Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

6 SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ Jelentés az elŐszállási uradalom területén talált avar sírokról. A folyó év május 21-én sürgős értesítés érkezett a múzeum igazgatóságához, hogy a zirci apátság elŐszállási uradalma területén kubikos munkálatok közben értékes leletekre bukkantak, melyekről a Nemzeti Múzeum tudomást szerezve, másnapra kiküldöttje érkezését jelentette. A székesfehérvári múzeum érdekei biztosítására a rendelkezésünkre bocsájtott uradalmi autón azonnal kiutaztam. Másnappal reggel a Nemzeti Múzeum kiküldöttje, dr. Fettich Nándor is megjelent azzal a meghagyással, hogy összeköttetésbe lépve a zirci apáturral és a székesfehéri múzeummal együttesen állapodjanak meg a jövő teendőket illetőleg. Első teendőnk volt a helyszíni szemle megejtése. Ennek folytán megállapítottuk, hogy a kérdéses leletek az uradalom ménesmajori részéhez tartozó Bajcsi-hegyen kerültek elő. E helyen ugyanis a ménesmajori vasútállomás kibővítése végett a vasútvonal Hercegfalva és Ménesmajor közti szakaszán, a 381—383. sz. vasúti szelvénykarók mentén a nyugati oldalon a dombot mintegy 15—20 m szélességben kubikusok lehordták és a ménesmajori állomáshoz szállították. A tudakozódásokból kiderült, hogy már a munkálatok megkezdésekor, mindjárt a vasútvonal mellett találtak sirokat. Sőt évtizedekkel előbb, mikor a vasút épült, a vágányok lefektetésekor is kerültek elő régiségek, állítólag kard is, de ezeknek nyoma veszett. A hallottak alapján 30—40-re tehető a feldúlt sirok száma, melyek csontvázai, mellékletei nagyrészt tönkrementek. Szerencsére a Nagykarácsonyszállás intézőségének, mint a lelőhely és a régészeti leletek jogos birtokosa képviselőjének, mégis sikerült néhány csontvázrészletet és mellékletet irodájában összegyűjteni. Viszont, r

miként ilyen esetben történni szokott, tekintet nélkül a tulajdonjogra, illetéktelen kezekbe is jutottak régiségek, amelyeket csak utánjárással sikerült előkerítenünk. Nagy szerencsénk volt, hogy a leletek színhelyére megérkezve, épp akkor akadtak egy ember és ló csontvázsírra, melyet magunk preparálhattunk ki és így teljesen hiteles adatokkal gazdagíthattuk régészetünket. A fejjel északnyugatra fekvő embercsontváz koponyája már szétesett és a többi csontok is korhadtak voltak. Sírjának hossza 210 cm volt. Lábai mögött egész lócsontváz feküdt 190 cm hosszúságban. Az egész sír hossza tehát 4 m volt. A ló a kistermetű pusztai lófajta volt és mert csikófogai még megvoltak, négy évesnél idősebb nem lehetett. A csontok több helyen előbukkanó zöld patinája elárulta, hogy mellékletek is vannak körülötte. Tényleg az egész test körül egymásután kerültek felszínre a fillér kerületénél alig nagyobb bronzpitykék (20 darab ép és számos töredék), melyek szegecseik szerint szíjjdíszek voltak. Legsűrűbben a fej körül feküdtek. A derék tájon egy pár kengyelvas, az állkapocsnál zablamaradványok vottak. A csontváz lábától kis fekete bögrét, balkézfejétől vaskéspengét vettünk ki, a medencében vascsatnyomokat láttunk. (Lt. sz. 8314.) Jelenlétünkben még két sír tárult föl, az egyikben nagyobb bögre, a másikban késpenge volt a melléklet. (Lt. sz. 8319.) Az intézőségnél elhelyezett leletek közül különösen becses egy bronzövfelszerelés, melyet Móczár gazdasági segédtiszt ásott ki és szavai szerint lovassírból, tehát előkelőbb egyéntől való, amit egy hosszúkás alakú, 10*2 cm-es, lecsüngő szijjdísz is igazol. Áttört díszítménye mindkét oldalán három egymásra támadó állatalakot : négylábú, madárcsőrű griff eket ábrázol. A két szélső alaknak, melyek egyike elölről, a másika hátulról támad, szárnya is van. A megtámadott középső hátrahajló fejjel védekezik, a szárny számára nála már nem maradt hely. A lemeznek szijjhoz kapcsolódó végét négyszögű mezőjében az egyik oldalon indás, leveles növény, a másikon fekvő állat díszíti. Az övhöz tartozó egyéb alkatrészek : négyszögalakú bronzcsat pecekkel és négy szegecses erősítő lemezzel ; négyszögű bronzlemez két karikával és öt szegeccsel, a karikák visszahajtott pántokból alkotott fülekben csüngenek ; ugyanily bronzlemez, de róla a fülek és karikák hiányoznak ; három vas- és fadarabka. (Lt. sz. 8310.) Egy másik övdíszítmény részei : 9'6 cm hosszú bronzszijjlemez ötlevelű indás dísszel, végén két szegecses nyúlvány, hasonmása Püspökszenterzsébetről (Baranya m.) ismeretes. (Hampel J. : Alterthümer des früh. Mittelalters I. 525. 1. 1594. á.) ; bronzcsat karikával pecek nélkül, lemezén indás levéldisz, három szegecs egy lyuk ; bronzboglár nagyobb tagja trapézalakú áttört díszítménnyel és három szeglyukkal, kettőben a szeg is megvan, a hozzátartozó kisebb csüngő szintén áttört. (Lt. 8412.) Együttes sírleletet alkotnak azok a tárgyak is, melyeket Ruttner Béla főintéző, vasúti vonalfőnök közvetítésével Pados Béla adott át a múzeumnak. Ezek a következők : egyszerű bronzkarperec, végén vastagodás ; bronzfüggő gyöngyös csüngővel, karikájának negyedrésze hiányzik ; négy db dinnyemagalakú, fekete üveggyöngy