Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

I. évfolyam. 1931. március hó. 3. szám SZÉKESFEHÉRUflRI •—щщцяшии л| mm ^TëjéEvamegyeièsJiéfâsMêcvàti MUZeüMEGY6SÜb6T KÖZbÖRYE FELELŐS SZERKESZTŐ 'TfâwStïïmofd SlZKYXSHb^^BoanaP-UZ Szabadságharc! vértanúink. 1848 március idusán pattant ki az a hamu alatt lappangó szikra, mely aztán a magyar szabadságharcban lobbant lángra és örök fáklyaként világít vértanúságot szenvedett honfitársaink emléke felett. E fáklya fénye késztet bennünket arra, hogy március havában lévén, kegyeletünk jeléül felújítsuk Székesfehérvár'szabadságharci vértanúinak emlékét. Elsősorban azokét, kiknek nevét az Erzsébet-ligetnek a bazilika ezeréves köveiből szár* mázó oszlopon álló, turulmadaras emléke hirdeti, azon a helyen, ahol fához kötözve kínozták meg őket, vesztőhelyükre, a pesti Újépületbe való szállításuk előtt. Ezek voltak : Havelka Ferenc nemzetőri kapitány, Hübner András nemzetőri főhadnagy, Kutzka Mihály, Varga Mihály, Gáncs Pál, Uicz Ignác« Kivégzésük 1849. aug. 14-én történt. Puskagolyók sebétől kifolyó vér festett fejük fölé vértanúi koronát. Dr. Lauschmann Gyula kézirata, a városi levéltár jelentése alapján még 11 nevet említ, kik mint a császári katonaság által felgyújtott Királysor leégésének áldozatai érdemelték ki, hogy a fentiekkel együtt közöljük nevüket. Kocsis János, Endl József, Balogh Ignác, Auszmann János, Csöppenczky János, Hegyi Pál, Petykó János és Málits András fegyver által estek él, Fitos Erzse, Klemer Pál és Süveges János pedig tüzhalált haltak. A múzeum ereklyetárgyai között van Hübner Andrásnak a siralomházból nejéhez intézett levele. Az ugyancsak székesfehérvári származású Juhbál Károly szabadságharci vértanú olajfestésű képét őrzi a múzeum, akit mint Kossuth Lajos nővérének jegyesét fogtak gyanúba és végeztek ki Pesten 1853. március 3-án. Streith Miklós boglári plébánosnak papi imakönyve látható az ereklyegyűjteményben. Bűne a függetlenségi nyilatkozat kihirdetése volt és 1849, szept. 5*én Pesten az Új* épületben golyó általi halállal nyerte el a vértanúság koszorúját Helyreigazításé Múlt számunkban „A Budai-út fái" című cikkünkben elírás folytán két sajnálatos tévedés csúszott be, A „blatnicai hárs" helyett „bajmóci hárs"» az akaratyai liár^^ he

a lyett „akarattyaí szilfa" olvasandó;