Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Zenetörténet. Kultúra és zene: városok, templomok és kastélyok zenéje Magyarországon. A székesfehérvári Városházán és a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban 2016. szeptember 22 - 23án megrendezett tudományos konferencia tanulmányai - Király Péter: Rezidenciális zeneélet a 17. századi Magyarországon
Alba Regia 46. (2018) 81—100. Király Péter Rezidenciális zeneélet a 17. századi Magyarországon' A magyarországi főúri rezidenciák zeneéletét illetően, elsősorban is a zenészekre vonatkozóan, a 17. századtól fogva bőséges forrásanyaggal rendelkezünk, míg a megelőző századból származó ismeretek jóval szegényebbek és inkább csak kiegészítő adalékokat szolgáltatnak egy általános kép megrajzolásához.2 Az erdélyi udvar dokumentumai - noha jelen tanulmány a fejedelmi udvar zenéjét nem taglalja —, esetenként szintúgy fontos analógiákat nyújthatnak, egyben jól mutatják az uralkodói udvarok illetve főnemesi rezidenciák zeneéletének alapvető eltéréseit. Jelen tanulmány elsősorban Nádasdy II. Ferenc, Esterházy Pál és Batthyány I. Ádám udvarával kapcsolatos ismeretekre támaszkodik.'’ Más jelentős arisztokrata családok (pl. Balassa, Csáky, Draskovics, Erdődy, Forgách, Frangepán, Homonnai Drugeth, Illésházy, Pálffy, Rákóczi, Révay, Thurzó, Wesselényi, Zrínyi stb.) rezidenciális zenéje mind a mai napig nincs még megfelelően feltárva. E téren hosszú idő óta nincs változás. Az idevonatkozó forráskutatás és feldolgozás fájóan hiányzik. Szabolcsi Bence közel száz évvel ezelőtt megjelent nagy hatású és számos részletében mindmáig mérvadó, A XVII. s%á%ad magyar főúri fenéje című úttörő tanulmányában leszögezte: „a rendszeres [zene]gyakorlat... legfőbb követelménye átallandó apparátus”.4 Szabolcsi ugyan még úgy vélte, hogy a 17. századi Magyarországon ez csak bizonyos speciális esetekben és ritkán valósult meg, mai ismereteink azonban már másról tanúskodnak. A jobban feltárt források azt bizonyítják, hogy Szabolcsi kritériumának több hazai főúri rezidencia zenészkara, pl. Nádasdy III. Ferenc, Esterházy Pál, Batthyány I. Ádám más-másféle együttese, vagy az erdélyi udvarnak a fejedelemség fenállása folyamán lényegében mindvégig meglévő zenészegyüttese is megfelelt. Bizonyára folyamatosság, a hosszabb ideig fentartott apparátus jellemezte az egykori királyi Magyarországnak az előzőkben említett, eddig még nem kutatott más arisztokrata családját is. Alighanem ezek is alapjában folyamatosan működő, többnyire kis létszámú együtteseket alkalmaztak. Ellentétben az időnként még ma is felbukkanó romantikus 19. századi elképzeléssel, a főúri rezidenciák zeneélete nem betérő vándorzenészekre alapult, nem holmi énekes-lantos Tinódi-féle énekmondók alkották a főúri zenészeket, de nem is cigányzenészek, mint azt egykor Takáts Sándor nagy fantáziával felvázolta.5 Ugyancsak mariginális szerepet játszottak a „török”, vagyis az oszmán török csapatokkal Magyarországra érkezett legkülönfélébb nemzetiségű keleti és balkáni zenészek. Csak néhány esetben találjuk nyomukat, például Zrínyi Péter és Batthyány I. Ádám udvarában vagy közvetve Balassi Bálint verseinek dallamutalásaiban. Jellemző, hogy noha pl. Batthyány Adám nem idegenkedett a keleti zenétől, és szolgátak is nála ilyen „török” rab muzsikusok (pl. „lantos török Mamhut” 1649—1655 között) mégis az, hogy valaki jó zenész volt inkább csak mellékes hozadékot jelentett: a rabokat Batthány a válságdíj miatt tartotta.6 A rezidenciális együttes állandóságát természetesen azzal a megszorítással kell értenünk, hogy a főúri környezetben könnyen megváltozhatott az udvartartás összetétele, úgy a külső körülményektől függően, vagy pedig családfőváltás kapcsán, de esetenként a családtagok eltérő vagy megváltozott személyes preferenciái miatt is. Volt úgy, hogy valaki felduzzasztottá a zenészegyüttest, amit azután a következő családfő minimalizált. De akár betegség miatt, vagy nehéz időkre való hivatkozással is sor kerülhetett elbocsájfásokra, miként azt Nádasdy Ferenc tette 1663-ban a török támadás 1 A tanulmányban közűitekhez fontos adalékokkal szolgáltak két OTKA kutatási programúiban nyert ismeretek: OTKA K 71982 (Nádasdy Ferenc — magyar barokk udvari kultúra) és OTKA K 116154 (A kincstártól a könyvtárig: tanulmányok Esterházy Pál udvari kultúrájáról és mecenatúrájáról). ’ A korábbi ismereteket szintetizálja: SZABOLCSI 1959 (1928); Újabb ismeretek összefoglalása KIRÁLY 2005a, 433-467. 3 Nádasdyra ld. KIRÁLY 2010, 969-995; 2017a, 257-264; Batthyányra Id. BENDA - KOLTAI 2006, 231-244 és KIRÁLY 2006a, 223-230; Esterházyra ld. HÁRICH 1929b, 59-61; 1946-1948. II-IV; DREO 1971, 84-95; TANK 1981, 21-126; ESTERHÁZY 1989, 21993,32001 ; PRATL - SCHECK 2004,17-20; PRATL 2009, 26-35; KIRÁLY 2015; PRATL-SCHECK 2017, 32-41; KIRÁLY 2018, 126-141. 3 SZABOLCS 1959 (1928), 217. 5 TAKÁTS 1915,420-423. 6 Vö. KIRÁLY 2013b, 140—162; A rabtartás kérdéskörét nagyon alaposan tárgyalja: TARKÓ 2012. 81
