Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Tanulmányok/közlemények - Gelencsér József: Szőlőhegyi kultúra Sárkeresztesen
Gelencsér József: Szőlőhegyi kultúra Sárkeresztesen színteréül is szolgált. A paraszti társadalom hagyományos tárgyai, munkaeszközei, technikái, a különböző munkaszervezeti formák (összesegítés, ledolgozás, napszám) itt maradtak fenn legtovább. AII. világháború után egyre inkább ide szorult vissza a hagyományos paraszti élet számos jellegzetes eleme, értve ez alatt a tárgyakat is. Lényeges változás bizonyos tekintetben csak a vizsgált korszak határán túl jelentkezett. A népi jogéletből itt tovább megmaradtak a tulajdonnal és a szerződéses jogviszonyokkal kapcsolatban a jogszokások, közösségi normák. A szőlőbirtok nemcsak a jobbágygazdaságnak volt sajátos eleme, hanem a falun belül is autonóm területnek számított, melynek belső ügyeit a birtokosok közössége intézte. A feudális korból nincs adat az elkülönült keresztesi szőlőbeli szervezetre, annak működésére. A birtokosok érdekközössége azonban a polgári korban is fennállt. Az 1894. évi XII. te. erre az elkülönült érdekre, valamint a szőlőművelés előmozdítására figyelemmel lehetővé (és csak premissive kötelezővé) tette az önkormányzati alapon működő hegyközségek létrehozását. A jogszabályi rendelkezésekkel összhangban Sárkeresztesen is hegyközséget alakítottak, mely 1897-ben már működött,69 hatásköre valamennyi szőlőre kiterjedt. Az 1938. évi XXXI. te. viszont már kötelezővé tette a hegyközségek létrehozását ott, ahol a település határában legalább 50 kh beültetett szőlő vagy gyümölcsös feküdt, feltéve, hogy az ingadanoknak legalább 5 tulajdonosa volt. A jogszabályi előírásoknak megfelelően a II. világháború után is működött Sárkeresztesen a hegyközség, de az 1940-es évek végén elhalt.70 Megállapítható, hogy a hegyközség szervezete csak a törvényi előírások mértékéig differenciálódott, működése nem volt annyira teljes és szervezett, mint a nagy bortermelő vidékeken. A törvényt helyi jogszokások írták felül, illetve egyes jogszabályi rendelkezések nem hatályosultak. Mindenekelőtt hiányzott a szervezetet és a magatartási szabályokat pontosan rögzítő hegyközségi rendtartás, melynek megalkotására nem került sor.7' A gyűléseket (közgyűlés) tavasszal tartották, a hegyközség elnökségét (választmány) létrehozták, de inkább a hegybíró, a községi bíró és a jegyző intézte a hegyközség nevében annak ügyeit. A hegybíró és a hegyőrök működése, tevékenysége, fofyamatos és érdemi volt. A hegybíró, mint a hegyközség tisztségviselője a szőlőterület és szőlőművelés rendjének, működésének biztosítása érdekében járt el. Gazdasági jellegű szerepe mindenekelőtt a szőlőőrzés megszervezésére és benne a hegyőrök ellenőrzésére terjedt ki. Emellett megszervezett, irányított kisebb munkákat (útkarbantartás, utak tisztítása) és járulékot szedett. Borbála szőlőhegyen a hegyközség pálinkaházyal is rendelkezett, így a hegybíró a szeszfőzde működésével kapcsolatban is ellátott némely feladatokat: beindította a főzést, tárgyalt a fináncokkal, felügyelt a működésre. A két világháború között Kocsmáros Dávid Jánost választották hegybírónak, majd miután lemondott, 1942 körül, Nagy János került a helyére. Tavaszonként a hegybíró rendelésére a szőlősgazdák kiigazították a dülőutakat. Kinek igája volt, azzal, mások gyalogosan jelentek meg. A hegybíró irányította, szervezte a Sárkeresztesről Zámolyra vezető megyei ut szőlőhegyi részének szükség szerinti karbantartását is. Nagy esőzések alkalmával a mélyebben fekvő, két domboldal közötti utat elmosta a víz. A használat biztosítása érdekében kimélyítették és vízelvezető árkot, agácából, szelencéből sövéntfonytak, ami jól tartotta a partot, megfogta a vizet, iszapot. A munkára a szőlőbirtokosok mellett az úton túl szántófölddel bírókat is kirendelték. Év közben azután a hegymester, vagyis a hegyőr igazgatta az utat. A szőlőőrzés feladatát hol éves, hol időszakos szolgálatban végezték a felfogadott személyek, kik rendszerint idősebb, szegényebb sorsú férfiak közül kerültek ki. Megkülönböztető jelvényt nem viseltek, de feladatuk ellátásához forgópisztolyt kaptak. Az előző századfordulón az egész éven át szolgálatot teljesítő szpllőcsőszökön kívül érés idején érdekeltségi pásztorok is vigyáztak a termésre. 1897-ben az érdekeltek által felfogadott két pásztor minden 15 négyszögöl terület után 1 krajcár fizetést kapott. A két felesketett szőlőcsőszről írták, hogy „61 forint 52 krajcár fizetés mellett eljárásuk jó. ” 1898-ban és 1899-ben is tevékenykedtek. 1900-ban 3 érdekeltségi pásztort fogadtak fel, Újhegyen egynek 81 forint 60 krajcárt, Öreghegyen kettőnek 94 forint 9 krajcárt fizettek. Ez évre szőlőcsőszőket nem szerződtettek.72 Az I. világháború végén, 1918-ban a Borbálái szőlőhegyen Möntör Gábor, Újhegyben Örsi János hegyőrködött. Érésben őrizték a szőlőt a topóktól.\ egész nap kint tartózkodtak a hegyben. A mintegy hónapig tartó megbízatásuk idején a gazdák felváltva élelmezték őket. Pontosan délben vitték a meleg ebédet és a hideg vacsorát, emellett a hegybírótól meghatározott összegű fizetséget kaptak. A II. világháború előtt, majd utána egy ideig borbálán Kiüti Gábor, később Pénzes Ferenc; Újhegyben 1945 előtt Pupp József, utána Dávid Lajos végezte az őrzést. A hegyőrök, másként hegymesterek a saját présházukban vagy valamelyik jóbarátéban tanyáztak. Kinti életre rendezkedtek be, ott érezték jól magukat, rapsickottak is. Kiliti Gábor hetente egyszer járt haza, ilyenkor tisztát váltott; nem véletlen, hogy kint, a présházban halt meg. 1945-ben kivételesen nem fogadtak hegyőrt, hanem az összeírt tulajdonosok maguk látták el a feladatot. A szőlőföldek sorrendjében két-két birtokos reggel 7 órától 24 órás váltással teljesített szolgálatot. A családokból főleg a fiatalokat küldték el az őrzésre. A községi képviselő-testület az őrök felügyeletével az Újhegyen Örsi Gábort, az Öreghegyen 69 MNL FML ÍV. 405b. Fejér Vármegye alispánjának iratai. Mezőrendőri és hegyrendészeti ügyek 1897—1903. 70 MNL FML V. 162. Sárkeresztes nagyközség iratai 1945—1950. 71 MNL FML IV. 405b. Fejér Vármegyei alispánjának iratai. Mezőrendőri és hegyrendészeti ügyek 1897—1903. 72 MNL FML IV. 405. Fejér Vármegye alispánjának iratai 1883-1908. Sárkeresztes. 187
