Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Zenetörténet. Kultúra és zene: városok, templomok és kastélyok zenéje Magyarországon. A székesfehérvári Városházán és a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban 2016. szeptember 22 - 23án megrendezett tudományos konferencia tanulmányai - Czibula Katalin: "…más a történelmi felelősség érzete és más az egyéni siker múló tömjénfüstje" Főúri kultúra a 18. századi Magyarországon
-Alba Regia 46. (2018) 67-80. Czibula Katalin ... MÁS A TÖRTÉNELMI FELELŐSSÉG ÉRZETE ÉS MÁS AZ EGYÉN1 SIKER MÚLÓ TÖMJÉNFÜSTJÉ” Főúri kultúra a 18. századi Magyarországon1 „A% is bolond, a’ ki Voltává lessz Magfar Országban! Itt azok, a’ kik külsőform áj okról Moecenasoknak láttáinak, nem hogf szeretnék a’ Nemzeti tudományokat, hanem annak pártfogóit is gyűlölni láttatnak, [.fa’ hol a Kávé hátakba tsoporttal tsirippol a’ Nemes Gavallérság, a Bibliotecák pedig és Kese Cabinétek néma tsendességgel veszfeglenek. Az Urak Udvaraiba Divisiónként koslatnak a’ jobbágyok zsírjával hizptt Kopók, a ’ Múzsák pedig és a ’ Múzsák baráti nem esmérik azokat. A ’ tanúittak éhen fáradoznak a ’ Nemzet ditsősége mellett: a’ hazfijok vesztett Koppó kupetzek bársony bugyogóba járnak. Imé, ennyi pénzes Uraság között eggy buzgó hazafi meg nem szab adúlhat a ’ tömlötzből, a ’ mellybe ötét a ’ Múzsáknak, Hazájának ’s Ditsoö Nemzetének szere te te vetette. Ne tsudálkozyon tehát senki, hogy Világ hallatára ayt kiáltom: Az is bolond, a ’ ki Poétává lesz Magyar Országbal”2 Ilyennek látja egy polgári értékeket képviselni igyekvő művelt debreceni fiatalember a kultúra helyzetét maga körül a 18-19. század fordulóján Magyarországon. De a sorsnak, azaz inkább a műalkotásnak az iróniáját az adja, hogy ezek a szavak annak a Tempefőinek szájából hangzanak el, aki álruhás arisztokrataként műveli költő hivatását a drámában. Az igazi iróniát pedig az jelenti, hogy Csokonai nem fejezi be a művét, nem helyezi vissza grófi státusába poéta-szereplőjét. Méghozzá nem azért, mert meghal, nincs (életideje rá, hanem mert elveti a kézenfekvő vagy egyedennek látszó megoldást: a végkifejlet előtt abbahagyja a dráma írását, és többet nem nyúl a szöveghez. E szöveg írásakor 1793-at írnak, úgy tűnik, nem a kultúrának kedvező idők járnak, és a literátor tanúsága szerint ennek legfontosabb oka abban keresendő, hogy a főúri támogatói réteg hiányzik Magyarországon, ill. feladatát nem vagy rosszul teljesíd. Vizsgálatunk tárgya ennek a nem vagy rosszul funkcionáló társadalmi rétegnek kultúraalakító szerepe, viszonya a korszak művelődéséhez. Ha időben kellene meghatároznunk, akkor a 18. századról van szó, ami Magyarországon a barokk művészet korát jelend, bár nem lehet mintegy száz év jelenségeit azonosnak tekinteni. Úgy tűnik, inkább arról van szó, hogy ebben a száz évben döntő változások történnek a kultúra és a művészetek átfogó, teljes területén. A korszakot nem az egység jellemzi, hanem az átmenet: folyamatában láthatjuk ez alatt a száz év alatt ennek a kultúrának a változását, átalakulását és beleolvadását egy másik kultúratípusba - a maga folyamatszerűségében lényeges a magyar kultúra alakulástörténetében. Vitatkoznék a művelődéstörténeti lexikonnak azzal a megállapításával, miszerint: ,y\ Pákóczj-szabadságparc bukásával a főúri udvarok kora is véget ért, mivel a 18. században kiépülő központi közigazgatási, gazdasági és katonai szervezet mellett afőnemességnek már sem módja, sem szüksége nem volt a régi típusú és méretű udvarok fenntartására. ” 3 A korszakhatárok kezdőpontjának kijelölésékor valóban szembe kell néznünk azzal, hogy a 18. század elejével valami alapvetően megváltozik a magyar társadalomban, de ezt a változást birodalmi keretek közé illesztve, hiszen a főúri társadalmat szemlélve osztrák birodalmi főnemesekkel van dolgunk, pontosabbnak látszik Buda visszafoglalásához kapcsolni. Nem azért, mintha utána a boldog békeévek következnének, hanem azért, mert a török kiűzése után a magyar társadalom szerkezete alapvetően átrendeződik. A főúri kultúra alakulása szempontjából négy olyan társadalmi réteget különböztetnék meg a nemesi társadalmon belül, amely fontos kultúraalakító tényezőként jelenik meg ebben az időszakban. Egyrészt létezik az a stabil, a korábbi időszakban jelentős, udvarhű arisztokrácia, amely a maga tekintélyét már korábban kivívta, társdalmi szerepe, helye már biztosan beágyazott az adott időszakra, mint pl. az Esterházy-család hercegi ága. De az új korszaknak ill. a Mária 1 A tanulmány az NKFI119865. sz. Régi Magyar Drámai Emlékek 6/2-3 és azNKFI 119580. sz. Katona József korai (Bánk bán előtti) drámáinak kritikai kiadása II. pályázatának támogatásával készült. 2 CSOKONAI 1978, 52. 3 KOLTAI 2005, 203. 67
