125 év – 125 tárgy. Válogatás a Fejér megyei Múzeumok gyűjteményeiből. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (2000)

Bronzkori csont lószerszámok Lelőhely: Pákozd - Pákozdvár. Marosi Arnold ásatása, I 925. Kor: középső bronzkor, Vatyai kultúra, Kr. e. 1700-1300. Leltári szám: SzIKM 69

12. Irodalom: A. Mozsolics: Die Herkunftfrage der ältesten Hirschgevveihtrensen. AArchHung, XII. I 960. 126-135.; Bandi G.: Középső bronzkori lószerszám-szíjelosztó csontlemezek kérdése a Kárpátmedencében. ArchÉrt, 90. 1963. 46-60; 46, 2. kép 4.. 53. 54m 12. kép a-c; T. Kovács: Prehistoric horse-bits of antler found in the Carpathian Basin recently. AlbaR, X. 1969. 159-165.; Kovács T.: A bronzkor Magyarországon. Hereditas, 1977. 32. о. 12. kép 39. 1. Szarvasagancsból faragott zablapálca bal oldaltag (M: 14 cm). Közepén átfúrt, nagy ovális lyukkal, alsó és felső részén két kis kerek lyukkal. Külső felülete karcolt, gazdag mintákkal díszített: két sorban elhelyezett körkörös (rozettás) motívumok között karcolt vonalkötegek ismétlődnek arányos elhelyezésben. 2. Csont szíjelosztó, agancs elágazásból hasítva (M:9,5 cm; Sz:4,4 cm). Háromszög alakú, három lyukkal a szíjak számára: középen egy nagy, alsó szárán egy-egy téglalap alakú nyílással, felettük egy-egy kis lyukkal. Felületét vésett köröcskék díszítik, ezek az elosztó szélén körbe futnak, illetve a középső áttörésből kiindulva sugarasan a szárakon helyezkednek el. A bal oldali alsó szár a szegletes nyílásnál törött. A szerszámozás módját magukból az előkerült darabokból lehetett megállapítani, és a Közel-Keleten előkerült hasonló zablaleletek és ábrázolások összevetésével rekonstruálni. A szíjelosztó használatát a nyílásoknál és a felületen látható kopásnyomok alapján tudjuk meghatározni. E szerint az erősen kopott középső lyuk a ló lefutó pofaszíját és az orrszíját rögzítette. A két alsó, szegletes nyíláson és a felettük lévő kis lyukakon, a hátlap kopásnyomai szerint, átbújtatták azokat a szíjakat, amelyek a zablát tartották. Ez a fajta lószerszámozás figyelhető meg a közel-keleti ábrázolásokon, kőemlékeken. A középen egy ovális lyukkal ellátott zabla-oldaltag formája, szerkezete megegyezik az Anatóliában előkerült darabokkal. Egy esetben, éppen a pákozdi darab esetében, a díszítés is megegyezik a Beycesultanban előkerült agancs zabiájáéval. A középső bronzkor folyamán a földművelés-állattenyésztés egyensúlyba került, és ezen belül jelentős hangsúlyt kapott a lótartás. A Kárpát-medencei agancs zabiák és csontlemezek a középső bronzkor elején terjedtek el. Igen gyakoriak a középső bronzkori Vatyai kultúra földváraiban, ezek fiatalabb időszakában. (F. P. É.) 16