Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

8 SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE a Czéh Mesternek hire nélkül, négy forint büntetés alatt, ne merészelje megvenni." „Valamint hogy ezen Nemes Szabad Királi Székes Fehér-Vár Városban senki az igaz Romai Pápista Hiten kivül való Purgerek köze nem rec pialtatik, ugy szintén ezen böcsületes Czéhben csupán csak Pápista hitbéli Mester Emberek be fogattassanak." „Hogy ha valamel csizmazia Mester Ember ördögattával vagy teremtettével káromkodni tapasztaltatnék, az ollatin Mester bé adván a Nemes Magistratusnak, érdeme szerint megbüntettessék." A céhnek minden negyedévben kellett gyűlést tartania, amelyekben fel kellett a törvényeket és a céhártikulusokat olvasni, hogy azok nem tudásával senki sem menthesse magát ; a „karácsonyi kántoron

1 a Mesterek közül ki ki a böcsületes Czéhnek közönséges Ládájában Húszon eöt pénzt be tegyen, a Czéhnek közönséges szükségére." „Hogy pedig a Czéhben is valamel illetlen és rendetlenségek ne történnyenek, tartozni fogh a Czéh Magának egy commissariust a Városi Tanácsbéliek közül ki kérni, a ki minden Gyülekeztiben jelen légyen, és hogy a Dolgai hellesen és rendesen follyanak vigyázón nem külömben az occurálandó Dolgokrúl is relatiot tegyen a Magistratusnak."

2 Ezen artikulusok után a királyi jóváhagyási záradék következik a kiváltságlevelek szokásos módján, majd az aláírások, legvégül feljegyezve találjuk azt, hogy a kérdéses artikulusokat a székesfehérvári városi magisztrátusnak 1738. évi június 17-én tartott ülésén ünnepélyesen kihirdet! ék és hogy amennyiben azok az országos törvényekkel és a városi statútumokkal megegyeznek — elfogadtattak. Nem eredetét bírjuk azonban az artikulusoknak, hanem a Kaidocsy Imre esküdt városi jegyző által hitelesített másolati példányát. Az artikulusok kihirdetéséért minden céh köteles volt vagy egy aranyat, vagy négy forintot befizetni a városi pénztárba a magisztrátus rendelkezése alapján. (1695. jan. 9.) A mészárosok kévéseitek a húsmérésnél elért hasznukat és nem vágtak ; erre a belső tanács utasítja őket, hogy 50 imperiális birság terhe alatt naponként három mészárszéket jó hússal ellátva nyitva tartsanak, s egy font marha- és bárányhúsért 9 dénárnál, a disznóhús fontjáért pedig 7 dénárnál többet kérni ne merészeljenek. (1696. november 23.) 1786-ban pedig arra kérik a mészárosok a várost, hogy járjon közbe az alispánnál arra nézve, hogy a hús magasabbra limínáltassék a drágaság következtében. A mesteremberek lehetőleg a belső városban iparkodtak elhelyezkedni, így a kovácsok is ; ezért a budai külváros kovács nélkül maradt ; ezen állapot megszűntetése céljából a belső tanács 1 Negyedben. 2 Lásd : „Privilégiâtes Cehales Articuli", mint fentebb. utasította a kovácscéhet, hogy úgy intézkedjék, hogy egy kovácsmester feltétlenül menjen ki a külvárosba az ottani kovácsmunkák ellátására, különben 15 nap alatt maga a magisztrátus fog a budai külvárosba egyet kihelyezni. (1696. jan. 9.) Ha valamelyik mesterember munkája ellen panasz merült fel, azt maga elé citáltatta a belső tanács ; Rehe Károly szappanost pl. panasz folytán figyelmeztették, hogy jobb gyertyákat készítsen az eddigieknél és az áruk csak annyi lehet, amennyiért Budán árulják a gyertyákat ; eszerint a gyertyákat 11 — 12 dénárért adhatja, a szappant pedig ugyancsak 12 dénárért. (1731. febr. 9.) Elrendeli a helytartótanács, hogy a mesteremberek a legényeket csupán igazoló okmányokkal vehetik fel, ezek hiányában azok munkába sem állhatnak, sem munkahelyeikről nem távozhatnak el okmányok nélkül. (1733. jún. 10.) Az ipari munkák sőt az élelmiszerek árának limitációját is a vármegye eszközölte ; megjelent ott a város képviseletében két belső tanácsbeli, azután minden iparágból két mesterember. (1735. júl. 29.) A „merces laboris", azaz a munkabér is törvényeink és a helyhatóságok statumai által különös védelemben részesült. 1737-ben elrendeli a kormányszék az összes mesterembereknek összeírását. (1737. 1 —17; az összeírás eredménye nem maradt ránk.) A munkát kereső mesterlegénynek mindig a legöregebb mesternél kellett jelentkeznie és csak azután mehetett a fíatalabbakhoz. (1754. szept. 10.) Télen nem igen akadt sok tennivaló a mestereknél ; ha a legény a gazdája költségén telelt ki, a tél elmultával is köteles volt a mesterénél megmaradni ; ha azonban a saját költségén telelt ki, tavasszal a törvényes formák betartásával eltávozhatott gazdájától. (1754. jún. 11.) Egy házban két csizmadia nem lakhatott. (1753. jan. 17.) Megállapítja a magisztrátus, hogy a céhek jogszabályai az ország törvényei, a közönséges céh artikulusok, a kir. parancsnok és a kír. commissionális végzések ; ennek leszögezése azért vált aktuálissá, mert a szűcsök engedély nélkül tartottak gyűlést, amiért 100 frt. pénzbüntetésre ítélte a magisztrátus a céhet. (1758. nov. 24.) Minden céh tartozott a mester felvételekről a belső tanácsot értesíteni. (1759. dec. 1.) Ha a mesterlegényt a céh alkalmatlannak ítélte a mesterségre, a belső tanács meghosszabbíthatta annak vándorlási idejét. (Iő61. máj. 15.) Kir, parancs alapján azon mesterembert, aki más vidéken remekelt, új remekkészítésre nem lehetett kényszeríteni ; azonban tartozott lefizetni 30 frt, taksát és azután köteles volt egy ebédet adni. (1761. jún. 9.) A céhek a mesterek számát megállapították és a megállapított számon túl nem vettek fel senkit sem a mesterek közé, de ugyanígy járt el a belső tanács is, amikor kimondja, hogy egy asztalos mesterre szükség van a városban ezért kö-