Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Tanulmányok/közlemények - Gelencsér József: Szőlőhegyi kultúra Sárkeresztesen
1 Gelencsér József: Szőlőhegyi kultúra Sárkeresztesen az amerikai alanyba oltott vesszőknek és a szénkénegezésnek. Egyidejűleg megjelentek új fajok is. 1913-ban egyébként 58 kh terület minősült szőlő művelési ágúnak.62 Akár Székesfehérváron, itt sem törekedtek a szőlőhegyen vagy egy-egy gazdánál egyeden faj termesztésére. Az előző századforduló utáni nagy termések szinte mesés helyzetet teremtettek. A must a présházak előtt a kádakban forrt, és a pincét sem nagyon zárták. Az emlékezők szerint annyi bor termett, hogy senkinek sem kellett a másé. Magatartási szabály volt: Igya, amennyi köll, de ne piszjdccs belel A megtermelt bort értékesíteni is tudták. A helyi kocsmárosokon kívül székesfehérváriak, illetve más községbeliek is vitték. Joggal állapítható meg, hogy a 20. század legelején, az I. világháborúig mind a mennyiséget, mind a minőséget tekintve a legmagasabb szintre emelkedett Sárkeresztesen a kisparaszti bortermelés. Az állami beavatkozás a szőlőművelésben új, helyes irányt hozott. Az említett 58 kh területből az 1909. évi V. te. alapján végrehajtott felmérés szerint 4 kh-t ötöd, 48 kh-t hatod, 6 kh-t heted osztályainak sorolták.63 A valamikor legelőként, majd szántóként hasznosított, a gyökértetűtől nem fertőzött területekre is ültettek elszórtan szőlőt. A két dűlős Újhegytől északkeletre fekvő Páskomok három dűlőjébe, és a Borbálától keletre eső Kukoricafődek két dűlőjébe. A Páskomokban a syölléremberek, a Kukoricaföldek 750 négyszögöles parcelláiba a parasztság, & gazdaemberek, tehát a jobbágyak utódai ültettek. Ezekbe a földekbe is szelíd szpllö, vagyis nem direkt termő került, ami bőséges szüretet adott. Eggy időbe rettentően diszlettek a Kukoricafődek. Eggy sorrá eggy puttonnyá lett. A fejlődésnek az I. világháború vetett véget. A gondokat csak növelte, hogy akkorra a filoxéra (helyi szóhasználatban filokszéria) mellett megjelent a peronoszpóra, a szőlőmoly és más kártevő is. Sárkeresztesen a tizennégyes háború alatt a szültök kipusztútak, se permet, se kéneg nem vöt. Újra kötött asztán telepittenyi, uj fajtákat hoztak, azoknak má ulyan bora nem lett, mind vöt. Megjelentek a kevés gondozást igénylő direkt termők. Az otelló már korábban belopakodott, majd 1920 körül Csöndör Varga István és Tóth István tanító Zala megyéből behozta a nouât. Ugyanezen időben Héring József Tolnából százsZorossat tért haza, azt terjesztette el. Egyesek szerint valamennyi direkt termőt a Héring család hozta be. 1935-ben az 1068 főnyi falu 4063 kh-as területéből a szántó 3066, a kert 39, a rét 206, a legelő 451, az erdő 77, a szőlő 51 kh-t tett ki. A valószínűleg szépített országos statisztika szerint a direkt termő 14, a másféle termő 36, a parlag 1 kh volt,64 mellyel szemben az adatközlők a direkt termők arányát több mint 80 %-ra tették. Közelebb járt az igazsághoz az 1944. évi szüretről tett községi jelentés. Az összes szőlőterület 51 kh 1500 négyszögöl, ebből az európai vessző 15 kh 1000 négyszögöl, az amerikai oltvány 5 kh, az amerikai direkt termő 31 kh 500 négyszögöl volt. Fehér borszőlő 10 kh-on, vörös borszőlő 40 kh 1500 négyszögölön, csemege mindössze 1 kh-on termett.65 A két világháború közötti időszak még a hagyományos paraszti szőlőművelés kora volt, mely részletesen ismertetésre kerül. A községben ezeken kívül a Károlyi uradalom termelt szőlőt, a Belmajorban, az intéző lakása mellett, mindössze 1 kh-on. A II. világháború minden korábbinál nagyobb pusztítást zúdított a településre. Az újhegyi présházakat 1944. december 23-án a németek, a Harmadik Birodalom katonái kezdték feltörni. A következő nap a Vörös Hadsereg katonái ugyanezt tették Borbálán, így érték el délután a falut. A frontvonal csaknem három hónapig hullámzott, a két szőlőhegyen is kemény harcok folytak. A présházakat, pincéket a katonák vették birtokba, fosztották ki. Amíg volt bor ittak, vagy hordóstul vitték azt magukkal. Aztán a tél és ellenségeik elől ide húzódtak. A németek Orsi János (1894—1960) újhegyi pincéjében katonai felszerelést, szíjakat, lábbelit javító műhelyt rendeztek be. Az egymással harcoló felek számos présházat szétlőttek, sok leégett. A szovjetek indok nélkül is mindenütt pusztítottak, a faluban nőkkel erőszakoskodtak, civileket öltek meg. A községből korábban a Magyar Királyi Honvédséghez bevonult katonákon kívül a hónapokra frontvonalba került település civil lakosai közül is sokan áldozatul estek. Az anyagi károkat jól mutatja, hogy 121 lakás lakhatatlanná vált, kevés javítással lett lakható 63, és lakhatónak csak 8 minősült. Az állatállomány ötödére, tizedére csökkent. Csak 34 fogat állt rendelkezésre, az is félértékűnek minősült. 1945-ben a határ egyharmadát tudták bevetni.66 ,^4 szöllőterületen 4 hónapon át legsúlyosabb harcok folytak. A tankok, ágyúvontatók a szpltöt kitiporták, ígyjelentékeny %-a ki sem fakadt. Ágyúállásokkal, bunkerekkel van tele a szollá területe. A pincék összedőltek, hordó csak pár rossz maradt. ” Az 1945. évi „szüretet már augusztus végén meg kellett tartani, mert a szőlő elhordását másképpen megakadályozni nem lehetett... A termés a korai szüret miatt igen gyenge” vo\v. 6 hl fehér, 20 hl vörösbor termett. A szőlőterületet a képviselő-testület ez évben 36 kh-ra taksálta.67 A front alatti, utáni egyik-másik pusztításról érdemes a tulajdonosok visszaemlékezéséből idézni. Papp Sándor (1884—1977) újhegyi pincéjét kifosztották, fölötte a présház a harcokban elpusztult. Csak eggy kocsideréknyi kü maradt belőle, amit a falubeli lakóház helyreállításához szállítottak haza. A présházat az 1970-es években hozzátartozója, Szalai 62 MEZŐGAZDASÁGI 1971,130. 63 MNL FML Sárkeresztes, cédulaanyag. M MAGYARORSZÁG 1938, 52-53. 65 MNL FML V. 162. Sárkeresztes nagyközség iratai 1945-1950. 66 FARKAS 1965,154-155. 67 MNL FML V. 162. Sárkeresztes nagyközség irata 1945—1950. 185
