125 év – 125 tárgy. Válogatás a Fejér megyei Múzeumok gyűjteményeiből. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (2000)

Kapcsolótagos boglárpár Lelőhely: Sárosd - Jakabszálláspuszta,Templomdomb. Gyimesi Károly 1974. évi felszíni gyűjtése. Szórvány, ajándék. Kor: WW. század vége - XIV. század Méret: átmérő: 5,6 cm Irodalom: Hatházi G.: 14. századi ruhakorongpár Sárosdról és viselettörténeti kapcsolatai. ArchÉrt, I 14. 1987-88. 106-120. Az aranyozott ezüstlemezből préselt, ún. „hólyagos" díszítésű korongpár két részből áll. A két tag alapformája, mérete, díszítése azonos. A kerek lemezek síkjából enyhén kiemelkedő középmezőt kettős zsinórkeretbe foglalt, peremes félgömböcskék - hólyagok - sora övezi. Mindkét példány szélein felfedezhetők a ruhára való felvarrást szolgáló lyukak. Az egyik tag szegélyén - a hátlapra utólag - fejénél karikává kiképzett, összekapcsolást szolgáló akasztófül található. Az ebbe kapcsolható horog a másik példány hátoldaláról letört, csupán az elfedésére szolgáló töredékes lemeznyúlvány jelzi egykori meglétét. Tárgytípusunk formai előképei jól ismertek már a VII-VIII. századi avar emlékanyagból, de szórványosan fellelhetők - rombusz alakú variációkban - a honfoglaló magyaroknál is. Eredetük lényegében a bizánci kultúrkörre (Kaukázus, Dél-Oroszország, Balkán) vezethető vissza: az ortodox miseruhák öveinek, a korong alakú fibulák és dobozkák formai és díszítőjegyeinek sajátos ötvözeteként. Használatuk a Kárpát-medencei népek viseletéből a X. század második felétől kikopott, „reneszánszuk" a keleti népek újabb hullámával, a XIII. század közepén érkező, főként jászok és ritkábban kunok viseleti szokásaihoz köthető. E divat itteni eltűnése (XIV. század vége) szervesen kötődik a magyarságba való betagolódásukhoz, asszimilációjukhoz. Érdekes kultúrtörténeti adalékként említhető viszont, hogy e ruhakapcsok a kaukázusi török népek körében még a XX. század elején is népszerűek maradtak. A kaftánra varrt XIV. századi boglárpár Fejér megyei jelenléte nem véletlen, hiszen nemcsak az Alföldön éltek kunok a középkorban, hanem a Mezőföldön is, a Velencei-tótól délre, a Dunáig húzódó löszhátságon. Tizenöt szállásból álló településcsoportjuk - a Hantos-szék 1399-től adatolható az írott forrásokban. Régészetileg viszont már a XIII. század végétől gyanítható az itteni kun jelenlét. A lelőhely (középkori templom körüli temető és falu maradványai) maga is konkrét kun szállásokhoz látszik kötődni: Sárosdot 1417 és 1537 között, Jakabszállást 1481 és 1537 között említik több ízben is kun településI ként. (H. G.) 90