Festett táblák 1526–1825 – A Magyar Népművészet Évszázadai I. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (1968)

(Balogh Jolán) mariadva, a XVII. század nagy korszaka a magyarfülpösi rongált táblákkal van képviselve. A Rákóczi György és Lórántffy Zsuzsanna nevére hivatkozó festett mennyezet az egykorú mesterségbeli tudásnak a fejedelmi udvarhoz közelálló színét kép viseli. A következő láncszem a kispetri szószék, egy késői munka a Kalotaszegen sokat foglalkoztatott Gyalui Asztalos János XVII—

XVIII. század fordulóján tevékenykedő műhelyéből. A XVIII. század közepén azután Kalotaszegen és a közeli Mezőségen a szászikézdi származású Umling család munkái terjedtek el (akik azonban úgy is szignálták 'műveiket, mint „Asztalos Lőrincz", „Kolozsvári Asztalos János"). Stílusuk annyira közkedvelt volt, hogy a községek szinte fcézről-kézre adták őket. Idős Umling Lőrinc korábbi súlyosabb, szigorúbb stílusát a magyarókerekei és kispetri ragyogóan színes táblák mutatják be, ifjú Umling János barokkba hajló munkáit a már idézett kelengyeláda. Kalotaszeg mellett a XVIII. századi Erdély másik nagy emlékcsoportja a székelyföldi. Ezt a csoportot a kiállításon csak egy töredék, de egy mesteri biztonsággal formált, nagyvonalú töredék idézi. A Királyhágón inneni emlékanyagban, nyugatra fordulva, a révkomáromi asztalosok messzeföldre szóló jó hírét, távolról kapott megbízatásait igazolja, hogy stílusukat Mezőcsátról (Borsod m.) származó táblákkal tudjuk bemutatni. Az 1746-os mezőcsáti karzat és mennyezet talán művészileg legkiválóbb fennmaradt munkájuk. Nevezetes azáltal is, hogy a múlt század végén a nemzeti ornamentika után indított nyomozás korán híressé tette, mint a „magyaros ízlés" tiszta példáját. Stílusban, közel állnak a mezőcsáti táblákhoz la Mezőkeresztesről származók, a művészettörténeti elemzés azonban már a miskolc-gömöri emlékcsoporthoz sorolja őket. Ugyanebbe a csoportba tartoznak a megyaszói mennyezet színes virágai s a miskolc-avasi református egyház padjai, melyeknek birtoklásáért a városi jegyzőkönyvek tanúsága szerint sokait vetélkedtek az egykori miskolci polgárork. A megyaszói táblákon az emberarcú nap és az egyszarvú. t@ft