Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE 15 MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ A múzeumi lépcsőház kövei. A múzeum gyűjteményeinek Székesfehérvár szempontjából egyik legértékesebb része a lépcsőházban kiállított faragványos kövek. Ezek ugyanis nagyrészt a város középkori építészetének, főként Szent István bazilikájának maradványai és legszembetűnőbb tanúi a város akkori müértékekkel teli pompájának. A gyűjteménynek alapját Prohászka Ottokár vetette meg, midőn 1910-ben a múzeum megnyitása alkalmával átengedte számára a püspökségben őrzött bazilikái kövek közül azokat, melyek akkor a múzeum szűk viszonyai között kiállíthatok voltak. De mindjárt kilátásba helyezte azt is, ha a múzeumnak erre helye lesz, a többieket is át fogja engedni. Ez a kezdet évről-évre gyarapodott, ami nagyrészt a városban a múzeummal kapcsolatban fölébredt műérzéknek tulajdonítható. Míg azelőtt az e fajta emlékek megmentésével senki sem törődött, attól fogva az emberek megértve azoknak műértékét figyelmesek lettek reájuk és készséggel adták át a múzeumnak. Különösen sokat köszönhetünk e tekintetben dr. Polgár Iván és Sztankovits János kutató szemének, kiknek szemfülessége nemcsak a lebontott régi épületeket kisérte figyelemmel, de nem egyszer árokpartokról, utak mellől szállíttatták be a műértékű köveket. Belépve a múzeum lépcsőházába szemléletünket a baloldalon oszlopszerűen egymásra rakott köveken kezdjük meg. Alsó része (6007) ötoldalú píllérrészlet, mely kiugró peremmel illeszkedett a mögötte levő építményhez. 1912-ben a Rákóczi-utcának a püspökkerti várfal folytatását képező részén rejtőzködő várfalmaradványokból került elő. Hatalmas méreteit tekintve, bizonyára a bazilikából került oda. A felette fekvő (7052), vele majdnem egyenlő szélességű pillérfejezetet a bojtorján leveléhez hasonló és a műtörténelemben akantusz leveleknek nevezett diszítménye teszi értékessé. Ez is a föld alól került elő a Haltéren a SzögyényMarich-utca nyílása előtt. Ugyanily akantusz levelek díszítik a két felső oszlopfőt is (4400—4401), melyeket 1912-ben a vízvezetéki munkálatok alkalmával Lambert Vilmos mentett meg a pusztulástól és adott át a múzeumnak. Érdekességük, hogy náluk a levelek tölcsérszerüen szélesedő, csavaros szárból indulnak ki. E tekintetben megegyeznek az esztergomi Szent István korabeli bazilikának akantusz leveles köveivel és így az őskoronázó templom első idejéből származnak. A még ugyanitt látható négyszögű oszlop (7456) két lapját szentek alakja díszíti. Mik legyenek, kopottságuk miatt nehéz megállapítani. Valószínű apostolok. A kő szögletkő volt, mely díszítetlen lapjaival volt beépítve, talán ép a főkapu párkányzatába, Kopottságát megmagyarázza, hogy a városmajor keresztfalából került elő. pedig valamikor templomdísz volt és így elképzelhető, mennyi viszontagságon ment keresztül, míg végre a múzeumba ismét biztos és illő helyre került. Áttérve a szomszédos polcos állvány szemléletére a felső lapos kövek (2137—39) díszítése faágak a szelidgesztenye leveleire emlékeztető lombozattal, melyhez a középsőn még rózsaszerű és szőlőfürtre emlékeztető faragványok is láthatók. Ugyanezek a levelek, de még másformák is megtalálhatók az itt látható egyenes és ívelt párkány köveken is, csakhogy itt a leveleket rendszerint medailllonokat alkotó indák zárják körül. Az alsó polc közepén álló oszloptalptöredék jellegzetes saroklevelekkel a Bank-utca 5. számú ház falából került elő. Tekintsünk most föl a polc feletti kőpárkányra. Maga a párkány, mely márványból való XVII. századi bárok vonalakkal és valamikor ajtó vagy kandalló felső párkánya lehetett, természetes már nem a bazilikából való, de igen a rájuk helyezett kis oszlopfejek. A középsőt (7420) a Lakatos-utca 2. sz. ház falában találták és legyezőt alkotó pálmalevelek díszítik. A jobb oldali akantusz leveleivel XI. század, a baloldali fonatos díszítésével (2142) XII. századi maradvány. Vessünk most egy pillantást a bejárat felé és vegyük figyelemre az ott látható, kőtárunk legdíszesebb faragványát (7831). Eredetileg falhoz támaszkodó pillér részlet lehetett. Szalagszerüen kiemelkedő középső részének kockás díszítése a sakktáblára emlékeztet, míg a mellette futó, két oldalú mélyedést medaillíonokba foglalt madáralakok, közben pedig akantusz levelek díszítik. Lelőhelye a Havranek József-u. 4. sz. ház kert-