Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)

Zenetörténet. Kultúra és zene: városok, templomok és kastélyok zenéje Magyarországon. A székesfehérvári Városházán és a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban 2016. szeptember 22 - 23án megrendezett tudományos konferencia tanulmányai - Szabó Balás: A verebi Végh-család a székesfehérvári Szent István Kiály Múzeumban őrzött kottagyűjteménye

S^abó Balázs: A verebi Végh-család a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban őrzött kottagyűjteménye

fehérvár volt, a Karner-féle opera- és színtársulat és a verebi zenekar együttműködésében, Tamino szerepében Roserrel. Feltéve, hogy' a birtokában lévő színlap-kópiára hivatkozó35 Major adata helyes, s az előadás valóban Fehérvárott zajlott le (mely'ről Végh Gyula szintén látott egy a Nemzeti Múzeumban őrzött korabeli, selyemre nyomott színlapot),36 kérdéses a helyszín. Sas Ágnes Fusz-monográfiája egy a városban lévő Végh-palotára utal37 — ám a családhoz köthető reprezentatív épületnek Fehérváron nincs nyoma. A színházi előadásoknak a Pelikán-fogadó nagyterme adott otthont: Gabriel Karner társulata 1805. március 11-én Paul Wranitzky Oberon, König der Elfen című operáját játszotta itt.38 Mármost három héttel később ugyanezen a helyen minden további nélkül kivitelezhető lehetett egy Vará%sfuvola-ipr:emíe.r: is.39 Természetesen ezt a produkciót utána átvihették Verebre, az ottani színház megnyitására — ám ha Majornak igaza van, ezt a megnyitót nem április 1-én, hanem valamelyik szomszédos napon tartották meg.

Végül, de nem utolsósorban a gyűjtemény több mint kilencven Végh János-kompozíciót tartalmaz. (A zeneszerző apjának néhány alkalmi darabját is ideértve.) Műfaját tekintve rendkívül széles spektrumú anyagról van szó: a színpadi zenét A. fehér egér című „víg dalmű egy felvonásbari’, az egyházzenét több mise, egy karácsonyi kantáta és zsoltárfeldolgozások képviselik (6—7. kép). Tompa Mihály versére készült a Fent és alant című nagyszabású kantáta szólónégyesre, vegyes karra és zenekarra (hiányos partitúrával és zenekari anyagokkal). Nyilván kedves családi összejövetelek fényét emelte a Mikulás indulója — Karácsonyi tréfa énekkel című darab, valamint az ütőhangszerek sokaságát felvonultató két szimfónia (egyikük alcíme árulkodó: „Grosse Symphonie für kleine Eeute’j. A zenekari művek között szintén töredékes állapotban maradt fenn az Ostermorgen című darab, kétzongorás formában egy zongoraverseny. Hasonló hiányosságok, illetve egyes kották rossz állapota jellemző a számos kamarazene-darabra és hangszerkíséretes dalra is (8—9. kép), ám a körülbelül hatvan kompozíció így is reprezentatív mennyiség az életmű egészére nézve (10—12. kép). Néhány kórus- és zongoramű zárja a Végh-alkotások sorát. Az OSZK-gyűjteménnyel nyolc darab közös, ráadásul egyes esetekben kiegészítik egymást, például a Tennyson versére készült Brich, brich O Meer! a fehérvári gyűjteményben „csonka, szakadozott” megjegyzéssel szerepel, míg az OSZK példánya teljesen ép és újszerű állapotban van.

Jóllehet e tanulmány egyes megállapításai a továbbiakban minden bizonnyal korrekcióra szorulnak majd, kijelenthető: a székesfehérvári Szent István Király Múzeum nagy értékű kottagyűjteményének eddig elvégzett vizsgálata a magyar zenetörténeti kutatások tágabb összefüggésében, s különösen Székesfehérvár zenetörténetének vonatkozásában máris jó néhány rendkívül érdekes és értékes felfedezéssel szolgált.

35 MAJOR 1967,32.

36 LIPHTAY 2009, 60. Kérdéses, hogy ugyanarról a dokumentumról van-e szó. Végh Gyula természetesen téved abban, hogy ez az előadás volt a Varázsfuvola magyarországi bemutatója: 1793-ban, két évvel az ősbemutató után már játszották Pesten és Budán, vö. MAJOR 1967,31.

37 SAS - FARKAS 2003, 5.

38 Bárdos Kornél tévesen Weber Oberonjit említi e helyen (vö. BÁRDOS 1993, 193), ám a mű premierjére 1826. április 12-én került sor Londonban, Székesfehérváron 1805-ben értelemszerűen nem hangozhatott fel. Az eredeti színlap kétséget kizáróan azonosítja Paul Wranitzky 1789. november 7-én bemutatott, a korban nagy népszerűségnek örvendő „tündér-operáját”.

39 Érdekesség, hogy a Friderike S. Seyler Hiion und Amande című művének nyomán készült Karl Ludwig Giesecke-librettóra komponált Oberon, König der Elfen ösztönzően hatott a művet 1790-ben szintén előadó Emanuel Schikanederre, a Varázsfuvola librettistájára; nemkülönben izgalmas összefüggés, hogy az 1790-es évek közepén Goethe a Varázsfuvola tervezett folytatásának komponistájául éppen Wranitzky-t szemelte ki. Szigorúan praktikus szempontokból a cselekmények hasonlósága mellett a zenei anyag, a szerepek párhuzamai is indokolttá tehették a két darab egymás utáni gyors bemutatását - a Mozart-produkcióról mindazonáltal Bárdos Kornél városmonográfiája nem tud.

131