Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Zenetörténet. Kultúra és zene: városok, templomok és kastélyok zenéje Magyarországon. A székesfehérvári Városházán és a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban 2016. szeptember 22 - 23án megrendezett tudományos konferencia tanulmányai - Czibula Katalin: "…más a történelmi felelősség érzete és más az egyéni siker múló tömjénfüstje" Főúri kultúra a 18. századi Magyarországon
Cgibula Katalin: „ ... más a történelmifelelősség érzete és más ag egyéni siker múló tömjénfis je” Főúri kultúra a 18. századi Magyarországon is szűnnek, a művelődéstörténeti lexikon meghatározásához képest ezt a folyamatot majdnem száz évvel későbbre tenném. Ebben az átalakulásban szerepet játszik II. József közigazgatást, a birodalom struktúráját átalakító törekvése, aminek következtében megszűnik a főúri udvarok kulturális zárványszerűsége, és korábbi szereplői ill. azok leszármazottai a polgári nyilvánosság keretei között vállalnak fel politikai és kulturális feladatokat. A polgári nemzetállam kialakulásában játszanak majd a reformkorban fontos szerepet, mint a Jósika, a Kemény, a Teleki család. Máig tartó értékének és jelentőségének ezt a főúri kultúrát működtető igényességet és a felelősségtudat folytonosságát tartom. Ennek az arisztokráciának egyik utolsó, nemrég elhunyt felelős tagját idézem, aki a magyar kultúra aktív művelőjeként csadakozott nagymúltú őseihez, és aki esszenciálisán rajzolja fel ennek a feladatnak a horizontját. Esterházy Péter írja a Harmónia caelestisben: „Gömbös Gyula miniszterelnök kevéssel a halála előtt igent a nagypapának, hogy meg szeretné neki mutatni a tétényi barackosát. Nagypapa nem állhatta Gömböst, utálta, mint a kukorica-gölödint («egyénileg elég távol álltunk egymástól»), és a barackhoz sem fügte ag átlagosnál féktelenebb visgony, de kiment boggá. Egy nagybeteget talált, tudatában állapotának. Már nehezére esett a járás, rövid séta után leültek «a csinos villa halijában». Körben a falak mentén ag alacsony könyvsgekrények teteje beborítva a díszpolgári és egyéb oklevelekkel, egy egésggyűjtemény. Gömbös mélabúsan, megadással besgélt a közelmúltról, sajnálkozását fejegte ki, hogy nagyapámék félreértették. — Kérlek, eg érthető— biccentett nagypapa. Négte a beteg embert. Mindjárt megfog halni. Mennyivel könnyebb vele így, most besgélni. — Tudod, kérlek, ha én egy megtapsolt szereplésem után hagatérek, a sgalonban nem agt látom, amit te — nagypapa tett egy önkéntelenül fitymáló mogdulatot —, hanem mondjuk Rákócgifejedelem rodostói sorstársának arcképét, mondjuk a magyar királyt koronágó prímást, a türelmi rendeletet ellenjegyző kancellárét, Napóleon királyjelöltjét, a 48-as külügyminiszterét, látom, láthatom a Schmerlinget buktató nagyapám képét, és rájuk gondolva egyáltalán nem lehetek bigonyos abban, hogy ők is megtapsoltak volna. Te, kedves barátom, egy sikerült besgéded, merésg akciód után hagajössg és mit látsg — Megint fitymálva körbepillantott. — Tatod tucatjával a rád vonatkozó dísgek s elismerések eme sok okmányát, így aligha kételkedhetel lépéseid helyességében, tartósságában. - Nagypapa látta, hogy Gömbös nem figyel, de mondta tovább. Jólesett ősgintén besgélnie. — Amit te nem tudsg és eg tartott messsgibb minket egymástól, hogy más a történelmi felelősség érgete és más ag egyéni siker múló tömjénfüstje. Egek bigony másként hatnak ag emberre. Ha — mosolyodon el nagyapám — meg tudod őket különböztetni egymástóirbX 51 ESTERHÁZY 2000, 53. 73
