Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE 11 pította, hogy valamelyik jelölt a megszabott napra nem készült el remekdarabjával, kitűzött részére egy utolsó terminust — körülmények terhe mellett. (1840. évi 97. sz.) Ha a mesterdarabnak valamely fogyatkozása volt, az a belsőtanács engedélyével pénzen megváltható volt; „Kovács Mártonnak imponáltátott, hogy az Mester darabjának fogyatkozását 10 f-okkal meg válcsa, egy Ebédet és 6 f. Szövétnyegre, és Zászlóra adgyon, annak utánna az itt való Kovácsok Közé fél Czéhre bé vetetődgyék". 1762. máj. 7.) A 19. században arról olvasunk, hogy a remekdarabot a mesterjelölt a városházán volt köteles elkészíteni, mesterek felügyelete alatt. (1842. évi 13. sz.) A magísztrátusnok ezen rendelkezése nyilván a remekkészítés hatékonyabb ellenőrzése céljából történt, A magisztrátus a remek feladás jogával a céhbiztost is felhatalmazta ; minthogy az volt a cél, hogy a mesterjelölt remekét értékesíthesse, azért megbízzák a céhbíztost, hogy : olcsó és kelendő remeket feladhasson". (1845. évi 2418. sz.) A munkabért a hatóság szabja meg az újabb időkben is ; az 1840. évi tanácsi jegyzőkönyv tanúsága szerint a kőmíves és ácslegények napibérét a polgármester és a szószóló állapították meg, amelyek utólag a gazdasági ülésen bejelentettek. (1840. évi okt. 30-án felvett jkv. 7. sz.) A céhek a mesterlegények után hetenként és fejenként egy garast tartoztak befizetni a városi betegek intézetébe, amiért a beteg mesterlegényeket ingyen gyógykezelték, (1840, évi 868. sz.) À hátralékosoktól a magisztrátus behajtatta tartozásukat. A városi betegek intézetében bizonyos céheknek ágyalapítványaik voltak ; ezt onnan tudjuk, hogy a molnár céh feloszlása alkalmával a városi kórházban lévő ágyát a város rendelkezésére bocsátotta. (3859/1874. sz.) Céhstatisztikai adatok igen gyéren fordulnak elő a város levéltárában ; néhányat közölhetünk ezek közül : 1722-ben a székesfehérvári csizmadiák száma 22, a szíjgyártó mesterek 1775. évi létszáma pedig 9 volt. (1722. ápr. 28.; 1775. jan. 9.) 1786-ban 8 magyar varga volt csupán a felsővárosban (1776. évi 1167. sz, XII, fasc), 1840-ben azonban az összes székesfehérvári céhek számát 32-re teszik (1840, évi jkv,), 1845-ben pedig 30-ra. (1845. évi jan. 7.) A székesfehérvári városi levéltár belső tanácsi jegyzőkönyveiben a különböző időkről feljegyzéseket találunk az aranymívesekről, asztalosokról, ácsokról, bábosokról, borbélyokról és borotvás mesterekről, a cipészekről, a cipósütő aszszonyokról, csapókról, csizmadiákról, fazekasokról, gyertyamártókról, halmészárosokról, hentesekről, herélőkről, kádárokról, kéményseprőkről, kovácsokról, kőművesekről, lakatosokról, mészárosokról, molnárokról, órásokról, puskásokról, fehér- és fekete pékekről, sebészekről, magyar-, német- és köpönyegszabókról, szappanosokról, szíjgyártókról, szűcsökről, téglavető és cserépkészítőkről, tobakosokról, üvegesekről, magyar- és németvargákról és zubbonykészítőkről. Hogy fogalmat alkothassunk magunknak arról, hogy a mesterjelöltnek mennyi pénzébe került a céhbe való felvétele közöljük azt a lajstromot, amely szerint egy csizmadia legény lefizette a szokásos díjakat : táblajárás 5 frt, vándorlásért 15 frt, mester esztendő 30 frt, karmazsin bemutatás 4 frt, 3 napi tartás 15 frt, remekvizsgálás 11 frt, remekváltás 1 frt 50 kr., céhbeadás (a mesterdarabnak a céhbe beadása) 30 frt, ebéd 10 frt, zászló és fáklyapénz 8 frt, borpénz 1 frt; ha ezenfelül még valamely szabálytalanság is előfordult a remekkészítés körül, mindezen összegekhez még 5 frt bírságot is hozzászámítottak. Ha az egyes céhek önmagukat fentartani már nem voltak képesek, vagy a leapadt taglétszám miatt a céh nem volt fentartható, ezen céhek hatósági engedéllyel más céhekkel egyesíthetők voltak ; nálunk pl. az órás-, puskás- és aranyműves céhek voltak egyesítve a többi között. (1840. évi 571. sz. városi levéltár.) Inasfogadás alkalmával két mester volt a kezes ; az inast a nyitott céhláda mellett fogadták fel és inasévei elteltével ugyancsak a nyitott céhláda mellett szabadították fel ; ilyenkor felolvasták előtte a céhszabályokat, azután a céhmester kezet nyújtott neki ; ez a kézfogás tulajdonképen legénnyé avatása volt. A szabadulás tényéről okmányt szerkesztettek, magának az új legénynek pedig „tanuló levelet" adtak. (Kundschaft, Kundschaftos levél.) A legények testvériségeket alkottak ; a testvériségeknek is volt ládájuk, amelyből a felmerülő testvériségi költségeket fedezték ; ha a legény vándorolni ment, a testvériség tagjai kikísérték a város kapuján. Farsangi időkben a céhek mulatságokat rendeztek a magisztrátus engedélyével ; voltak külön körmeneteik is ; a céhbeliek a mesterek családjában előforduló esküvőkre és temetésekre is kivonultak ; ha valamelyik mesternek leánya férjhez ment, annak a céhzászlóra szalagot kellett adnia ; néhány régi céhzászló a mai napig fennmaradt, Albensís. ЕЖ 22Ж: чгтог ЗШЕ: <.«»> зля: 2321 zsiffi: ISSH ЖШKultúra, irodalom és művészet. Hangversenyek. A nyári pihenő előtt, 1931 június 3.-án a Szent István terem még egyszer megnyílt és rég nem élvezett művészi élményben volt része Székesfehérvár közönségének. Vitéz Módly Zoltán altábornagy fővédnöksége alatt a kard hódolt a kereszt előtt a Prohászka emléktemplom javára, rendezett hangversenyen. A műsort a 3. honvéd gyalogezred zenekara vezette be Schwarzkopf Arthur főkarnagy vezetése alatt Erkel : Hunyadi László nyitányával. Utána Rosta-