Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)
SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE felállításáról és az 1742. január 23-án tartott kisgyűlésén már bemutatta az országbírónak jóváhagyását a tett intézkedések fölött. A kisgyűlés, melyen Lipthay Ferenc h. alispán elnöklésével Vörös Pál, Hrabovszky Sándor, Kecskés János, Petovszky Károly, Horváth József, Kolozsváry Mihály, Miskey György, Puhóczy Ferenc voltak jelen, a már korábban megválasztott Lipthay Ferencet végleg megerősítette alezredesi, Salamon Farkast zászlótartói tisztségében. A helytartótanácsnak 1741. december 26-án leküldött kimutatása szerint Fejérvármegye ehhez 244 gyalogos katonát adott, meghalt. A vármegye ekkor Salamon Farkast véglegesítvén, hadnaggyá Gyurkovits Ferencet, zászlótartóvá pedig Gregorvits Pált nevezte ki. Az inszurrekciónak másik eseménye, amely már Fejérvármegyére is vet némi árnyékot, a következő : Lipthay Ferenc eltávozása után 40 katona hazaszökött, a többiek pedig a következő levéllel bejelentették, hogy a további szolgálatot megtagadják : Mint nagy jó vitézlő kegyelmes Oberst Lajdinand Urnák ! Ajánljuk mindenkori hű kötelesAz 1742. és 44-iki nemesi felkelés zászlója. akiknek felszerelése 4880 forintba, az egy évi ellátás pedig 13.478 forint 54 krajcárba került. Igen jellemző, hogy Fejérvármegye portális katonasága csakúgy szégyelte a szokásos hajdú nevet, mint az egész Dunántúlon mindenütt. Ezért rendelte el azután Mária Terézia 1742. május 4-én, hogy a portális fölkelőket infanteriának, vagyis magyar gyalogságnak kell nevezni. A nemesi felkelést Holicsnál a porosz haderő 1742. március első napjaiban szétszórván, az egyes megyék katonái közül igen sokan visszaszöktek hazájukba. A fejérvármegyei nemes katonaság azonban nem volt ezek között, sőt vitézségéről adott bizonyságot. Lipthay Ferenc 1742. május 4-én értesítette a vármegyét, hogy április 9-én Straznitzból, ahol csapat jávai állomásozott, kelt az ellenség üldözésére és azt a megerősített Hraditz és Kremsier helységekből teljesen kiszorította. Majd utána indulva, Olmütznél újra reá tört és megverte. Ugyanekkor Kremsier parancsnokává nevezték ki Lipthay Ferencet, ki azonban megsebesülve visszatért Fej ér vármegyébe. Lipthay utóda a parancsnokságban Salamon Farkas lett. Lipthay Ferenc sohasem került vissza többé a sereghez, mert sebe folytán csakhamar seggel való szolgálatunkat, akartuk a bizottsággal tekintetre méltó urunknak értésére adnunk mind közönségesen egész katonaság, hogy az Tekintetes Nemes Fejérvármegyének tett igéretünknek eleget tévén, fölséges királyunknak három holnapig való szolgálatunkkal azt végben vivén, tovább nem obligáltuk. Erre nézve minékünk pénzt az Tekintetes Oberst Lajdinand urunk ne is hozasson, mivel mi tovább szolgálni nem akarván fel nem vesszük, de véreink fogyásával is haza megyünk. Ezek után magunkat Tekintetes Oberst Lajdinand urunk uri grátiájába, atyai favoriba ajánljuk és maradunk szegénylegény szolgái, Fehérvármegyei nemes katonaság. Gróf Pálffy János nádor értesülvén a lázadásról, elrendelte, kogy a haza érkező katonákat azonnal le kell fegyverezni, a főcinkosok pedig börtönbe vetendők. Megfelelő felvilágosítás után, hogy tudniillik az ország határán túl is tartoznak harcolni, a jelentkezőket és összefogottakat azonnal küldjék vissza a sereghez. A vármegye a május 28-án tartott közgyűlésen konstatálta, hogy 38, később még 5 katona szökött el a zászló alól, még pedig azért, mert zsoldjukat nem kapták meg rendesen. Május 30-án jelentkeztek is a