Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Zenetörténet. Kultúra és zene: városok, templomok és kastélyok zenéje Magyarországon. A székesfehérvári Városházán és a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban 2016. szeptember 22 - 23án megrendezett tudományos konferencia tanulmányai - Jakab Ádám: A harsona szerepe a 18. századi osztrák egyházzenében, és megjelenése a magyar forrásokban
]akab Adánr. A harsona szerepe a 18. századi osztrák egyházzenében, és megjelenése a magyar forrásokban II. Bécs A bécsi zenei élet ezer szállal kötődött az udvarhoz, több, az udvarban szolgáló zenész teljesített szolgálatot más bécsi templomnál, Fux és if). Reutter például egyidejűleg látták el a Kapellmeister feladatát mind az udvarban, mind a Stephansdomban, vagy amint látni fogjuk, a császári harsonások a pócsi Mária-kép kápolnájában is szolgáltak. A 18. században szinte minden bécsi templom rendelkezett, lehetőségeihez mérten hol kisebb, hol nagyobb zenei együttessel. A bécsi templomok zenészek tömegének adtak munkát, akiknek életét II. József 1783-as rendelete egy tollvonással szinte teljesen ellehetetlenítette. A rendelet pontosan meghatározta a bécsi templomok miserendjét, valamint előírta, hogy különböző kategóriákba rangsorolt templomokban mikor milyen zene szólalhasson meg. A rendeletet természetesen nagy felháborodás követte a zenészek részéről, amit egy kérvény formájában meg is fogalmaztak. A kérvény részletesen, név szerint felsorolja a templomokban szolgáló zenészeket, keresetükkel együtt, így ez a 18. századi bécsi egyházzene egyik legfontosabb dokumentuma.19 Belőle megtudhatjuk, hogy tíz bécsi templomban is két-két harsonást alkalmaztak. Az egyházzene az udvar utáni legfontosabb helyszíne a Stephansdom volt, amely gyakorlatilag két együttessel rendelkezett, másodikként a már fent említett pócsi Mária-kép kápolnájának zenekarával. A Stephansdom első Kapellmeistere volt a székesegyház, a másodkapellmeister pedig a Mária-kápolna együttesének a vezetője. A két együttes személyzete természetesen sok közös tagot számlált, több esetben a két „Kapellmeister”-i tisztet is egy személy látta el. A székesegyház együttese 31 tagot számlált Haydn if). Reutternél töltött tanulóéveinek idején, a kápolna együttese jóval kisebb volt, minden szólamra csak egy fő jutott.20 A kápolnába rengeteg zarándok érkezett, minden nap többször miséztek, valamint délután litániát tartottak.21 A kápolnában szolgáló „kapellmeister”-ek, akik közül többen egyidejűleg az udvarnál is működtek, rengeteg új művet komponáltak, melyek aztán a birodalom egész területén elterjedtek, és valószínűleg mintául is szolgáltak a „vidéki” komponistáknak. Ez jól megfigyelhető a Mária-litániákban, ill. Mária-antifónákban található harsonaszólók esetében. Rengeteg ilyen darabban kap a harsona szólisztikus szerepet, például Fux, Ferdinand Schmid és if). Reutter litániáiban, valamint Fux gyönyörű Alma Redemptorisában (K 186). Reutter szintén írt egy Alma Redemptorist (A-Wn HK 800) valamint egy Salve Reginát (Hofer 182/36) concertante harsonaszólammal. Ferdinand Schmid rengeteg fennmaradt Mária-antifónája közül többen is találunk virtuóz harsonaszólót, pl. Wilheringben egy Ave Reginát (A-WIL 895), egy Salve Reginát Sopronban (H-Sp b) 14). Ide tartozik még Matthias Öttl Salve Reginája (műjegyzék:22 VII.1.) melynek kézirata Göttweigban (A-GÖ 2317) maradt fenn. A már fentebb említett császári dekrétum jelentette a Máriakápolna együttesének végét is, viszont ennek köszönhetően név szerint ismerjük az együttes harsonásak 1783-ból: Leopold Ferdinand Christian (a harsonás dinasztia utolsó tagja), Wenzl Christ, Joseph Hoffmann és Klemens Messerer.23 Wenzl Christ feltűnik még a Schottenstift és a Szent Anna templom listáján, Joseph Hoffmann a Schottenstifben, a minoritáknál, a Szent Péter és Szent Dorottya templomban szolgált még, Klemens Messerer (aki később az udvarnál szolgál, lásd fent.) pedig a kármelitáknál, a Szent Péter, Szent Augusztin és a Szent Mihály templomokban volt megtalálható.24 A Stephansdom kottatára sajnos pár kotta kivételével teljesen megsemmisült egy tűzesetben 1945-ben,25 így nem lehetünk biztosak abban, hogy mely művek hangzottak el itt, azonban a Stephansdomban működő zenészek máshol fennmaradt kompozícióiból viszonylag jól rekonstruálható a kép. Jó példa erre Ferdinand Schmid életműve, aki a Szent Dorottya templom, és a Szent Augusztin mellett 1743-tól haláláig a Máriakápolna karmestere is volt,26 rengeteg litániája és Mária-antifónája maradt fent, ezek nagy valószínűséggel a kápolna számára íródtak. A császári udvari kottatár után talán legfontosabb egyházi kottagyűjteményt a bencések bécsi kolostorában, az ún. Schottenstiftben találjuk. Több udvari zenész működött itt is párhuzamosan, például Tobias Gsur, aki a Schottenstift karnagya volt 1750 körűitől, az 1749-ben kapott udvari basszista állása mellett.27 Melkben található Misereréjében (A-M III. N 41), a „Cor mundum” szakaszban a harsona az altszólistát kíséri. 19 BIBA1971. 20 JAHN 2005, 29. 21 HOCHRADNER - VÖRÖSMARTY 2000,142. 22 OPATRNY 2012. 23 HOCHRADNER - VÖRÖSMARTY 2000,154-155. 24 BIBA 1971. 25 OPATRNY 2012, 41-43. 26 MACINTYRE 1986, 85-86. 27 MACINTYRE 1986,70-72. 40
