Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Zenetörténet. Kultúra és zene: városok, templomok és kastélyok zenéje Magyarországon. A székesfehérvári Városházán és a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban 2016. szeptember 22 - 23án megrendezett tudományos konferencia tanulmányai - Király Péter: Rezidenciális zeneélet a 17. századi Magyarországon
Király Péter: Rezidenciális zeneélet a 17. századi Magyarországon Franz Rumpeinig származását és életútját ugyan még homály takarja azon kívül, hogy 1701 (?) és 1704 között az Esterházy-együttest vezette,82 de tudni elveszett alkotásairól, köztük a soproni jezsuita iskolában 1702-ben előadott Serena Domus Estorasianae Fulcra ... című, az Esterházy családot dicsőítő művéről, amelynek azévben Bécsben kiadott szövegkönyve megmaradt.83 Emellett jónéhány neki tulajdonítható - valószínűleg későbbi — zeneműve megmaradt cseh forrásokban.84 Ignaz Prustmann (valószínűleg 1686. április 7. Bécs — 1723 Jaromerzice), egy Bécsben lévő Motettáján olvasható megjegyzés Johann Joseph Fux tanítványának nevezi, aminek hitelessége azonban még bizonyításra vár. Kétséges az is, hogy valóban ágoston rendi szerzetes volt-e. Esterházynál 1706-1707 között orgonistaként működött. Legkésőbb 1722-től már a híres zenekedvelő, műkedvelő zeneszerzőként és lantosként is kiváló, morvaországi birtokán operákat elaőadató Johann Adam Questenberg grófot szolgálata. Prustmann Questenberg birtokán, Jaromerzicében (Jarmeritz) halt meg 1723-ban.85 Zeneszerzői aktivitását jónéhány fennmaradt illetve kottaleltárban (köztük az 1721-ben készült kismartoniban és Müllner jegyzékében) említett szerzeménye bizonyítja.86 Carl Paul Durant (1712. június 28. Pozsony - 1764/1765 valószínűleg München) — apja Anton Aloys Turant a pozsonyi dóm énekese, majd Esterházy Pál és fia udvarában lantos és tenor, 1721-ben visszatért Pozsonyba. Fia kis ideig diszkantista a dómban, majd Esterházy Imrénél játszik alkalmilag. Talán 1728-tól Esterházy hercegprímás segítségével Bécsben tanul, majd 1739-től 1746/1747 tájáig a mannheimi udvarban alkalmazzák. Később felbukkan Frankfurtban és Passauban, majd 1756-1759 között a bayreuthi udvarban talált állást. Végül a müncheni udvarban kötött ki, ott is halt meg 1764. novemberének legvégén. Néhány műve megmaradt, másokról egykorú katalógusok tájékoztatnak.87 88 Végső következtetés A 17. századi magyarországi arisztokrácia rezidenciális zeneéletéről összegyűjthetők vegyes képet tárnak elénk. Ismereteink főleg az együttesekre és a zenészekre vonatkozóan ma már elég biztosak, és örömteli módon meghaladják a korábbi elképzeléseket. Míg a Zrínyi Miklóstól vett jelzővel előszeretettel a magfar romlásnak századaként emlegetett időszaknak régebben csak szerény és elmaradt zeneéletet tulajdonítottak, és zenetörténetírásunk Szabolcsi Bencét követve akár Európából való kihullást88 is vizionált, ezzel szemben ma már több főúri család esetében is impozáns adatokkal rendelkezünk. Annak ellenére, hogy Magyarország az oszmán hódítás és a sok háborúskodás miatt hátrányos, perifériális európai régióvá vált, még ebben a romlásnak sggággadának aposztrofált korban is léteztek viszonylag nagy és figyelemre méltó, külföldi és helyi zenészekből, valamint hozzájuk csadakozó „lakáj zenészek” és egyéb alkalmi közreműködők részvételével formálódó rezidenciális együttesek. Nem tagadható tehát, hogy egykor megvolt az igény, és az meg is valósulhatott — de nem mindenütt és nem egyformán. A Szabolcsi féle kihullástól ugyan nem beszélhetünk, de lemaradásról igen, ami néha igen jelentős lehetett. Mi több, esetenként jószerivel behozhatadan leszakadást is konstatálnunk kell. A 17. századi magyarországi főúri rezidenciák zeneélete nyugatabbról nézve sajátságosnak és erősen provinciálisnak látszhatott. Mindezen belül azonban megállapíthatók jelentős különbségek, amit az emelkedő Batthyány Ádám — Esterházy Pál — Nádasdy Ferenc — Esterházy Imre, Csáky Imre vonal jól reprezentál. Az eddig összegyűlt adatokból az szűrhető le, hogy a magyarországi udvarokban alkalmazott külföldiek, inkább másod-harmadvonalbeli zenészek lehettek. A zenetörténet nagy csillagai nem jutottak el a rezidenciákra vagy az erdélyi 82 HÁRICH 1946-1948, III. 41 ; PRATL 2009, 30: 39. jegyzet; ld. még a 9. jegyzetet. 83 RMK III. nr. 4336.: Serena Domus Estorasianae Fulcra in Paulo Estoras et Serena Conjuge ad lumen verae fidei per D. Adalbertum traductus. Ab lllustrissim a .... Episcopali Gymnasii Soproniensis juventute In Scenam data Anno MDCC1I Mense Julio die 31. Musicam composuit D. Franciscus Rumpeinig, Capellae Celsissimae Magister. Viennae Austriae.; STAUD 1986,152; BÁRDOS 1984, 225—226. 84 Ld. a 62. 63. 64. jegyzetet valamint https://2opac.rism.info/metaopac/ (Utolsó letöltés: 2018. augusztus 21.) 85 Születésére ld.: Wien, St. Stephan, Pfarre, Taufbuch, 1665—1687, fol. 381v: Simon Prustman és felesége Maria Arma újszülött fiát megkeresztelik Ignatius Josephus Jacobus névre (HÁRICH 1946-1948, III. 42; TANK 1981, 58-59). Halálára ld. PERUTKOVÁ 2015, 239. 86 Ld. a 62. 63. jegyzetet, valamint https://2opac.rism.info/metaopac/ (Utolsó letöltés: 2018. augusztus 21.) 87 Ld. a 27. jegyzetet. 88 Noha mai ismereteink Szabolcsi számos megállapítását meghaladják és sok esetben korrekció szükséges, ennek ellenére Szabolcsi érdemei aligha évülnek el. O volt az első olyan magyar zenetörténész, aki nem csak adatokat közölt, vagy a nagyon élvezetes olvasmányt nyújtó Takáts Sándor módjára néhány forrásadatra építve anekdotázott, hanem tudományosan megalapozott átfogó képet igyekezett adni az egykori zeneélet általa vizsgált részeiről. Ami publikációk révén akkor elérhető volt, azt Szabolcsi összegyűjtötte az 1920-as években és szintetizálta — hatalmas, mondhatni szinte hihetetlen gyűjtőmunkát végezve. Az, hogy nem mindig volt elég a rendelkezésre álló forrásanyag, és gazdagabb dokumentáció alapján egyet s mást bizonyára másként ítélt volna meg, nem az ő hibája. 92
