Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Tanulmányok/közlemények - Gelencsér József: Szőlőhegyi kultúra Sárkeresztesen
Gelencsér József: Szőlőhegyi kultúra Sárkeresztesen család, Széchenyi Gj'örgy kalocsai majd esztergomi érsek, míg azután 1691-ben I. Lipót császártól báró Hochburg János hadiszállító kapta meg.21 A Rákóczi-szabadságharc alatt újabb és újabb szenvedés zúdult a községre. A falu népe nemcsak a beszállásolásoktól, rekvirálásoktól szenvedett, hanem házát elhagyva menekülnie is kellett. A labancok és rácok kegyetlenkedése, továbbá a pestisjárvány következtében a faluban 112-en haltak meg.22 A szatmári béke után pedig a gyakori katonai beszállásolások és forspontok okoztak súlyos gondot, mindenekelőtt az állatok legyengülése miatt.23 A község a nehézségek ellenére — még ha fejlődés nélkül is — tovább élt, gazdálkodott. 1696-ban 34 jobbágyot írtak össze,24 az 1710-es összeírás szerint pedig a hospesek, özvegyek, zsellérek száma 39-re emelkedett. Az itt élők 53 ökörrel, 78 tehénnel, 58 lóval, 158 pozsonyi mérő vetést műveltek. A kipusztított szőlőhegyet úgy látszik ismét művelés alá fogták, mert 41 és fél urna boruk termett.25 Egy urnát 32 bécsi pintnek, azaz 54,3 1-nek számítva a 41 és fél urna kb. 225 hl-nek felelt meg.26 A következő év október 30-i összeírása szerint mind az állatállományban, mind a terménymennyiségben jelentős csökkenés következett be. 35 ökör, 31 ló, 56 tehén képezte tulajdonukat, a gabona 111 pozsonyi mérőt, a bor 30 és fél urnát, azaz mintegy 16,6 hl-t tett ki.27 A községben termelt bor tehát elég szerény mennyiséget ért el. Amennyiben a későbbi adatokból kiindulva feltételezzük, hogy egy kapaalja (fossor) földön csak 1,5 urna bor termett, úgy valószínűsíthetjük, hogy 1710-ben kb. 28, 1711-ben kb. 20 kapaalja szőlőt műveltek. Ismeretes, hogy a kapaalja egy ember által egy nap alatt megkapálható szőlőterület, ami Sárkeresztesen mintegy 250 négyszögölnek felelt meg. Eszerint 1710-ben kb. 7000, 1711-ben kb. 5000 ölet művelhettek. Az 1715. évi összeírás a jobbágyok számát 10-nek, a házas zsellérekét 14-nek, a háznélküliekét 2-nek jelölte. A korábbihoz képest csökkenő számú népesség által művelt szántóföld 160 és fél pozsonyi mérőt tett ki, a rétek nagysága 10 kaszás, a szőlők területe 21 és fél kapa volt,28 igazolva előbbi feltevésünket. 1720-ra a lakosságszám lényegében nem változott: 11 jobbágy egésztelken, 8 zsellér félteiken, 7 negyedtelken dolgozott. A 235,5 mérőre megnövekedett szántó, a 36 és fél kocsi rét mellett a szőlőterület 19 kapaaljára csökkent. 1720-ból származik a kocsma működésével kapcsolatos első adat, mely szerint a korcsmálás bevétele 25 fl. A keresztesi jobbágyok ebben az időben még igencsak gyenge minőségű bort termelhettek és fogyaszthattak, mivel a leírás szerint a falu szőlőhegyén a rossz bor, 1 kapás területen csak 1 és fél urna, azaz kb. 81 1-t termett.29 Bél Mátyás a 18. század első felében Keresztes földjét kövérnek, gabonát és bort egyaránt bőven termőnek jellemezte.30 Ezzel szemben 1737-ben egy megyei bizottság Bélnek a megyéről írott ismertetését felülvizsgálva többek közt azt állapította meg, hogy Keresztesen csak kevés bor terem, az is silány.31 Báró Hochburg János fiú utódainak kihalásával a női ágon leszármazottak 1752-ben osztoztak meg a csókakői uradalmon. Keresztes falu Szent Borbála puszta egy részével, több más falu, illetve falurész mellett Hochburg Anna Máriának, gróf Berényi György feleségének jutott. Borbála pusztát azonban ténylegesen csak 1791-ben csatolták felefele részben a zámolyi uradalomhoz, illetve Keresztes határához.32 Berényi György és feleségének gyermekei 1763 júliusában kötöttek osztályos egyezséget a csókakői uradalomról. Keresztes falu Borbála puszta felével földesurának ekkor 1356 forint 3 krajcár hasznot jövedelmezett, melyből a 17 akó bordézsma értéke 21 forint 15 krajcárt tett ki.33 Az osztálylevél bizonyítja, hogy a község jobbágyai a jelzett időszakban földesuruknak terményadót, kilencedet — értve alatta a bordézsmát is - adtak. A bordézsma egységes szedését már az 1351. évi törvény előírta, így feltételezhetjük, hogy Keresztesen annak kivetésére, folyamatos szedésére a 18. század elejétől sor került, hiszen arra a jogszabályi lehetőség adott volt. Ezt bizonyítja, hogy az 1695 körüli kipusztítás után 1710-ben már javában művelték a szőlőket, márpedig az újraművelés alá vett parlagszőlőt rendszerint csak 3, az újonnan ültetett szőlőt pedig a termőre fordulástól 7-12 évig illette meg a dézsmamentesség.34 Tekintve, hogy a szőlődézsma a termés egy tizedét jelentette, az évi bor- (esedeg must-) mennyiséget a 18. század második felében 170 akóra, azaz kb. 87 hl-re tehetjük,35 ami még mindig szerény mennyiség. 21 F. SZABÓ 1932, 313. 22 MNL FML IV. 1 ,c. Acta Politica 1692-1786. 23 MNL FML IV. 1 .c. Acta Politica 1692-1786. 24 KÁROLY 1896-1904, 300. 25 MNL FMI. IV. l.c. Acta Politica 1692—1786. 26 LEDERER 1923-1924, 321-322; BOGDÁN 1987, 91. 27 MNL FML IV. 1 .c. Acta Politica 1692-1786. 28 MNL FML IV. l.c. Acta Politica 1692—1786. 25 MNL FML Sárkeresztes, cédulaanyag. 30 BÉL 1977, 116. 31 MNL FML Kéziratgyűjtemény 79. 32 KÁROLY 1896-1904, 341, 344, 347. 33 MNL OL P. 56. Bethlen család iratai 39. 34 ÉGETŐ 1977a, 326-327. 35 DANKÓ - TÖRÖK 1977, 56. 179
