Szőllősy Csila et al. (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 46. (Székesfehérvár, 2018)
Zenetörténet. Kultúra és zene: városok, templomok és kastélyok zenéje Magyarországon. A székesfehérvári Városházán és a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban 2016. szeptember 22 - 23án megrendezett tudományos konferencia tanulmányai - Király Péter: Rezidenciális zeneélet a 17. századi Magyarországon
Alba Regia 46. (2018) 101-114. Mikusi Balázs Joseph Haydn vonósnégyes-gyűjteménye1 Jóllehet Haydn házassága gyermektelen maradt, alighanem egyetlen zeneszerzőt sem emlegettek olyan gyakran apaként, mint éppen őt: a zenetörténetkönyvek rutinszerűen két fontos műfaj — a vonósnégyes és a szimfónia — születését is az ő nevéhez kapcsolják. S bár „a vonósnégyes atyja”, illetve „a szimfónia atyja” kifejezések immár kikopni látszanak a szakirodalomból, a családi hierarchia ilyen képszerű megidézése végső soron nagyon is jól tükrözi számos kortárs percepcióját, akik Haydnt valóban „papának” tekintették és nevezték, egyik-másik nyomtatásban is megjelent művük neki szóló dedikációját olyasféle jó ómennek is tekintve, mint egy megkérdőjelezheteden tekintélyű családfő áldását. Még ha az apa-metafora lassacskán háttérbe szorul is, Haydnnak a vonósnégyes történetében játszott meghatározó szerepét máig sem kérdőjelezik meg a kutatók. Ennélfogva pedig különös érdeklődésre tarthat számot, hogy maga Haydn vajon miféle kvartettrepertoárt ismerhetett. Erre a kérdésre részben a zeneszerző személyes kottatárának elemzése adhat választ — mielőtt azonban a részletekbe mélyednénk, érdemes röviden áttekintenünk e gyűjtemény történetét, hiszen annak létezéséről (mint az idevágó publikációkból kiviláglik) még a korszak specialistái közül is csak kevesen tudnak. Mint köztudott, Haydn jóformán teljes pályafutását kora egyik legbefolyásosabb magyar főnemesi családjának, az Esterházy hercegeknek a szolgálatában töltötte. Pályafutása végéhez közeledve a zeneszerző igyekezett biztosítani hagyatékának fennmaradását, megvételre kínálva fel azt a hercegi családnak. Ennek köszönhetően személyes gyűjteménye halála után az Esterházy-kottatár részévé vált, s minthogy a hercegi udvar zeneélete a 19. század első évtizedét követően hamarosan hanyatlásnak indult, ezek az értékes dokumentumok többé-kevésbé érintetlenül vészelték át a 19. századot Kismartonban (német nevén Eisenstadtban). Jelentős fordulat csupán az első világháborút követően, az Osztrák- Magyar Monarchia felbomlásával következett be, amikor az uralkodó herceg döntése alapján a gyűjtemény legértékesebb részeit az Ausztriához tartozó Kismartonból a magyarországi Eszterházára szállították. A kottatárat utóbb a fővárosba költöztették, s a második világháborút a budai várhegyen, az Esterházyak Tárnok utcai palotájában vészelte át, majd a fordulat évét követően — a hitbizományok felszámolása folytán — állami kézbe került. Ennek köszönhető, hogy Haydn személyes kottagyűjteményének java ma az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában tanulmányozható. Az eltelt immár több mint kétszáz esztendő során az eredeti Haydn-gyűjtemény — az Esterházy-kottatár egészéhez hasonlóan — természetesen bizonyos veszteségeket is szenvedett. Egyes tételeit Haydn Kapellmeister-utódja, a Mozarttanítvány Johann Nepomuk Hummel vette magához az Esterházy-udvarból való távozásakor, s ezek utóbb a londoni British Libraryba kerültek.2 3 Más kottáknak a 19. század folyamán veszett nyoma, s ezek holléte mindmáig tisztázatlan. Tudok egy olyan kottanyomtatványról is, amelyet az első nagyszabású Haydn-monográfia szerzője, Carl Ferdinand Pohl emelt ki az Esterházy-gyűjteményből, s utóbb az ő hagyatékából került a bécsi Gesellschaft der Musikfreunde archívumába.1 Végül pedig a gyűjteménynek nem vált javára az első világháborút követően feltehetőleg lóhalálában elvégzett kettébontás sem, amelynek eredményeképpen néhány Haydn-provenienciájú kotta mindmáig Kismarton— Eisenstadtban van, jóllehet a gyűjtemény túlnyomó többsége Budapesten hozzáférhető. Mindeme komplikációk ellenére megállapítható, hogy Haydn kottagyűjteményének különösen a más komponisták műveit tartalmazó része nagyobbrészt épségben vészelte át az eltelt két évszázadot, és az Országos Széchényi Könyvtárban immár évtizedek óta hozzáférhető a kutatás számára. Ennek fényében meglepőnek tűnik, milyen kevés kutató volt tudatában az értékes gyűjtemény létezésének, s hogy jószerével kísérlet sem történt a kottaanyag egészének felmérésére. Jelen tanulmányban természetesen csupán egy apró lépést tehetek e hiányosságok pótlására a gyűjtemény egy kis szeletének, a vonósnégyeseket tartalmazó forrásoknak a bemutatásával.4 1 Az itt közölt szöveg szabad fordítás egy eredetileg angolul fogalmazott tanulmányom alapján: „Joseph Haydn’s String Quartet Collection” In: Christian Speck (szerk.): The String Quartet: From the Private to the Public Sphere. Turnhout: Brepols, 2016. 61-75. 2 Ld. LARSEN 1939, 39-40. 3 Vö. 18. jegyzet. 4 Ugyanennek az értékes gyűjteménynek egy másik jelentős forráscsoportjáról néhány éve már közreadtam egy tanulmányt: MIKUSI 2013. 101
