125 év – 125 tárgy. Válogatás a Fejér megyei Múzeumok gyűjteményeiből. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (2000)

Talpas tál Lelőhely: Dunaújváros - Rácdomb. B. Horváth Jolán leletmentése, 1991. Kor: XVII. század Méret: M: 10,6 cm; peremátmérő: 18,4 cm; legnagyobb kiszélesedése: 18,8 cm a talp magassága: 2,6 cm, átmérője: 9,9 cm, a talp és a tál találkozásánál: 5,9 cm Leltári szám: leltározatlan Irodalom: közöletlen (Fotója: Bóna I.: Dunapentele története. Dunaújváros, 1 997

2

. 9. kép.) Jól iszapolt, homokkal soványított, korongolt tál, tölcséres talppal. Megvastagodó pereme legömbölyített, teste kettős kúpos alakú, legnagyobb kiszélesedése az edény felső harmadára esik. Belül és kívül, a pereme alatt engobe-bal és sötétzöld színű ólommázzal díszített, vörösre égetett. Ragasztott, kiegészített. A talpas tál az újkőkor óta ismert edénytípus, a Balkán-félszigeten ma is gyakori forma. A Kisázsiában és Európában megtelepedő törökök is megkedvelték, és a hódoltság idején a Balkánról betelepülő népelemek Magyarországon is ismét elterjesztették. A tálat és a tölcsérszerű, vastag falú talpat külön korongolták ki, majd az összeillesztés nyomait gondosan eltüntették. Szikkasztás után az edény belsejét híg agyagmázzal, úgynevezett engobe-bal vonták be, erre került a kvarcot (homokot), ólomvegyületet tartalmazó máz. Ezeket fémoxidokkal, esetünkben réz-oxiddal színezték. Az itt bemutatott tárgy a pentelei Rácdombon az 1630-as években épített és 1686-ban elfoglalt török palánkvár egyik szemétgödréből került elő. (K. T.) 101