Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE 26. sir. Az elenyészett csontváz bal lábfejénél bögre (7954), nyaktáján két darabra mállott orsógomb, a balcombnál késpenge, a medencénél csattöredék (7955). 27. sir. Sírleletek 1928-ból az 1908. sz. ház udvaráról : bögre három körkörös és két hullámvonalas szalagdisszel (7956), 1 drb. zöld köralaku ezüstlemezke füllel, közepén dudor, szélén háromsoros gyöngydisz és ugyanilyen törmelék, 2 gyöngyszem, vaskarika és apróbb vastörmelék (7957). 28. Sírleletek 1928-bari a 1906. sz. háznál feltárt sírokból : négy barázdált szalaggal díszített bögre (7958), bronzkarperec, zablarészlet és 3 vaskarika (7959). 29. Egyéb a temető területén előkerült tárgyak : 1 kis bögre töredékekben a 10-ik sír tájáról (7962a) és 3 drb. Gergely Béla által gyűjtött agyagedény (7960—62). 30. Nyolc darab a sírokból kipreparált csontváz. összefoglalva az eredményt, a csontvázak általában kinyújtott karokkal és lábakkal feküdtek. Csak az ötödik sírnál találtunk némi rendellenességet : bal kar a csípőre hajlott, a bal comb pedig áthajlott a jobb térdhez és a két lábszár egymás felett feküdt. A sírok leletekben szegények és ezek sem valami jellegzetesek. Az edények között mégis akad néhány, melyek alapján kétségtelen, hogy a sirok a népvándorlás kezdetéről valók, az V—

VI. századból. Szláv vagy germán népektől származhatnak. Mivel azonban a szlávoknak Dunántúlra való bevonulása inkább a népvándorlás második felére esik, germán emlékekkel pedig közvetlen a római idők után is találkozunk, valószínűbb, hogy a temető germán eredetű. Azok az előkelő európai szaktekintélyek, kik 1929. szeptember havában a magyar-németosztrák archeológusok dunántúli tanulmányútja alkalmával múzeumunkat meglátogatták, az edények alapján ugyanígy nyilatkoztak. Marosi Arnold. ЕЕ =0 Nagy Lajos sírkápolnája. [ Nagy Lajos a székesfehérvári bazilika sz, Katalin kápolnáját alakíttatta át magának sirkápolnául. A kápolna közelebbi helyéről Bonfini ad felvilágosítást. Mikor ugyanis leírja Nagy Lajos feleségének, Erzsébetnek és leányának, Máriának Kis Károly koronázásán való megjelenését, azt mondja : „bemennek Lajos sirkápolnájába, mely a templom jobb oldalán van, hogy ott is fohászkodjanak és a király sírhelye mellett is lelkéért imádkozzanak". Thuróczy szerint pedig : „mikor megpillantják a jámbor király márvány szobrát, szivük megesik és sokáig a hideg kőhöz ragaszkodván és a szomorú képet csókolgatván", könynyek záporával a pirosló követ áztatják. A források alapján tehát a kápolna a bazalika jobb oldalán volt és Henszlmann Imre, miként azt 1883-ban megjelent művében (Reissenberger Lajos és Henszlmann Imre : A nagyszebeni és székesfehérvári régi templom, Budapest) leírja, hosszas kutatás után ugyanott, vagyis a templom déli hajójában meg is találta. A régi leírások szerint Nagy Lajos sirkápolnája közel esett a szentélyhez, magas keresztboltozata volt és padozata magasabban feküdt, mint környezete. A kutatások révén kitűnt, hogy a bazilika feltárt alapzatának Szent István és III. Béla közti részlete felel meg leginkább a leírásnak. E helyen ugyanis a padozat három lépcsővel magasabban feküdt, a templom déli fala erősebb volt, mint egyebütt, sőt a kápolna négy sarkában megtalálták annak a négy félhengeres pillérnek alapját is, melyeken a boltozat ivei nyugodtak. Egy hatalmas alapzat a sarkophag helyét jelezte, mellette volt a sírgödör. A kápolna déli fala mellett is volt egy sírgödör. A kápolna most már a következőleg rekonstruálható. Helyét a mai Szent Korona utcával szemben a Bazilika-tér püspök-kert melletti részére tehetjük. Hossza 1Г85, szélessége 7'35, magassága 17'48 m. volt. A középhajótól három pillér választotta el. A harmadik pillér mellett állott a vörösmárvány sarkophag, tetején Nagy Lajos alakjával. A holttestek azonban nem ebben az emléknek szánt faragványban, hanem a mellette levő sirgödörben pihentek. A másik sírgödör valószínű Nagy Lajos anyjáé, Erzsébeté volt. A kápolna délkeleti sarkába helyezi Henszlmann sz. Katalin oltárát. A kápolna vörösmárvány lapokkal volt kirakva és keresztboltozatának zárómeg gyámköveit Magyarország meg a kapcsolt részek címerei díszítették. Mikor a kápolnát 1800-ban szétbontották, három művészi faragású darabját kivitték a város majorba. Szerencsére Pauer János, a müérzékkel megáldott püspöki titkár visszahozatta és most a püspök-kert keleti falában láthatók. Nagyon valószínű, a kápolnából származik az a vörösmárvány sisak is, mely valamikor a városház falát díszítette, honnan a Nemzeti Múzeumba került. A dombormű sisakjának felső szélét anjou-liliomos korona díszíti, melyből két strucctoll között strucc madár fej nyúlik a magasba. Az egész dombormű hasonlít Nagy Lajos címeréhez, azzal a különbséggel, hogy ennél a madár patkót tart szájában. Meglehetett ez a mi címerünkön is, de talán elpusztult. Nagy Lajos sírkápolnája a bazilikával együtt tűnt el a földszínéről. Az első csapás akkor érte, mikor Székesfehérvárnak 1601-ben történt visszafoglalása alkalmával a törököktől megkímélt síremléket a keresztény katonák felrobbantották és a sírokban levő holttestek ékességeit elrabolták. Maga a kápolna azonban még a XVIII. században meg volt. Jankovich Miklós a Tudományos Gyüjtemény-ben megjelent közleménye szerint (1827. évf., 46. 1.) 1793—95-ben még látta ',