125 év – 125 tárgy. Válogatás a Fejér megyei Múzeumok gyűjteményeiből. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (2000)
Hajfonatkorong-pár Sárbogárdról Lelőhely: Sárbogárd - Tringer tanya, X. századi temető, 24. sír. Kralovánszky Alán feltárása, 1961. Kor: X. század Méret:átméw:8,6 cm Leltári szám: SzIKM 6 1. 1 98. 1 -2. Irodalom: Szabó ). Gy. A honfoglalás kori lemezes korongok viselete. Az Egri Múzeum Évkönyve 1 (1963) 95-1 17.; K. Éry K.: Reconstruction on the tenth Century Population of Sárbogárd on the Basis of Archaeological and Anthropological Data. AlbaR, VIII-IX. 1967-68. 93-148.; Révész L: A karosi honfoglalás kori temetők. Régészeti adatok a Felső-Tisza-vidék X. századi történetéhez. Miskolc, 1996. Ezüstözött bronzlemezből készített hajfonatkorong-pár A korongok préselt díszítése központos elrendezésű: a centrumban lévő enyhén deformált rombusz alakból kezdetleges, elnagyolt megformálású négyágú palmettaminta nő ki. Mindkét darab pontozással ékesített peremének két átellenes oldalán a tárgyak felfüggesztését szolgáló két-két lyukat fúrtak. A korongok hátoldalához bőrmaradvány tapadt. A hajfonatkorongok (más néven varkocskorongok) a honfoglalás kori női viselet jellegzetes díszítményei. Lemezes és öntött változataik egyaránt ismertek, néhányuk méltán sorolható X. századi ötvösművészetünk legkiemelkedőbb produktumai közé. A nemesfémből készült darabok mellett egyszerűbb, olcsóbb anyagból készültekkel is találkozunk. Utóbbiak közé sorolhatjuk a fent bemutatott - köznépi temetőből származó - példányokat is. A korongok ábrázolása a puszta díszítésen túl jelképi tartalommal is rendelkezik: a központban elhelyezett rombusz (illetve kör) és a belőle kiágazó négyágú motívum eredetileg a négy égtájat, valamint a földet illetve a világmindenséget jelképezte. A szóban forgó ékszerek viseleti módját tekintve két nézet ismeretes: a kutatók egy része ezeket a korongokat ill. azok egy részét a ruhára varrt ékítménynek tartja. Mások - jóval valószínűbb - véleménye szerint a varkocsba font, esetleg a süvegről lecsüngő bőr- vagy textilszalagra erősítették őket. Használatuk módját jól illusztrálja Karos-Eperjesszög II. temetőjének 47. sírja, ahol a bőrszalagot díszítő veretek elhelyezkedését is meg lehetett figyelni. A szalag felső részét a varkocsba fonták, alsó, háromfelé ágazó vége pedig a hajfonatkorongot tartotta. A Tringer tanyai 24. sírban eltemetett fiatal lány két hajfonatát a korongok helyzete alapján a temetéskor a mellkason egymásra fektették. (Ku. M.) 76
