Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Zenetörténet. Kultúra és zene: városok, templomok és kastélyok zenéje Magyarországon. A székesfehérvári Városházán és a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban 2016. szeptember 22 - 23án megrendezett tudományos konferencia tanulmányai - Jakab Ádám: A harsona szerepe a 18. századi osztrák egyházzenében, és megjelenése a magyar forrásokban
Jakab Adám\ A harsona szerepe a 18. századi osztrák egyházzenében, és megjelenése a magyar forrásokban A harsonatörténet egyik legkiemelkedőbb alakja is Salzburgban zenélt a 18. században: a stockeraui születésű Thomas Gschlatt 1756 és 1769 között a hercegérsek udvarában szolgált, mint kamarazenész.32 A salzburgi udvarban működő zeneszerzők ebben az időszakban rengeteg harsonaszólót tartalmazó művet komponáltak, minden valószínűség szerint Gschlatt részére. A már feljebb említett Eberlin 1723-tól halálig szolgált a dómban, először mint orgonista majd 1749-től mint karnagy. Manson disszertációjában33 öt oratóriumot sorol fel, melyekben harsonaszóló található. Emellett más egyházi müveiben is találunk virtuóz harsonaszólamot, mint például a kremsmünsteri kottatár kapcsán emb'tett passióária, vagy 1758-ból való litániája (A-Sd A 402), melynek címlapján „...col una Trombone sola” megjegyzés található. Michael Haydn (1737-1806) Eberlin halála után 1763-ban került a hercegérsek udvarába, ő két oratóriumában gondolt Gschlattra, a „Der Kampf der Buße und Bekehrung” címet viselő (műjegyzék34: No.106) 1768-as, valamint „Kaiser Constantin I.” című (mj.: No.117) 1769-es darabjában. Ezeken kívül miséiben s kisebb egyházi darabjaiban találunk obiigát harsonaszólamokat, például 1764-es litániájának (mj.: No.86) Praecelsum tételében. Egyházi darabjain kívül hangszeres darabjaiban is alkalmaz harsonát, fennmaradt egy Larghetto (mj.: No.61), egy Divertimento (mj.: No.68) és egy Serenata (mj.: No.86). Külön érdekesség, hogy halála miatt félbemaradt Requiemjében (mj.: Nr.838) a Tuba Mirum résznél mindhárom harsona obiigát. Anton Cajetan Adlgasser (1729—1777), Eberlin sógora, 1744-től dolgozott Salzburgban, fennmaradt oratóriumaiból kettőben („Die wirkende Gnade Gottes”, 1756, mj.:35 11.02 és „Esther”, 1761k, mj.: 11.03) és több kisebb egyházi művében találunk concertante harsonákat, például D-dúr litániájában (mj.: 3.51) vagy egyik Regina coelijének „Quia quem meruisti” részében (mj.: 6.23). Leopold Mozart (1719—1787) 1743-tól szolgált haláláig Salzburgban, viszonylag kevés műve közül kettőben találunk harsonaszólót, egyik litániájának (LMV36 II:Esl) Agnus Deijében, és egy Serenatájában (LMV V1II:9). Thomas Gschlatt 1769-ben hagyja el a salzburgi udvart, így a fiatal Mozartnak még pont volt lehetősége 1767-ben „Die Schuldigkeit des ersten Gebots” (KV 35) című darabjában egy gyönyörű harsonaszólót írni a művésznek. Amint láthattuk, a harsona minden egyes fontosabb templomban, kolostorban megtalálható volt a 18. században az osztrák fennhatóság alatt álló területeken, és darabok sokasága mutatja, hogy nem csak colla parte szólamokat játszottak, hanem igen gyakran szólókban mutathatták meg képességeiket a kor harsonásai. V. Magyarország A törökök kiűzése utáni újraépítésnek egyik fontos eleme volt az egyházi épületek gyors helyreállítása, hogy a hitélet minél hamarabb újra rendben elindulhasson. Mint bemutattam, az egyházzene fontos eleme volt a Habsburgok vallás- és kultúrpolitikájának, így a székesegyházakban, ill. templomokban a lehetőségekhez képest hamar zenei együttesek alakultak és szolgáltak azután. Mivel ezeket az együtteseket gyakorlatilag a semmiből kellett létrehozni, sok esetben Ausztriából, főleg Bécsből kellett zenészeket, hangszereket s kottákat importálni, ennek egy érdekes példáját látjuk majd később Pécsett. Ez az erős osztrák hatás aztán az egész 18. századi magyar egyházzenére jellemző is maradt. A harsona - bár közel sem kapott annyira hangsúlyos szerepet, mint pl. Bécsben — gyakorlatilag minden nagyobb városban előbb-utóbb megjelent, több igen érdekes és értékes forrást ránkhagyva. V.l. Buda és Pest A budavári Nagyboldogasszony-templomból (Mátyás-templom) több utalást is találunk a dokumentumokban harsonákra. Egy 1748-as feljegyzésből tudjuk, hogy Johann Georg Landfeld trombitás és kürtös, több más hangszeren kívül a harsonázáshoz is értett.37 Egy másik feljegyzésből tudjuk, hogy a rézfúvósok között három harsonás is volt.38 1752-ben két harsona vásárlására került sor.39 A fennmaradt repertoár-lista szerint a játszott művek között sok származott bécsi zenészek tollából (pl. Ziani, Fux, Caldara, Reinhardt, if). Reutter, Öttl, Schmid stb.), akik amint láttuk, előszeretettel komponáltak harsonaszólót műveikbe. A belvárosi plébániatemplom avagy Nagyboldogasszony Főplébánián a város toronyzenészei rendszeres közreműködői voltak a zenei életnek. A dokumentumok melyek kifejezetten harsonát említő dokumentumok a 32 RAUM 1994,12. 33 MANSON 1997,57. 34 SHERMAN THOMAS 1993. 35 CATANZARO - RAINER 2000. 36 EISEN 2010. 37 VÁRHIDI - RENNER 1998,115. 38 VÁRHIDI - RENNER 1998,115. 39 VÁRHIDI - RENNER 1998,117. 42
