125 év – 125 tárgy. Válogatás a Fejér megyei Múzeumok gyűjteményeiből. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (2000)
Habán edények Lelőhely: Székesfehérvárról 1910-ben került a múzeum gyűjteményébe. Készült: 1785-ben Méret: M:22 cm; szájátmérő:7,5 cm; talpátmérő:8 cm Leltári szám: SzIKM 10. 16. 1. Irodalom: közöletlen Lelőhely: Székesfehérvárról I 9 10-ben került a múzeum gyűjteményébe. Készült: 1750-ben Méret: M.20,5 cm; szájátmérő:7,5 cm; talpátmérő:7,5 cm Leltári szám: SzIKM 10.5 1. 1. Irodalom: közöletlen A habánok az anabaptista mozgalom egyik csoportját alkották. Magyarország területére Morvaország felől menekültek a XVI. század 30-as, 40-es éveiben. Elsősorban NyugatDunántúlon, a Felvidéken és 1622 után Erdélyben kaptak hosszabb-rövidebb időre szóló letelepedési engedélyt. Kommunisztikus eszmék szerint, úgynevezett Haushaben-ekben, házközösségekben éltek, innen ered az elnevezésük. E házközösségekben a fazekasokon kívül számos más mesterember is dolgozott, ám a habánokat leginkább kerámiájuk tette ismertté és híressé. A habán kerámia egyet jelent a tökéletes technikai kivitelezéssel és kifogástalan esztétikai megjelenéssel. A habánok jellegzetes terméke a fehér ónmázas fajansz volt, erről nevezték őket Európa-szerte fehéredényeseknek. A fehér alapszínen többnyire sárga, kék, zöld, ibolyaszín díszítéseket alkalmaztak. A növényi díszítőmotívumok mellett a habán edényeken gyakran találkozhatunk ember- és állatábrázolásokkal is. A habánok által készített edények közül a korsók, kupák, szögletes patikaedények, céhkorsók, tálak voltak a legnépszerűbbek. A habán kerámia legtisztább, legjellegzetesebb korszaka a XVI-XVII. század volt. A Szent István Király Múzeum néprajzi gyűjteményében lévő habán edények között céhkorsók, céh legénykorsók és egyházi célokat szolgáló fedeles korsók találhatók. E két legmívesebb darab Székesfehérvárról való, s valószínűleg a török kiűzése után a városban dolgozó néhány újkeresztény fazekasmester műhelyében készülhetett. (V.Á.) I 14
