Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE felállításáról és az 1742. január 23-án tartott kisgyű­lésén már bemutatta az országbírónak jóváhagyá­sát a tett intézkedések fölött. A kisgyűlés, me­lyen Lipthay Ferenc h. alispán elnöklésével Vörös Pál, Hrabovszky Sándor, Kecskés János, Petovszky Károly, Horváth József, Kolozsváry Mihály, Miskey György, Puhóczy Ferenc voltak jelen, a már ko­rábban megválasztott Lipthay Ferencet végleg megerősítette alezredesi, Salamon Farkast zászló­tartói tisztségében. A helytartótanácsnak 1741. december 26-án leküldött kimutatása szerint Fe­jérvármegye ehhez 244 gyalogos katonát adott, meghalt. A vármegye ekkor Salamon Farkast véglegesítvén, hadnaggyá Gyurkovits Feren­cet, zászlótartóvá pedig Gregorvits Pált ne­vezte ki. Az inszurrekciónak másik eseménye, amely már Fejérvármegyére is vet némi árnyékot, a következő : Lipthay Ferenc eltávozása után 40 katona hazaszökött, a többiek pedig a következő levéllel bejelentették, hogy a további szolgálatot megtagadják : Mint nagy jó vitézlő kegyelmes Oberst Laj­dinand Urnák ! Ajánljuk mindenkori hű köteles­Az 1742. és 44-iki nemesi felkelés zászlója. akiknek felszerelése 4880 forintba, az egy évi el­látás pedig 13.478 forint 54 krajcárba került. Igen jellemző, hogy Fejérvármegye portális katonasága csakúgy szégyelte a szokásos hajdú nevet, mint az egész Dunántúlon mindenütt. Ezért rendelte el azután Mária Terézia 1742. május 4-én, hogy a portális fölkelőket infanteriának, vagyis magyar gyalogságnak kell nevezni. A nemesi felkelést Holicsnál a porosz had­erő 1742. március első napjaiban szétszórván, az egyes megyék katonái közül igen sokan vissza­szöktek hazájukba. A fejérvármegyei nemes ka­tonaság azonban nem volt ezek között, sőt vitéz­ségéről adott bizonyságot. Lipthay Ferenc 1742. május 4-én értesítette a vármegyét, hogy április 9-én Straznitzból, ahol csapat jávai állomásozott, kelt az ellenség üldözésére és azt a megerősített Hraditz és Kremsier helységekből teljesen kiszo­rította. Majd utána indulva, Olmütznél újra reá tört és megverte. Ugyanekkor Kremsier parancs­nokává nevezték ki Lipthay Ferencet, ki azon­ban megsebesülve visszatért Fej ér vármegyébe. Lipthay utóda a parancsnokságban Salamon Far­kas lett. Lipthay Ferenc sohasem került vissza többé a sereghez, mert sebe folytán csakhamar seggel való szolgálatunkat, akartuk a bizottsággal tekintetre méltó urunknak értésére adnunk mind közönségesen egész katonaság, hogy az Tekin­tetes Nemes Fejérvármegyének tett igéretünknek eleget tévén, fölséges királyunknak három holna­pig való szolgálatunkkal azt végben vivén, tovább nem obligáltuk. Erre nézve minékünk pénzt az Tekintetes Oberst Lajdinand urunk ne is hozas­son, mivel mi tovább szolgálni nem akarván fel nem vesszük, de véreink fogyásával is haza me­gyünk. Ezek után magunkat Tekintetes Oberst Lajdinand urunk uri grátiájába, atyai favoriba ajánljuk és maradunk szegénylegény szolgái, Fe­hérvármegyei nemes katonaság. Gróf Pálffy János nádor értesülvén a láza­dásról, elrendelte, kogy a haza érkező katonákat azonnal le kell fegyverezni, a főcinkosok pedig börtönbe vetendők. Megfelelő felvilágosítás után, hogy tudniillik az ország határán túl is tartoznak harcolni, a jelentkezőket és összefogottakat azon­nal küldjék vissza a sereghez. A vármegye a május 28-án tartott közgyűlésen konstatálta, hogy 38, később még 5 katona szökött el a zászló alól, még pedig azért, mert zsoldjukat nem kap­ták meg rendesen. Május 30-án jelentkeztek is a

Next

/
Oldalképek
Tartalom