Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Zenetörténet. Kultúra és zene: városok, templomok és kastélyok zenéje Magyarországon. A székesfehérvári Városházán és a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban 2016. szeptember 22 - 23án megrendezett tudományos konferencia tanulmányai - Demeter Zsófia: "Hébe-korba adtunk egy-egy operácskát" (Déryné emlékezéseiből) Operatársulat létrehozásának kísérlete a székesfehérvári Nemzeti Játékszíni Társulatnál
Alba Regia 46. (2018) 49-65. Demeter Zsófia „Hébe-korba adtunk egy-egy operácskát” (Déryné emlékezéseiből) Operatársulat létrehozásának kísérlete a székesfehérvári Nemzeti Játékszíni Társulatnál A magyar nyelv ügye, s ezen keresztül a nemzeti színjátszás pártolása oly sok minden más fontos probléma mellett a reformkor jellemző törekvése volt. így ezek a kérdések a diéták tárgyalási rendjében is napirendre kerültek. A hivatásos magyar színészet intézményesülése uralkodói dekrétummal jámbor óhaj maradt, az első kőszínház 1776-ban Pozsonyban épült, benne német nyelven játszottak, s a magyar nyelvű nemzeti színház létesítésére vonatkozó tervezet (Frendel István munkája) 1799-ben még németül íródott.1 A Pesti Magyar Színház megnyitása 1837-ben heroikus küzdelem eredménye volt, s csak az 1840. évi XLIV. törvénycikk helyezte „mint nemzeti tulajdont országos pártolás al<2\ neve Erkel Ferenc Báthori Mária című művének 1840. augusztus 8-ai bemutatója óta Nemzeti Színház. (A fenntartására szolgáló tőke összege „egyedül a nemesek ... által...lésein fizetendő.?', tehát a subsidium hivatott a törvény szerint erre.1 2 A törvénycikk kihirdetése után is csak 1843-ban történt meg a vármegyei tulajdonból országos kezelésbe való átvétel3. A nemesek birtokaik arányában tett befizetéseiről szóló nyugták megjegyzése így szólt: „a% 1840. évi országgyűlési költségekből, és azon évi 44. törvényczjkkely által a Nemzeti játékszínre országosan ajánlott sommából...”4') A nemzeti színpártolás tehát a reformkorban két szálon futott: az állandósításra vonatkozó törekvések a vármegyei nemesség érvrendszerében a reformmozgalom előterében álltak (megyegyűléseken, az országgyűlés két házában rendszeresen tárgyalták, a vezérszerepet Pest vármegye vitte, hiszen Pest megye már 1802-ben követutasításához csatolta Rehák József tervezetét5). Míg a gyakorlatban a vándorszínészet vállalkozói: írók, fordítók, színészek (gyakran egyazon személy több szerepkörben) a szabadpiacon, vékonyka kenyéren élve valósították meg. A színtársulatok fenntartása ugyancsak a megyei pártolástól és a közönség áldozatvállalásától függött. Már az első, Kelemen László (1762—1814) vezette hivatásos színtársulat pesti működését is csak a megszervezett országos testületi pártolás mentette meg6 *, igaz csak rövid időre, hiszen a társulat adósságokat hátra hagyva szűnt meg 1796-ban. A 18. század végén Erdélyben idősebb Wesselényi Miklós (1750—1809), a 19. század elején Magyarhonban többek között Széchenyi István (1791—1860) állt a nemzeti színjátszás intézményesítése mellé. Széchenyi naplójában 1826-ban írta le először a Nemzeti Színház gondolatát. 1832-ben megjelentetett könyvében (Magyar játékszjnrül) a késlekedésen háborog: „Fellobbant e tárgy, rakatott elv, szedetett pénz itt’ °tt> amott és szinte mindenütt, eltanácsoltattak órák, napok, hetek: de egyesítő planum, convergens systema nem volt, s ím ezért, éppen ezért sehol sincs és nem is lehet valódi sikeré” A helyzetet súlyosbította, hogy 1812 és 1825 között nem hívtak össze országgyűlést, így az erre irányuló törekvések is erőt vontak el, s volt időszak, amikor bizonyos megyék maguk törekedtek az állandó társulat létrehozására.8 A második magyar hivatásos pesti színtársulat vezetőjének buzdítása a nemzeti színház felépítésére már magyarul jelent meg, de még süket fülekre talált.9 A magyar nyelvű színészet vidéki központjainak egyébként alapvető hatása volt a magyarosodási folyamatra. Továbbgondolva ezt, mondhatjuk, hogy a színészet és a színpadi zene (járulékosan jelmezként a nemzeti viselet, valamint a színpadi tánc) divatja ezt a folyamatot a nem magyarul beszélő városi polgárság körében jelentősen könnyítette. Társadalmi szempontból igen jelentős, és csak a reformkorban érthető hatása az is, hogy nemes és polgár egyet akart, egyeden törekvés mellé állhatott, tehát az érdekegyesítés kulturális folyamatát10 is segítette. Kerényi Ferenc találó megfogalmazása 1 KERÉNYI 2010, 95. 2 SZÉKELY 1990, 284. Itt mondok köszönetét Tallián Tibornak segítő észrevételeiért. 3 KERÉNYI 2005. 4 LUKÁCS 1993,30. 5 SZÉKELY 1990,127. 6 SZÉKELY 1990, 65. Idézi: BELITSKA-SCOLTZ - RAJNAI - SOMORJAI 2005,44. 8 SZÉKELY 1990, 125; PUKÁNSZKYN É KÁDÁR 1938, 23. 9 KULTSÁR 1814; 1815. 10 KERÉNYI 1979,120. 49
