Festett táblák 1526–1825 – A Magyar Népművészet Évszázadai I. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (1968)

Szentsimon 1650 nydlvánulását. A múlt évszázadokiba nézve úgy tűniik, a szűk és füstös parasztházak helyett művészi befektetéseik nagyobb részét tezauráltak a paraszti települések közösségi életük épületeiben, mindenekelőtt templomiadkbaH. A festett temploimmennyezetek túlnyomó többségét falusli, mezővárosi közösségeik készíttették. Szentsimon (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) római katolikus templomának 1650-ben festett mennyezetén az egyik táblán bévay István és Komáromy István asztalos neve van megörökítve, nevük mellett egy heraldikus kar faragó szekercét tart, egy másik pedig a mennyezetet borító sokféle virágból válogatott csokrot — mintegy kifejezve közösen végzett munlkájuk mesterségbeli és művészi oldalát. A mennyezet egy másik tábláján három hasonló heraldikus kar három pálcát tart. A feliratból 'megtudjuk, hogy ezek Bíró Albert, Mák Miklós és Baly János „akkor béli bírák és polgárok" (esküdtek) személyét jelképezik — a mesteremberekkel átellenben mintegy a mecénás község áll (melynek világi és egyházi funkciód ekkor még nem különültek eil), hivatalos választott vezetőivel képviselve, kezükben hivatásuk és tekintélyük jelvényével, a pálcával. Megrendelő parasztemberek és templomot díszítő asz-; talosok viszonyáról kevés írásos emlék maradt fenn, de erről a niecéruásli kapcsolatról a táblák szűkszavú festett feliratai is (melyeket Tömbor Ilona összefoglaló könyve gyűjtött össze) sokait elárulnak. Némelyik csak egyszerűen bejelenti, mint a kiállított mezőcsáti táblák felirata: hogy „Nemes Csáth városa közönséges költségével" készült, v

agy „Építette egyenlő Akaratbul ez Közönséges Ekklésia Pénzébül" a tákosi (Szabolcs-Szatmár megye) református egyház. Más főuraitok pontosan megmondják, hogy a határukat még nagyrészt földközösségi rendben használó községek hogyan gazdálkodtak ki a templom díszítésének költségeit. Magyargyerőmonostoron, Kalotaszegen a „R. Ecclesda Templomához lévő nyíl földeknek jövedelmekből" történt a festés, a közeli Magyarvalkón viszont „Beles Havasa költségével", a Hunyad megyei Kernenden pedig a „(bányászok által fizetni szokott... Erdőbéli bérből". Mindez