag, Fettich Nándor szerint eredetük a szkitakorra nyúlik vissza és nálunk egy még keleten meginduló és a koranépvándorláskori mozgalmak folyamán nagyobb lendületet nyert fejlődési folyamatnak emléke (Arch. Ért. 1929. 101. 1.) 3) 4 drb. hosszúkás négyszögalakú szélükön behajtott bronzdísz, egyik részükön párkányszerü, a másikon bojtszerű rovátkás dísz. Hosszuk 4'9 cm. A másik korhatározó sirlelet a 37. négy nyílhegyével, melyek egymáshoz tapadva a térd tájon feküdtek. A szkitha, hun, avar lovassíroknak szokott a nyílhegy melléklete lenni rendszerint háromélű nyílvassal. A mi leletünkben is három darab háromélű különböző hosszúságú élekkel. Az egyiknek 4, a másiknak 5'5, a harmadiknak l'A cm. az éle. Az utóbbinál csak kettő van meg, alakjuk hajlott, fűzfalevélszerű. Nyélre erősítő tűskéje csak a közepes nagyságúnak maradt fenn. Fölerősítésük úgy történt, hogy tüskéjüket nyélbe dugva, azt megragasztották és háncsba foglalva átkötötték. A negyedik az u. n. szakállas vagy fecskefarkú nyílhegy már nyugati típus, mely nemcsak nyílvasával, de abban is különbözik az előbbiektől, hogy nyélre erősítése hosszú nyakas