125 év – 125 tárgy. Válogatás a Fejér megyei Múzeumok gyűjteményeiből. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (2000)

Kutzka Mihály búcsúlevele Lelőhely: Székesfehérvár, Kuczka Mihály, a vértanú unokája ajándékaként került a múzeumba 1935-ben Kor: 1849 augusztus 14. Pest Méret: 24,7 x 19,2 cm I lap Leltári szám: SzIKM 74.225.

1. Irodalom: Kuczka P.: „Tudatom, lelkem szerves részévé vált." (Családi dokumentumok 1848-49-ből.) Árgus, 98/2. 59-62.; Magony I.: Székesfehérvár nemzetőrei 1848-ban. Szfvár, 1998. Kézzel, fekete tintával írott búcsúlevél, melyet írója, Kutzka Mihály kivégzése előtt írt, s így saját özvegyének címzett. (A címzés a külzeten.) A levél 1935-ben a Kuczka családtól került a múzeumba. A kéziratos levél a hajtások mentén elkopott, ezért restaurálták. A megerősítés miatt a címzés ma rosszul látható. Kutzka Mihály búcsúlevele a múzeum legmegbecsültebb dokumentumai közé tartozik, a korszakkal foglalkozó kiállításainkon rendszeresen szerepel. Kutzka Mihály kecskeméti születésű volt, hat gimnáziumi osztály elvégzése után kovácsságot tanult, majd a gyógykovácsságban is jártasságot szerzett. Csalán a Kégl-uradalomban, majd Börgöndön gr. Cziráky gazdaságában volt uradalmi kovács. A kovács céh irataiban neve előbb Kotzka, majd Kutzka-ként szerepel, utódai már a Kuczka névírást használják. A Székesfehérváron „haleszi felkelésnek" nevezett események idején 49 éves, beteges ember volt. A saját házában (Felső Királysor 44.) fogták el Uitz Ignáccal együtt, aki éppen figyelmeztetni jött Kutzkát, hogy meneküljön, mert a haleszi felkelés miatt összefogdossák a nemzetőröket. Kutzka Mihály a 23 éves, nőtlen kőművesről, Uitzról is megemlékezik búcsúlevelében. Az 1849. augusztus 10-i fehérvári felkelés a már vesztes, a világosi fegyverletételhez érkező szabadságharc egyik utolsó fellobbanása volt. Klapka tábornok győri sikere, illetve a Dunántúlon még folyó hadseregszervezés és Noszlopi Gáspár szabadcsapatának tevékenysége tette szükségessé, hogy fehérvárról kivonuljon a császári helyőrség, és ugyanez tette lehetővé az itteni népfelkelést. Az utcai harcok során heten haltak meg és huszonnégyen sebesültek meg. A hadbírósági ítélet szerint fegyverrel a kézben fogták el a császáriak Kutzka Mihályt, Varga Mihályt, Gáncs Pált, Uitz Ignácot, a felderítő útról visszatérő Havelka Ferencet és Hübner Andrást. A foglyokat először Pákozdra, majd Pestre szállították, a hírhedt „Újépületbe". Ügyük a császári haditörvényszék számára egyszerű volt, a fegyveres ellenállás miatt Haynau táborszernagy proklamációjának 3 § b. pontja, valamint a haditörvények 62. cikkelye 4. §-a alapján - ítéletük: ón és puskapor általi halál. Az ítéletet 1849. augusztus 14-én hajtották végre. A hat fehérvári férfi a szabadságharcot követő bosszú első áldozata, s egyben a forradalom és szabadságharc utolsó hőse is volt. Egyszerű emberek voltak; önfeláldozásuk és haláluk avatja mindannyiukat tiszteletünkre és emlékezetünkre méltóvá. 146 (D. Zs.)