Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Zenetörténet. Kultúra és zene: városok, templomok és kastélyok zenéje Magyarországon. A székesfehérvári Városházán és a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban 2016. szeptember 22 - 23án megrendezett tudományos konferencia tanulmányai - Jakab Ádám: A harsona szerepe a 18. századi osztrák egyházzenében, és megjelenése a magyar forrásokban
Jakab Adánr. A harsona szerepe a 18. századi osztrák egyházzenében, és megjelenése a magyar forrásokban V.4. Sopron Sopron zenei életének évszázadokon keresztül fontos szereplői voltak a toronyzenészek. A toronyzenész (Turmbläser, ill. Stadtpfeiffer) német és osztrák területeken a reneszánsz óta közkedvelt és igen elterjedt hivatal volt, amely sajnos a mai Magyarország területén nem igazán tudott meghonosodni (nyilvánvaló történelmi okok miatt). Mint láttuk, Pesten találkozunk velük rövid ideig a 18. században, ezen kívül gyakorlatilag Sopron volt az egyeben város, mely hosszabb ideig toronyzenészeket foglalkoztatott. Több dokumentum is fennmaradt, melyekből jól rekonstruálható feladatkörük. Az első, toronyzenészt említő írásos emlék 1527-ből származik.48 Egy 1549-es dokumentum pontokba szedve sorolja fel feladataikat: 1. reggel, délben és este való zenélés; 2. éjszaka óránkénti időjelzés trombitával, ill. tűz figyelése; 3. lovasok közeledésének jelzése; 4. borravalóért a Sopronban vendégeskedő urak szolgálatába állhatnak; 5. lehetőségük van újévköszöntéseken, ill. lakodalmakon zenélni; 6. nagyobb lovas csapat jelzése; 7. tűz dobolással való jelzése; 8. toronyóra figyelése és karbantartása; 9. bormérések kikiáltása. A 10—13. pontokban pedig a torony házirendjét, ill. díjazásukat foglalták írásba.49 Egy 1668-as dokumentum, melyben a nászmenetek zenés kíséretének díjazását rendezte, a toronyzenészek hangszerei között a harsonát/harsonákat („posaunen”) is megemlíti.50 A toronyzenészek természetesen a templomokban is zenéltek, fontos szereplői voltak mind az evangélikus, mind a katolikus templomok zenei életének. Bár nem tartozik szorosan témánkhoz, de mindenképpen meg kell említenünk Rauch András (1592-1656) munkásságát. Rauch 1629-től haláláig volt Sopronban orgonista, bár soproni forrásokban nem maradtak fenn művei, nyomtatásban megjelent gyűjteményeit más városokban megtalálhatjuk. Ezek közül fontos a „Concentus votivus...” című alkalmi műve, mely a 1634-es soproni országgyűlésre íródott, s Ferdinánd király színe előtt meg is szólalt. A mű 1635-ben Bécsben nyomtatásban is megjelent. A darab több szólamot is tartalmaz, melyek a „Trombona et Voce” megjelölést viselik. 1648-ban jelent meg Currus triumphalis musici... című gyűjteménye a császárnak ajánlva. A borítót zenélő angyalok díszítik, négyen közülük harsonáznak. A nyomtatványban szereplő tizenhárom motetta szintén tartalmaz harsonaszólamokat, és bár nem biztos, hogy a müvek Sopronban is megszólaltak, mindenképpen érdekes része a magyar zenetörténet harsonára vonatkozó információinak. Az evangélikus felekezet kottatárának legkorábbi dokumentuma Johann Wohlmuth 1696-ra datált Misereréje51 (H-Se Ev, M 027), melyben három harsona- ill. violaszólamot találunk. A kottatár 18. századi anyagai között harsonaszólamokat találunk Koseck Mihály (+1767) nyolc Kyriejében, Christoph Stolzenberg (1690—1764) négy kantátájában, Paul Boykovsky és ifjabb Reutter egy-egy Kyriejében, valamint tizenkét névtelenül fennmaradt kantátában. Koseck 1746-tól volt kántor Sopronban, Regensburgból érkezett52. Sopron szellemi és zenei élete több szállal kötődött Regensburghoz, pl. Knogler Dánielt, aki 1712-tól 1772-es haláláig Sopronban orgonista, a soproni konvent saját költségén Regensburgba küldte zenét tanulni53. Knogler ideje alatt lettek a regensburgi Stolzenberg kantátái a repertoár fontos része. Az előbb említett tizenkét anonim kantáta, melyekben harsonaszólamok találhatók, lehetnek Knogler, Koseck, Stolzenberg, esedeg Sámuel Wohlmann (Koseck elődje) kompozíciói. A Városplébánia kottatárában is több darabban találkozunk harsonával, a már fent említett, a korban jól ismert zeneszerzők nevei (Mozart, Haydn-testvérek, ifj. Reutter, Caldara, L. Hoffmann, E Schmid, Aumann) mellett kevésbé ismert szerzők is feltűnnek, mint például Florian Wrastil (1717—1758) aki Mariazellben volt regens chori (tőle egy harsonaszólós litánia található a gyűjteményben), vagy Johann Habegger, akinek egy litániája és két requiemje tartalmaz harsonaszólamokat a kottatárban. Az anyag számunkra legjelentősebb műve a már említett Salve Regina Ferdinand Schmid tollából, amely harsonaszólót tartalmaz, és adataim szerint unikát. V.5. Veszprém Bár a veszprémi székesegyház már a 18. században rendelkezett ének- ill. zenekarral, az első harsonára utaló dokumentum a 19. századból származik, az 1833-as kotta- ill. hangszerkatalógus két harsonát említ.54 A kottatárban megtalálható Amand Ivanschitz (1727-1758) Grazban működő pálos szerzetes és komponista, két harsonaszólós litániájának egyike (mj.:55 L.g.l, H-Ves Lit. 2.), a kézirat 1780-ból való. Ezen kívül több olyan 18. századi darab megtalálható az archívumban 48 BÁRDOS 1984,247. 49 BÁRDOS 1984,249-250. 50 BÁRDOS 1984,262-263. 51 FERENCZI2008. 52 BÁRDOS 1984,112. 53 BÁRDOS 1984,110. 54 M. TÓTH 1998,31. 55 JOCHYMCZYK 2016. 44
