Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Zenetörténet. Kultúra és zene: városok, templomok és kastélyok zenéje Magyarországon. A székesfehérvári Városházán és a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban 2016. szeptember 22 - 23án megrendezett tudományos konferencia tanulmányai - Szabó Balás: A verebi Végh-család a székesfehérvári Szent István Kiály Múzeumban őrzött kottagyűjteménye
Alba Regia 46. (2018) 127-144. Szabó Balázs A VEREBI VÉGH-CSALÁD A SZÉKESFEHÉRVÁRI SZENT ISTVÁN KlRÁLY MÚZEUMBAN ŐRZÖTT KOTTAGYŰJTEMÉNYE1 A verebi Végh-dinasztia — a kismartoni Esterházy-, a keszthelyi Festetics- vagy a martonvásári Brunszvik-családhoz hasonlóan — egyike volt azon nemesi és arisztokrata famíliáknak, akik vidéki birtokukon teremtettek virágzó kulturális és annak biztos hátteret adó gazdasági életet a 18—19. századi Magyarországon. Zenei tevékenységüket átfogóan eddig Dakó Péter és Vitek Gábor Vereb történetét feldolgozó kötete2 és Liphtay Endre 2009-ben megjelent nagy család-monográfiája3 tárgyalta; a magyar zenetörténet kutatói - általában más témák kapcsán — alkalmanként szintén be-betekintettek a verebi uradalomba, mely Mária Terézia kegyéből 1775-ben került Végh [I.] Ignác (1723—1785) birtokába.4 Végh [I.] Ignác legidősebb fia, Végh [II.] Ignác (1763—1820) — Fejér vármegye főjegyzője és országgyűlési követe — maga is aktív muzsikus lévén különösen szívén viselte gyermekei zenei képzésének ügyét. Az 1790-es évek közepén így került Verebre a kiváló zeneszerző, az 1800-as évek németes irányzatának legjelentősebb képviselője, Fusz János, akinek itteni működésére Krüchten József ügyész így emlékezett vissza a kor nívós tudományos folyóiratában, a Tudományos Gyűjteményben-. „Későbben Verebre, a Fehér-vármegyei faluba hívatott, hogy itt egy híres musika kedvelőnek úrfiait tanítaná. E musika szerető és gyakorló férfiúnak házj játékszíne többféle nagyobb és kisebb hangszerzésekre nyújtott Fúsznak alkalmat, melyekben oly eredetiség és hibát lanság volt, amilyent a szerző mesterség fenekesebb esmérete nélkül, a még akkor kezdő művésztől várni nem lehetett volna. Ugyané házi játékszínnek nehezebb előadásai és a helybéli templomban előadatott egyházi musika darabok korán reá szoktatták az ifiú hangászt a fáradtságos bétanulásra és egy musikai kar tudós igazgatására. Az utóbbik tárgyban különösen már ekkor oly mély belátással foglalatoskodott, hogy az ősz mesterektől is e részben dicséretet érdemelhetett.”5 6 A szépen bontakozó zeneéletről a következőket írja a település-krónika: „A zene iránti szeretet és a művészetek pártolása családi tradíáó volt Vereben, a verebi kúria a korabeli hazai zenei élet egyik központjává vált. A klasszikus stílus valamennyi műfajában jelentősét alkotó Fusz dirigálása mellett nem csupán alkalmi előadásokat szerveztek, hanem rendszeresen próbáltak és hangversenyeket adtak a birtokos otthonában és a község római katolikus templomábanTb Sas Ágnes színielőadásokról is említést tesz Fusz-életrajzában.7 A Vereben 1801-ig tartózkodó komponista mecénásán, Végh Ignácon kívül tanítványainak, Adelaide-nak és Máriának, valamint a rokon Csúzy-család tagjainak is ajánlott műveket, s a továbbiakban is kapcsolatban maradt a famíliával.8 9 Működésének eredményeképpen a Végh-gyermekek zenét kedvelő, jól képzett amatőrökké váltak, akik sikerrel hagyományozták tovább utódaikra a klasszikus muzsika iránti érdeklődést, valamint magas szintű művelésének „családi” gyakorlatát.2 ' A Szent István Király Múzeum, a Fejér megyei Múzeumegyesület és a Károlyi József Alapítvány „Kultúra és zene: városok, templomok és kastélyok zenéje Magyarországon” címmel 2016. szeptember 22-23. között megrendezett tudományos konferenciáján, a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban 2016. szeptember 23-án elhangzott előadás átdolgozott változata. 2 DAKÓ - VITEK 2003. 3 LIPHTAY 2009. 4 SAS 2017, 241. 5 LEGÁNY 1962, 141. 6 DAKÓ - VITEK 2003,199. 7 SAS - FARKAS 2003, 5; SAS 2017,241. 8 SAS - FARKAS 2003, 5: 11. lábjegyzet. 9 Fusz utóda Székesfehérvár leendő városi zeneigazgatója, a püspöki templom leendő karnagya, Hahner Makár lett. 127
