125 év – 125 tárgy. Válogatás a Fejér megyei Múzeumok gyűjteményeiből. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (2000)

Szent István király szarkofágja Lelőhely: A szarkofág feltehetően a székesfehérvári királyi bazilika területén a XVIII-XIX. század fordulóján került elő. A püspökség kertjében őrzött sírládát több más kőfaragvánnyal együtt 1814-ben szállították a Magyar Nemzeti Múzeumba. 1936-ban került vissza Fehérvárra, ahol rövidesen a Szent István király halála 900. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepségekhez a Romkert bejárata mellett kialakított kőtár mauzóleumában helyezték el, ahol ma is látható. Kor: 1083 körül (antik szarkofág átfaragásával) Mérete: H:230 cm; Sz: I 1 1 cm; M:83 cm (a fedél nélkül) Leltári szám: Sz\m 10180. Irodalom: Tóth S.: A székesfehérvári szarkofág és köre. In: Pannónia Regia. Művészet a Dunántúlon (Szerk.: MikóÁ., Takács I.) Bp,, 1994. 82-1 15. (további részletes irodalommal) Finomszemcséjű budai fehér mészkőből faragott sírláda. A rövid homlokoldalon a halott lelkét jelképező pólyás csecsemőt mennybe vivő angyal domborműves képét ábrázolta a mester. Az átellenes oldal sima, díszítetlen. A bal hosszoldal két szélén homorú, háromkaréjos zárású fülkében egy-egy álló növényi forma, életfa jelenik meg. Közöttük, hármas tagolású mező közepén, oszloppártól közrefogott hatszárnyú kerub, két oldalán egy-egy rozettás kitöltésű fonatkör. A jobb hosszoldal közepét ugyancsak oszloppár között elhelyezett kerub foglalja el, melyet azonban a szemben lévő oldal ábrázolásától eltérő módon két-két rozettás fonatkör között találunk. A sírláda - négy sarkán csúcsos akrotérionokkal hangsúlyozott - fedőlapjának egykori pompáját csupán két ránk maradt töredéke érzékelteti. A rövid homlokoldalt egy-egy liliomszerű, talpas életfa között álló egyszerű kereszt díszíti. A szarkofágfedél hosszú oldalának a homlokoldalhoz ferdén csatlakozó felületét a rekonstrukció (Szakái Ernő, Entz Géza) szerint hármas szalagfonatból alkotott öt körfonat töltötte ki. Belső terüket madár- és talán a koporsó oldallapjainak virágaihoz hasonló növényi ornamentika díszítette. A hosszoldal alsó szegélyén szögletesen kialakított asztragaloszsor vonul végig, a töredékes akrotérion mezején levélmotívum ismerhető fel. A sírláda mai formáját általánosan elfogadott vélemény (Nagy Emese) szerint római kori szarkofág átfaragásával nyerte el. Ennek bizonyítékai leginkább a bal hosszoldalon figyelhetők meg. A díszítő plasztika külső felületén itt-ott még láthatók a római kori felirat betűinek nyomai, s ugyanígy jól felismerhető, hogy a ma látható életfákat a kétoldali fülkéket egykor díszítő emberalakokból alakították ki. A szarkofág átalakításának időpontjával és a benne egykor elhelyezett személy kilétével kapcsolatban több lehetőség is felmerült. A mű korábbi, észak-itáliai eredeztetésével (Gerevich Tibor, Dercsényi Dezső) szemben az újabb kutatás inkább bizánci hatásokat sejt keletkezésének hátterében (Kádár Zoltán, Moravcsik Gyula, Bogyay Tamás). Szent István koporsójaként először Varjú Elemér határozta meg, készítését a király 1038. évi temetésével hozva kapcsolatba. Kralovánszky Alán Géza fejedelem, míg Nagy Árpád Szent Imre herceg 78